Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

Az országgyűlés képviselőházának 2 7' teljesen elfelejteni és mostoha sorsban részesíteni. Áttérve tárcám üzemeire, méltóztassanak megengedni, hogy egy kicsit bővebben foglalkozzam a postával. (Halljuk! Halljuk! — Peyer Károly: A telefon mikor lesz olcsóbb?) Azáltal, hogy közbeszólni méltóztatik, még nem lesz olcsóbb. (Derültség.) Ami a postát illeti, első megállapításom az, amivel csak ismétlem az itt elhangzott.'• dicsérő kritikát, hogy tudniillik ez mintaszerű intézmény, amely az országban az első, de Európában és a világon is megállja helyét. Általános kívánság, hogy olesóbbítsuk a posta szolgáltatásait. Ezzel egyetértek, én is ezt szeretném, de^ méltóztassék megengedni, hogy ezt lépésről-lépésre, a jó kereskedő köteles gondosságával tegyem, mert ez az egyetlen deficitmentes üzem, ahol szép pluszt is tudtam elérni, s nem engedhetem meg, éppen az olcsóságot • reklamáló urak érdekében sem, hogy ez az intézmény deficitbe csússzék. A plusz 7*3 millióban van előirányozva, amelyen felül még tekintélyes összeg, 3'3 millió pengő megy invesztíciókra; ennek természetesen csak kisebb része, valamivel több, mint hatodrésze jut egészen új invesztíciókra. Ha olcsóbbá akarom tenni a postát, — mint a hogy akarom — akkor még egyszerűbbé, még kommereiálisabbá, az élethez még közelebbállóvákell tennem. Ebben az irányban mindennap dolgozunk, ez a munka állandóan . folyik. Ha hangom jobb állapotban volna, megengedném magamnak azt a fényűzést, hogy 17 pontban felolvassam azt az összeállítást, amely arról szól, hogy az a semmi, amelyet a posta olcsóbbítása terén másfél év alatt állítólag tettem, mozaikokból mégis milyen tekintélyes dologgá alakul ki. (Halljuk! Halljuk! — Egy hang half elől: Legalább a főbb tételeket halljuk!) A vasár- és ünnepnap kézbesített csomagoknál a 60 fillér expresszdíj eltröltetett; a friss gyümölcsöt tartalmazó csomagok 50%-os díjkedvezményt kaptak; a sürgős táviratok háromszoros díját kétszeresre mérsékeltem; a vasárnapi 40 fillér pótdíjat a táviratoknál eltöröltem; a balatoni körforgalomban kedvezményes díjszabást vezettem be; a távbeszélőnél leszállítottam a rezervál ás i, nyilvántartási, visszakapcsolási, számlamásolatkiállítási és késedelmi díjakat, ezeket a büntetéspénzeket, amelyek olyan különösen nagy visszatetszést keltettek; a távbeszélőnél az interurbán vasárnapi 80 filléres pótdíját megszüntettem; vidéken a városi gócpontok körüli forgalomban 80 filléres nullás díjövet vezettem be; a Budapest körüli nullás díjövben 80 fillér helyett 70 fillér díjat állapítottam meg; a postai levelezőlapok felárát megszüntettem; 60 fillér helyett 40 fillér díjminimumra szállítottam le a helyi táviratok díját; kedvezményes táviratnyomtatványt rendszeresítettem; a távbeszélő belépési díjakat praktice megszüntettem, illetőleg amint méltóztatnak tudni, Budapesten 20, vidéken 8 pengőre szállítottam le; az egyéb berendezési díjakat, az ikerállomások, mellékállomások, konnektorok díját mérsékeltem; az átalány rendszert 200 előfizetőig vidéken visszaállítottam; a 200-nál több előfizetővel bíró városokban a díjminimum ellenében folytatható beszélgetések számát felemeltem ; külterületi állomásoknál a vonalfenntartási díjakat 25 százalékkal mérsékeltem; az áthelyezési díjakat mérsékeltem Budapestén házon kívül 40 pengőről 7 pengőre, vidéken 30 pengőről 5 pen'. ülése ldSk május 15-én, kedden. 433 gőre, házon belül pedig 10 pengőről 5 pengőre, vidéken 3 pengőre. Ezek kis dolgok, morzsák, de ezek összetételéből mégis valami lényeges alakul ki. Ami a belépési díjak mérséklését illeti, ez bevált, mert 4000 körül van az új telefónelőfizetők száma. Ha ez beválik, ha sikerülnek azok az egyszerűsítési és takarékossági intézkedések, amelyeket tervezek, akkor tovább is tudok majd menni. De itt a Ház színe előtt kijelentem: nem ugorhatok a sötétbe, mert ebben a rendkívül nehéz gazdasági helyzetben, amikor nem tudjuk, hogy a horizonton feltűnő világosság a felkelő nap sugara-e, vagy egy újabb villámcsapás előfénye, ezen a téren bátorságot tanúsítani a könnyelműségben nem szabad. (Ügy van! Ügy van! — Elénk taps a jobboldalon, — Sándor István: A beszélgetési díjat tessék leszállítani! — Vázsonyi János: Az alapdíjat és a beszélgetési díjat!) Méltóztassék megengedni, hogy egyes, különösen a hírlapokban hangoztatott támadásokkal szemben konstatáljam azt, hogy az, mintha a po.sta nem szerelné fel kellőképpen és gyorsan az új telefonokat, egyszerűen nem áll. Az ellenkezője áll ennek: a posta gyorsabban szereli fel ezeket az új állomásokat, mint ahogy felszerelik Ausztriában, ahol pedig különösen gyors felszerelésről gondoskodnak és ahol először vezették be a belépési díjaknak éppen ilyen szempontból való eltörlését. Nekem egész sereg adatom van, de az idő előrehaladott s fontosabb elmondandó dolgaim is vannak. Méltóztassék tehát megengedni, hogy a számadatokat mellőzzem, (Helyeslés.) de kijelentsem, hogy ez a vád egyszerűen nem való. Amennyiben konkrét adatok volnának, hálás vagyok, ha azokat velem közlik. A posta vezetése ebben az irányban is mintaszerű, tehát minden kombináció, amely a vezetőségben személyi változásokat híresztel, minden alapot nélkülöz. (Altalános élénk helyeslés és taps.) Hogy ezt a tizenhét pontból álló jegyzéket a Ház színe előtt folytassam, két új bejelentésem van. (Halljuk! Halljuk!) Egyik bejelentésem, a legfontosabb, azzal kapcsolatos, hogy a képviselő urak kívánták azt, hogy a vidéki állomások részesüljenek abban a kedvezményben, hogy este, amikor sokkal olcsóbban lehet telefonálni, 8 és 9 óra között, ők is telefonálhassanak. Ebben az időben ők ugyanis eddig azért nem telefonáltak, mert vidéken 6 órakor bezárják a postahivatalt. Elrendeltem, hogy ezt a kívánságot teljesítsék. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Június 1-től kezdve augusztus végéig — ez kísérlet, amelyet három hónapra vezetek be — telefonálhat a vidék is este 8 és 9 óra között. Meg fogom látni, hogy ennek milyenek lesznek a financiális eredményei. A másik dolog, amire rá akarok mutatni, a tanyai lakosság postai ellátásának javítása. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Akik, mint én is, alföldi kerületnek képviselői, különösen tudják, hogy mit jelent a telefon- és postaszolgálat a tanyán (Ügy van! Ügy van!) és hogy e téren milyen bajok vannak. Ezen most gyökeresen nem tudok segíteni, mert akkor utólagos bölcseséggel azt kellene mondanom, hogy azt kellett volna csinálni, hogy az automatatelefónt ne Budapesten vezessük be, ahol tovább bajlódhattunk volna a kisasszonyok által történő kapcsolásokkal, hanem vidéken, ahol ez többet segített volna- Igen ám, de ezt