Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

444 Az országgyűlés képviselőházának $ a miniszter úr most elintézte. Véleményünk szerint ezt a múzeumot modernizálni kellett volna, ennek pedig előfeltétele az, hogy ennek a múzeumnak élére olyan egyént állítson, aki munkabíró, friss és fürge, nem pedig egy elhasznált, becsületes munkában megrokkant öreg urat. Ez az, amit mi kifogásolunk. Ezer módja lett volna annak, hogy azt a munkásságot, amelyről a miniszter úr beszélt, más módon honorálják, ne olyan módon, ahogy ezt Samarjay úr egyáltalában nem érdemelte meg. (Büchler József (a távozó kereskedelemügyi miniszter felé): A saját beszédét meghallgatja 2 és fél órán át, a másét nem!) Sajnálattal kell megállapítanom azt is, hogy a miniszter úr az idegenforgalom kérdésének ismertetésénél egy szóval sem emlékezett meg a wien—győr—balatoni út építéséről, holott ebben az ügyben már sok memorandum ment a miniszter úrhoz, ankéteket is tartottak ebben a kérdésben, amelyekben és amelyeken bizonyították, hogy nyugat felől, tehát Ausztria és Csehszlovákia felől a legkönnyebben, a legegyszerűbben érhető el a Balaton, ha ezt az utat Győrön át vezetik a Balaton felé. Erről a miniszter úr egyáltalában nem nyilatkozott, pedig az idegenforgalom kérdésénél feltétlenül kellett volna erről szólnia. Ami azonban a miniszter úr beszédében a legsajnálatosabb, az az, hogy a munkásvédelem kérdéséről alig tett néhány szóval említést. Erről a kérdésről csak annyiban nyilatkozott a miniszter úr, hogy a nemzetközi munkásvédelmi intézkedések folyamatban vannak, s az iparfelügyelőket mentesíteni akarja a bürokratikus munkától, hogy jobban ráérjenek az iparfelügyelettel foglalkozni. A valóság az, hogy a szociális védelem terén a legutóbbi esztendőben nem haladást, ellenkezően, erős visszaesést kell tapasztalnunk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A 260.000 főnyi ipari munkásság s a 40.000 főnyi bányamunkásság néhány biztató, barátságos szót megérdemelt volna a miniszter úrtól annál is inkább, mert ha az iparosításról, a nagyiparról beszélünk, ha arról beszélünk, hogy az iparnak kell majd pótolnia azt a hiányt, amelyet a szárazság következtében a mezőgazdaságnál érezni fogunk, akkor nem szabad megfeledkezni a magyar munkásságról, amely — túlzás nélkül állítom tanulékony, eszes és szorgalmas. Nem én mondom ezt, a szocalista, hanem mondja ezt a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke, Chorin Ferenc, aki a közelmúltban a Gyáriparosok Országos Szövetségének közgyűlésén az iparosítás fontosságáról és a munkásságról szólva, a következőket mondotta (olvass'a): »Évszázados nevelésen felépült műszaki tradíció él itt az országban, magas műszaki tudás, mérnöki leleményesség, lendületes vállalkozói készség, rendkívül tanulékony és szorgalmas munkásság.« A Gyosz. elnöke tehát kénytelen volt elismerni, hogy a magyar munkásság rendkívül szorgalmas és tanulékony, mégis azt látjuk, hogy ez a munkásság egyáltalában nem részesül a védelem terén semmiféle méltánylásban. Legyen szabad csak ezzel kapcsolatban két dolgot megemlítenem. Az első az, hogy a gazdasági válság következtében az iparágak eltolódtak; a faipar, a vas- és fémipar és főleg az építőipar pangása következtében rengeteg munkásember volt kénytelen más szakmákban, illetőleg más iparágakban elhelyezkedni. A textilipar erős konjunktúrája növelte a munkáslét77. ülése 1934- május 15-en, kedden. számot, úgyhogy tíz esztendő alatt a textiliparban a munkáslétszám 32'5%-kai szaporodott, a vegyészeti iparban foglalkoztatottak száma valamivel kevesebbel, körülbelül 6% -kai, emelkedett. T. Képviselőház! Tudnunk kell, hogy a textiliparban éppenúgy, mint a vegyészeti iparban, túlnyomórészt ifjúmunkások dolgoznak, túlnyomórészt olyan korú munkások, akik éppen a legjobban vannak rászorulva arra a védelemre, amely védelemről a miniszter úr hoszszú beszéde alatt olyan keveset tudott mondani. Már most, t. Képviselőház, az iparfelügyelőknek volna hivatásuk és kötelességük ezeket az üzemeket ellenőrizni. A textiliparban azt tapasztaljuk, hogy vannak nagyon nagy, régi gyáryállalatok, amelyek szellős, nagy műhelyeket építettek, mert tisztában vannak azzal, hogy minél szellősebb, minél levegősebb a műhely, minél több benne a világosság, annál eredményesebben folyik benne a munka. Azok a helyiségek, amelyek egy-egy ilyen gyár vállalathoz még szükségesek, az öltöző- és egyéb helyiségek, a nagy, régi ipartelepeken mindenütt feltalálhatók, ezzel szemben az utóbbi években a textiliparban rengeteg ember tolakodott, akiknek a textiliparhoz csak annyi közük van, hogy nagyon jó konjunktúrát látnak benne és hogy egy csomó piszkos pénz van a zsebükben. Egy kis túlzással mondhatnám, hogy ma minden handlé a textiliparra veti magát. Sötét, szutykos műhelyeket bérelnek, beállítanak egypár olcsó, rozoga gépet, benépesítik fiatal leányokkal fiúkkal. Olyan határtalan, olyan szemérmetlen kizsákmányolás folyik ezekben a putikokban, hogy azt elképzelni sem lehet. (Pintér László: Gyermekekkel dolgoztatnak!) A közelmúltban egy sztrájkkal kapcsolatosan derült ki, hogy Albertfalván valami Owsey Kosches, Budakalászon Silberrubel úr építtetett textilgyárát. Mind a két gyárban hulladékokból csinálnak új anyagot. Dögleletes bűz, szenny és piszok van ezekben a gyárakban, úgyhogy csak sajnálni lehet azokat a szegény proletárokat, akik itt kénytelenek dolgozni. (Pintér László: Igaza van!) Beszéljek a vegyészeti gyárakról? Akiknek alkalmuk volt a kültelkeken mozogni, Budapesten és környékén, láthatták, hogy a háziipari vegyészeti gyárak kevés kivétellel milyen förtelmes putikokban vannak elhelyezve, tűzveszélyesek és minden különösebb felügyelet nélkül dolgoznak ezekben a gyárakban munkások és munkásnők olyan munkaidőket, amelyekben ma már munkásokat dolgoztatni nem is volna szabad. Nem is csoda, hogy ilyen borzalmas állapotok vannak úgy a textiliparban, mint a vegyészeti iparban, — egyébként az egész nagyiparban egészen csekély kivétellel mindenütt ilyen egészségtelen állapotok vannak — mert hiszen az iparfelügyelők nem is arra valók, hogy ezeket a gyárakat ellenőrizzék, nekik éppen elég gondot okoz annak a bürokratikus munkának az elvégzése, amelyet hivataluk rájuk ró, azonkívül a sok kazánvizsgálat. Hiába mondja az igen t. miniszter úr, hogy fogy a kazánvizsgálat, a kazánvizsgálatok ma is elég tekintélyes jövedelmi forrását képezik az államnak. Már most néhány számot, t. Képviselőház! Magyarországon az iparfelügyelet 36 személyt foglalkoztat. Ezek közül hét csupán ideiglenes alkalmazott. A 36 iparfelügyelőnek ellenőriznie kell 19.337 ipartelepet. Ezeket kellene állandóan felülvizsgálniuk. Engedelmet kérek, ha ez a 36 iparfelügyelő éjjel-nappal úton volna, akkor