Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

Az országgyűlés képviselőházának 2 tehet erről Eger városa, tanúságot fog tehetni Tokaj, (Lázár Miklós: Nagyon helyes!) tanúságot tehet máris Kalocsa, ahol egyúttal a népművészetat karoljuk fel, Mezőkövesd, ahol matyóházat létesítettünk, Debrecen, amelyet hortobágyi létesítményeiben segítettünk, Szeged, amelyet támogatunk és Kecskemét, ahol a bugaci csárda mellett egy idegenforgalmi házat csinálunk. De tanúságot tehet e mellett elsősorban és különösen a Balaton, de Lillafüred, a Mátra, a Bükk, a Bakony, továbbá Aggtelek és Zirc, amelyek most vannak programmban. Mondhatom, hogy egy szüntelen, állandóan vibráló tevékenység ez, amely hatókörébe vonja az öszszes tényezőket. Kellő figyelmet fordítunk a külföldi utazási irodákkal való helyes kapcsolatra is. Az angol-szász embert inkább az ő travej-agentje fogja idehozni, mint bármiféle más nemzeti utazási iroda. Megoldottuk és — azt hiszem — közmegnyugvásra oldottuk meg az Ibusz. kérdését, amely tehát minden indokolatlan gyanúsítástól mentesen szentelheti magát annak a problémának, amelynek terén már eddig is nagy sikereket ért el. Belekapcsolódott ebbe a kultuszminisztérium is, amelynél elértük, hogy az iskolákban idegenforglami oktató és propagandaelőadások legyenek. Akit külföldi ösztöndíjjal kiküldünk tanulni, annak idegenforgalmi informatív tevékenységet kell kifejtenie és arról be is kell számolnia. {Helyeslés jobb felől.) A rendkívül gazdag és értékes budapesti múzeumokról tárcám költségvetésén belül az idegenforgalom céljaira rendelkezésemre álló költségen csináltattam egy többnyelvű, katalógust s ezt hozzáférhetővé tettem az idegenek számára. Nagyon soká folytathatnám a propagandafüzetek, a különböző filmek, azután az orvosi propaganda ismertetését, de nem akarok még tovább is hosszan visszaélni türelmükkel. (Haltjuk! Halljuk!) Igen t. Képviselőház! A főváros hervadhatatlan érdemeket szerzett az idegenforgalom terén. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Az egész idegenforgalom, mint eszme és mint gyakorlati valóság is a főváros eszközeiből, a fővárosban, a főváros tevékenységével jött létre. (Propper Sándor: Meg is hálálta a kormány az új törvénnyel!) Ez a, törvény semmi összefüggésben nincs az idegenforgalommal. Vgy méltóztatik beszélni, mintha t. képviselőtársam az idegenforgalomnak egy külföldi tagja volna. A. főváros azonban nem tudta megteremteni, mert nem is teremthette meg eddig — nem szemrehányásképpen mondom — Budapestet, mint fürdővárost. Ez olyan dolog, amelyet még meg kell teremteni, mert gyógyvizeink vannak, de gyógyvízfürdőink, olyan értelemben, hogy kielégítő mennyiségben kifogástalan szál • lodáink lennének és minden egyéb kellék meglenne, nincsenek, vagy csak csekélyebb mértéKben. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Felkiáltások balfelől; A Rudas, Tabán!) Azokba a tevékenységekbe, amelyekre utalni méltóztattak, tudniillik a Rudas, a Tabán és a többi hasonló problémákba. ,a beavatkozást egyrészt mint ennek a problémának legfőbb vezetője, másrészt mint Budapest fürdőváros eszméi megvalósításának fanatikusa tartom szükségesnek. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A főváros mint jóbarátra számíthat rám. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a balközépen.) Meg kell oldani a Tabán-kérdést és pedig meg kell oldani úgy, hogy bármilyen áldozat ez a fővárosra; ne financiális, hanem fürdővárosi és idegenforKÉP VISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. 77. ülése 198% május 15-én,'kedden. 443 galmi problémaként intézzük ezt el, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert ha ezt most elmulasztjuk, ezzel örökre elrontjuk és nem Budapestet rontjuk el, vagy annak egy részét, hanem az egész országnak a jövőjét ebben az irányban, mert ebben a kis csonka hazában Budapest nem egy város, hanem Budapest maga az ország. (Ügy van! Ügy van!) Ezt kell Budapestnek szem előtt tartania. Ebben nem is lehet különbség közöttünk. Szeretném, ha mielőbb megoldatnék a Rudas-fürdő kérdése is. Méltóztatott kérdést intézni a villamosnak a korzóról való kitelepítésére vonatkozólag. Ezt is letárgyaltuk. Ez nem könnyű kérdés, mert a villamosvasutat valamivel pótolni kell. Pótolni lehet vagy úgy, hogy ott lejebb fusson a villamos, — ez nem ér semmit — vagy pedig pótolni lehet földalattival — ez sok millióba kerül — és végül pótolni lehet autóbusszal, amely pedig nem teljesen tudja pótolni. Azt hiszem azonban, hogy »probieren geht über studieren«. Azt ajánlottam a fővárosnak, illetőleg a Bszkrt.-nak, hogy három hónapon keresztül próbálják meg kikapcsolni ezt a villamosvonalat, nézzük meg, hogy az az állítólagos 16.000 ott átutazó ember tényleg erre kénytelen-e utazni és nem tudja-e másfelé is útját megtenni. Ezt a kísérletet meg kell tenni, hogy tisztán lássunk. Ha ez megy autóbusszal vagy más villamos forgalmi pótlással, akkor rendben van, ha nem pótolható, akkor kellemetlen kísérlet volt, de semmit nem áldoztunk fel. Utóvégre ilyen fontos idegenforgalmi és esztétikai szempont egy próbát talán megérdemel. (Helyeslés. — Tauf fer Gábor: A Margitszigetre hajójáratokat kérünk a Meftertől!) T. Ház! Még nagyon sok-sok problémám van feljegyezve, (Halljuk! Halljuk!) de nem akarok tovább beszélni, hanem szavaimat be akarom fejezni (Halljuk! Halljuk!) egy olyan problémánál, amelynél — ha egyéb tereken talán némi eltérések is vannak felfogásainkban — teljesen egyetértünk. Az idegenforgalomban nagy értékek és fejlődési lehetőségek vannak. A turizmust és az idegenforgalmat fel kell karolnunk, mert ezek a belföldi forgalomban is mozgást jelentenek, nekünk pedig ezekben a nehéz időkben nem szabad tespednünk, hanem életet kell belevinnünk a nemzet testébe. (Élénk helyeslés.) És szívügyem az idegenforgalom felkarolása azért is, mert azt akarom, hogy minden idejövő idegen, még ha talán nem is barátságos érzelmekkel jött, mint a magyar eszme katonája menjen el innen. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot tömegesen üdvözlik) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Nehéz a . miniszter úr beszédére felelni, mert hiszen ilyen hosszú beszédre 15 perc alatt válaszolni nagyon bajos. Én tehát csak egészen röviden, rapszodikusan a következőket felelhetem a miniszter úrnak. A miniszter úr tévedett, amikor felénk fordulva azt mondotta, hogy mi irigyeljük Samarjay nyugalmazott államvasúti igazgatósági elnök úr múzeumigazgatói tiszteletdíját. Mi ezt nem irigyeljük, mert tisztában vagyunk azzal, hogy Samarjay úr igen érdemes szolgálatot tett az országnak és megérdemli azt az összeget, amelyet a miniszter úr neki nyugdíjként szánt. Mi azt a módot kifogásoljuk, amellyel ennek a múzeumnak a vezetését m