Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-269
Az országgyűlés képviselőházának 2 nak törekvését, amellyel a költségvetést lefaragta s lehetőség szerint az ország teherbíró I képességével összhangba hozni igyekezett, a legnagyobb mértékben helyeselni. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Mélyen t. Ház! A válság okait ezekben röviden vázolva, rátérek arra. hogy szükségesnek látom a gazdálkodásnak bizonyos mérvű irányítását. A magam részéről feltétlen híve vagyok a szabadkereskedelemnek s a szabadkereskedelemben a kereslet s kínálat által szabályozott áraknak, mert meggyőződésem szerint egyedül az a helyes, hogy a harcban a gyenge pusztuljon el, az erős és a hatalmas fejlődjön. (Felkiáltások a baloldalon: Ez a liberalizmus!) * Ha azonban végignézünk a mai viszonyokon, azt látjuk, hogy egész Európát, vagy talán íiz egész világot tekintve, teljesen rendkívüli időket élünk. Amikor azt látom, hogy a szomszéd államok valóságos kínai fallal zárkóznak el a mi piacainktól, s a mi gazdasági termeivényeinket olyan magas behozatali vámokkal sújtják, amelyeknek következtében ezek teljesen versenyképtelenek az ő országaikban, akkor természetszerűleg foglalkoznunk kell azzal a gondolattal is, hogy átmenetileg, időszakilag mi is vegyünk igénybe olyan gazdasági eszközöket és olyan fegyvereket, amelyekkel a magyar mezőgazdaság termeivényeit versenyképessé tudjuk tenni a külföldről jövő vagy a külföld felé irányuló termeivényekkel. Itt arra gondolok, hogy a kormánynak bizonyos tekintetben befolyásolnia kell a termelést. Ezt nem úgy képzelem el, hogy megállapítsa fejenként és külön-külön, hogy ki mit és milyen mennyiségben termeljen, hanem úgy, hogy irányelveket szabjon, hogy miből milyen mennyiséget és hol tudunk elhelyezni, mert csak így tudjuk a mi nyomorban és elszegényedésben vergődő gazdatársadalmunkat segíteni. Mélyen t. Ház! Amikor a pénzügyminiszter úr költségvetéséről a legnagyobb elismeréssel nyilatkozom, ki kell térnem a kormánynak arra az intézkedésére, amely nézetem szerint nagyon fontos és az agrárlakosság érdekében álló volt, tudniillik a gazdavédelmi intézkedésekre. A gazdavédelmi intézkedések előtt a gazdatársadalom a legkétségbeesettebb helyzetben volt. Sohasem tudta, hogy melyik pillanatban árverezik el felőle a házat és alóla a földjét. A 14.000-es számú rendelet megjelenése a gazdatársadalomra valóságos megkönynyebbülést jelentett. Ha azonban ennek a rendelkezésnek eredménye talán nem volt olyan, mint ahogy azt a gazdatársadalom ettől a rendelettől várta, vagy mint ahogy talán maga a kormány is hitte, ennek oka nézetem szerint abban keresendő, hogy a rendelet kissé megkésve érkezett. Aki a falusi gazdálkodást ismeri, az nagyon jól tudja, hos'v minden magyar gazdának minden tartozáslejárata az aratási időre van beállítva. Amikor a hitelezők már előre megtudták, hogy a kormány valószínűleg bizonyos intézkedésekkel segítségére akar sietni a bajbajutott gazdáknak, mire a cséplőgépek megindultak, a szó teljes értelmében megrohanták ezeket a szerencsétlen bajbajutott gazdákat s ezek azt sem tudták, hol, kinek fizessenek. Ez a megrohanás olyan méretű volt, hogy azt talán máskor el sem tudtuk volna képzelni. Az az idegesség, amely általában a hitelezők ré- i széről tapasztalható volt, leírhatatlan volt. • W. ülése 19'3% május 1-én, kedd&n. 37 (ügy van! Ügy van! jobb felöl.) A magyar gazdatársadalom a végső kétségbeesés küszöbén átllatt, és már képtelen volt a családjának szükséges élelmiszert is menteni, nemhogy a vetőmagra maradt yolna. Ezek után jelent meg a kormánynak egy nagyon üdvös rendelkezése, amely lehetővé tette azt, hogy az adót terményekben lehessen fizetni. Ezeket az adófizetés céljaire felajánlott terményeket lényegesen magasabb áron váltották be, mint a piaci ár. Azonkívül, aki adóhátralékát kifizette, az tetemes előnyben is részesült. Enélfogva minden gazda igyekezett ezeknek a kötelezettségeknek eleget tenni ós a még fennmaradó terményét természetszerűleg adó céljaira ajánlotta fel.* De kénytelen is volt ezt megtenni, mert azt különben lefoglalták volna. Ilyen körülmények között látott napvilágot az a 14.000. számú rendelet, amely tagadhatatlanul a legjobb célzattal és a legjobb eredményekben való hittel jelent meg. Már most előállott az a helyzet, hogy az a gazda az aratás után részben hitelezőitől kifosztva, részben pedig a terményeknek adóra való felajánlása után nemcsak kamatra nem tudott megtartani terményt, de nem maradt neki vetőmagra és családja eltartására sem semmi, Ma ezek a gazdák, a védett birtokosok is abba a kategóriába tartoznak, amely a legnagyobb mértékben el van adósodva. Már szinte lehetetlen is volt arra gondolni, hogy özeken segíteni lehet, mégis a rendelet megérkezése után abban a biztos tudatban, hogy legalább vagyonkájuk egy kis részét át tudják menteni családjuk és gyermekeik számára, kérték a védettséget. Igaz, hogy a védett birtokosok számára előírt kötelezettség aránylag kevés, azonban ha figyelembe vesszük azt, hogy milyen fokú eladósodás után lehet a védettséget kérni és ha figyelembe vesszük az előzményeket, hogy <* rendelet maga jóval aratás után jelent meg, amikor a gazdának nem volt módja és alkalma az egyévi kamatokra szánt összeget terményből fedezni, akkor természetesen látjuk, hogy most. a gazdatársadalom végső kétségbeesésben vonaglik. Közeledik már az aratás ideje, amikor a gazda reméli, hogy talán az aratásból tudja fedezni ezeket a költségeket és hovatovább mind gyakrabban jelenik meg a bíróságnál, hogy a védettség törlését kérje. Abból azonban, hogy ezek a védettség törlését kérő bejelentések csak kismértékűek, ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez a védett birtokosok és általában a bajba jutott gazdatársadalom fizetőképességén múlik. Sajnos, a legtöbb védett birtokos ma abban a helyzetben van, hogy nem képes kötelezettségének eleget tenni és hogy a védettség törlését kérők ilyen kis számban jelennek meg a bíróságoknál, az betudható a hitelezőknek és a vidéki hitelintézeteknek is, amelyek ugyan maguk is bajban vannak, ele a gazdatársadalom iránt mégis megértést tanúsítanak. Ha meg méltóztatik nézni, t. Képviselőház, látni méltóztatik, hogy a lehető legkevesebb vidéki pénzintézet kéri a védettség törlését, bár maga is nehéz helyzetben van. {XJQTJ van! Ügy van!) Azzal a kéréssel járulok a pénzügyiminiszter úr ő excellenciája elé akinek, ismerem jószándékát, ismerem jóakaratát és tudom, hogy a rendelet megszületése maga is jóakaratból és abból a határozott óhajtásból származik, hogy megsegítse a magyar kisgazdatársadalmat és általában azt a magyar gazdatársadalmat, amely talán ezer esztendő óta ragaszkodik a
