Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

440 Az országgyűlés képviselőházának ér, mint egy rossz ingatlanra bekebelezett zálogjog. Azt mondottam, hogy ezt meg lehet csinálni, de a városoknak, a községeknek is hozzá kell járulniok ehhez és nem lehet ezt nagy összegekben megkezdeni, mert ez ajándéknak is felfogható és akkor ajándékban adtunk nem tudom hányszázezer pengőt az államnak és a közületeknek a pénzéből. Ezért bizonyos szerény keretekben, 120.000 pengős, — ugyanennyit adtak a városok — később 80.000-rel felemeltem, tehát Összesen 400.000 pengős keretben indítottam meg az akciót. Ez természetesen kitűnő alkalom volt a humornak és a szarkazmusnak érvényesülésére. A túloldal excellait ebben; azt mondották, hogy 240.000 vagy 400.000 pengővel lehetetlen felsegélyezni valamennyi magyar kisparost. Erre senki se gondolt. Nem is az a fontos, hogy a parlamentben melyik szónoknak van sikere, hanem az a kérdés, hogy az életben van-e sikere egy tervnek, örömmel állapítom meg, hogy ennek a tervnek sikere volt az életben. Sokfelé járok az országban és látom, hogy mindenütt érdemen felül, az akció jelentőségén felül hálásak a kisiparosok és kiskereskedők azért az 50—100—150, maximum 200 pengőért, amelyet egy-egy érdekelt kap azért, hogy árut vegyen vagy hogy nyersanyagot vásároljon. Hálás ezért a kisiparosság és ami érdekes és igazolja az én jóvéleményemet a kisiparosságról: ezek a pénzek vissza is folynak, úgyhogy ez egy automatíce újra és újra ismétlődő akció, mert a befolyó pénzeket ismét kiadjuk. Arra fogok igyekezni, hogy a hitelkeretet emeljem. (Helyeslés jobbfelől.) Ez is példája annak, hogy a szigorú gazdasági elvek módosulnak, mert pusztán józan megfontolások alapján ezt az akciót meg sem lett volna szabad indítani. A kisipar nyersanyagbeszerzésénél arra igyekszem, hogy a beszerzési árakat csökkentsük. A szakoktatás és az ipari továbbképzést ingyenes tanfolyamokkal segítem elő. Megtisztelő kritikában részesültem Fábián Béla t. képviselőtársam részéről, aki azt a szemrehányást tette nekem, hogy a kisiparosságért semmit sem tettem, de meghívtam a kisipari vezetőket és időnkint társalogván velük, nyájasságommal elértem azt, hogy nincs semmiféle panasz. Tehát úgy fejezhetném ki magam: elértem a kisipar terén azt, hogy a Sipka-szorosban minden csendes. Mondhatom, úgy érzem, hogy ez nagy dicséret, egyrészt mert túlbecsül engem, azt hiszi, olyan hatalmam vagy ügyességem van, hogy nyugalmat tudok elérni cselekedetek nélkül, egy teljesen kétségbeesett és zajongó társadalmi rétegben, másrészt pedig azért, mert ha mégis bizonyos nyugalmat teremtettem, akkor kétségtelenül azzal a sok konkrét cselekedetemmel, amelyet itt felsoroltam és amelyet még tenni fogok, értem cl ezt. A kisiparostársadalom talán rájött arra, hogy én azt, hogy állandóan fogadom őket, hogy mindenhová elmegyek az országban közéjük, hogy a munkabizottságokban hetenkint magam is tárgyalok velük, hogy önállósítottam a kisipart a gyáripartól és a magam vezetése alatt tartom, talán mégsem azért teszem, mert nem akarok semmit sem csinálni. Hiszen ha semmit sem akarnék csinálni, akkor ezeknek a mellőzése volna a legkényelmesebb! {Ügy van! jobbfelől.) Talán megérezte a kisiparos társadalom azt, hogy azért teszem ezeket, mert érzem, hogy ezért a társadalmi osztályért, ezért a foglalkozási 2 77. ülése 19 3 A május 15-én, kedden. ágért tennie kell valamit a kormánynak (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) és megérezte talán a kisiparostársadalom azt, hogy egy gazdasági szakminiszterhez egyáltalán nem is illő — mert már lírai természetű —• meleg szeretetem és igazi hajlandóságom van ezen sorstól sújtott társadalmi osztály iránt. (Müller Antal: Elismerjük az ellenzék részéről!) Itt említem meg azt, — talán kicsit hosszasan is beszélek már — (Halljuk! Halljuk!) hogy mik a teendők a háziipar terén. A háziipar ügyelnek irányítását meglehetősen kétségbeesett helyzetben vettem át. Igen nagy összegeket, százezrekre menő összegeket adtunk ki már az előző időkben, amelyek azonban nem sokat segítettek, (Lázár Miklós: Nem bizony!) amit megint nem hibaként rovok fel, csak konstatálom, hogy így volt. Ügy érzem, hogy igen csekély eszközökkel, de lelkes és hozzáértő emberek segítségével, — célzok itt az Iparművészeti Társulatra — sikerült elérnünk, hogy a háziiparnak olcsóbb nyersanyagokat, segélyeket, exportkedvezményeket tudunk adni, exportpiacokat tudunk létesíteni és ami nagyon fontos, visszatereljük a háziipart a művészeti motívumokhoz és megakadályozzuk a teljesen művészietlen készítmények elterjedését. (Helyeslés a jobboldalon.) A mellett több-kevesebb sikerrel igyekszem arra is, hogy a munkabérek nívóját is valamennyire emeljem. (Helyeslés haljelől.)'-' Bekapcsoltam ezt a népművészet konzerválásának, megmentésének és az idegenforgalom fokozásának (kérdésébe. (Élénk helyeslés és taps.) Megmentettük a matyóhímzést a denaturálódástól, mert az nem volt igazi matyóhímzés. Megmentjük most igen csekély eszközökkel Halas városával együtt a halasi csipkét, (Helyeslés jobbfelől.) felkaroljuk a Sárközt, felkaroljuk Kalocsát, ahol csodálatosképpen a török hódoltság után nem idegenajkúakat, hanem székelyeket telepítettek le, akik megőrizték csodálatos népművészetüket. Még sok mást tudnék ^mondani, ahol megőriztük a népművészeti motívumokat. (Egy hang jobbfelől: Paulini Béla!) Helyesen méltóztatott Paulini Bélára hivatkozni: és bekapcsoljuk a magyar népművészetet a »Gyöngyösbokréta« révén és ezzel i<s az idegenforgalmat mozdítjuk elő. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Csak mindezt Szterényi kikapcsolásával, akkor nincs baj! — Derültség a jobboldalon.) A népművészet terén ezek az eredmények — mert ha szerények is, azoknak merem nevezni őket — csak azért voltak lehetségesek, mert ezen a népművészeten keresztül valóban a magyar nép élő lelke lüktet, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ez megragadja az embereket, (17gy van! a jobboldalon) magamat is megragadott és munkatársaimat, a Paulini Bélákat is ez inspirálja, akik semmiféle vagy csak igen csekély díjazásért, mindenek fölött .azonban lelkesedésből foglalkoznak vele, mert érzik, hogy ez ezredéves multunknak olyan maradványa, amelyet konzerválnunk és fejlesztenünk kell. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) • Méltóztassanak megengedni, hogy ilyen lírai hangokra tévedtem, de azt hiszem, nagyon jól mondja valahol egy nagy német író: Ohne Begeisterung des Herzens und ohne Liebe ist nichts Grosses zu schaffen bringen. (Malasits Géza: Pénz nélkül nincs lakodalom!) A Ház i megítélésére bízom, hogy az én idézetem és a