Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

430 Az országgyűlés képviselőházának éppen a Magyar Királyi Államvasutak. (Taps a jobboldalon és a középen.) Szociális érzéssel és óvatosan, de határozottan, bizonyos energiá­val kell továbbmennem ezen az úton, mert le­gyünk tisztában azzal, hogy az az emelkedés, az a lassú erőrekapás, amely mutatkozik, igen nagy részben a multévi nagy termésnek voit az eredménye és ha rossz termésünk lesz (Moz­gás a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor ezen a téren bizonyos nehézségekkel fogunk küz­deni. Jobb tehát ennek a kérdésnek a szemébe nézni bizalommal, mint túlzott optimizmussal ezt a szempontot elhanyagolni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezekután áttérek az automobilizmus kér­désére. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az automobilizmussal, mint már említettem, kü­lön ügyosztály foglalkozik mert ezt is ki kel­lett szabadítani az államvasúti egyoldalú szem­pontok béklyóiból. Ezek olyan konkurrensek, amelyeknek harmóniában kell együttműköd­niök. Már utaltam a Mateo»sz. létesítésére. Méltóztatnak tudni, hogy egybeolvasztottuk a Mavart.-ot, a postának és a Máv.-nak autó­buszüzemét és egységes, centrálisán fellépő intézményt létesítettünk. Ennek eredménye az, — ezt zárójelben említem — hogy a Mát­rába, a Bükkbe és a Balatonhoz megfelelő autóbuszjáratokat létesíthettünk, ami ide­genforgalmilag its fontos. További feladat a hazai autógyártás ra­cionalizálása. Ennél álláspontom az, hogy személyautókat Magyarországon gyártani igazi üvegházi ipar volna s erre semmi szük­ség nincs- Elénk helyeslés a baloldalon és a balközépen.) Teherautóból két vagy három típuist kell gyártani, amely megfelelő, gazda­ságos és egyéb szempontokból is teherbíró. Ezt két, három vagy négy gyárra kell bízni és itt igazán numerus elausust kell életbelép­tetni, mert nem lehet és nem gazdaságos min­denféle tínuisnak gyártását megengedni. Legjobban érdekli a t. Házat és a közvé­leményt az autóadók kérdése. (Halljuk! Hall­juk! — Zaj a baloldalon. — Müller Antal: A kereskedelemügyi miniszter úr jó állásponton van!) Elnök: Csendet kérek! Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi mi­niszter: Ezen a téren bizonyos megértést ta­pasztalok a pénzügyi kormányzat részéről is, amely természetszerűleg kell, hogy a finan­ciális szempontokat különösen vegye figye­lembe. Az autóadó, mint olyan, nem lesz el­törölhető, mert minden egyes országban meg­van. Egy egyszerű benzinadóra teljes egé­szében áttérni nem lehet, de lehet olyan eny­hítést megkonstruálni és egy kombinatív rend­szerrel annyira lehet előrehaladni, hogy a •mai állapottal szemben lényegesen jobb hely­zet álljon elő, amely ösztönzést ad arra, hogy véget vessünk az autók leállításának és az autók ismét nagyobb számban beállíttatván, élet, mozgás és nagyobb forgalom induljon meg ezen a téren. (Helyeslés.) Az autók szempontjából rendkívül fon­tos, hogy milyen az útügyi programm, mert az autók léte a megfelelő utaktól függ, r úgy hogy erre a kérdésre az útügyi problémák tárgyalásánál vissza fogok térni. Nagyon fontos az autókérdés az idegenfor­galom szempontjából is. Megjegyzem, hogy számos olyan célszerű könnyítést léptettünk életbe, amelyek megélénkítik a külföldről ide­utazók forgalmát. (Gr. Hunyady Ferenc: Mi 2 77. ülése 19 SU május 15-én, kedden. lesz a kövezetvámmal Fehérváron, Miskolcon és egyéb helyeken?) Nagyon örülök, hogy t. kénviselőtársam ezt a kérdést felvetette. En elvi ellensége vagyok ezeknek a szinte közép­kori emlékű közbenső vámoknak. (Élénk he­lyeslés.) Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy magam szeretném eltörölni ezeket a vá­mokat, de a helyzet az, hogy legtekintélyesebb képviselőtársaim küldöttségben kerestek fel és további öt város részére kérték ezeknek a vá­moknak az engedélyezését. (Zaj és derültség.) Kérték pedig azért, mert az érdekelt városok elvesztették jövedelemforrásaikat, közben már útjaikat rendesen kiépítették és most nem tud­ják ezeket a terheket és más egyéb terheiket miből fedezni. Méltóztassanak elhinni, rendkí­vül nehéz elhatározás volt részemről ezt meg­tagadni. De amint mód van rá, a közbenső vá­mokat el kell törölni. Addig is lehetővé tet­tük a legtöbb útvonalon, hogy az az idegen, aki autón jön ide, az ország határszélén meg­válthassa füzetjegy alakjában ezeket a vámo­kat, nehogy mindenütt feltartóztassák. (Élénk helyeslés.) T. Ház! Amíg a Máv. és az autó egymás­sal harcoltak, megjelent inter duos litigantes a szekér és a tengelyfuvarozás igen nagy ver­senyt támaszt mind a kettőnek, ami nekem meglehetősen nagy gondokat okoz. Itt ugyanis kétféle eset lehetséges. Az egyik az, hogy ez természetellenes jelenség, amely el fog múlni. Természetellenes, mert nem számítja kocsijá­nak ós lovának tönkrejutását, nem számítja azt, hogy az a fuvaros jóformán nem is eszik és nem számítja azt sem, hogy a maga munkája mit ér, tehát sem tőkének, sem állati munká­nak, sem emberi erőforrásnak amortizációjáról szó sincs, ennélfogva lassan az állat is, az a jármű is tönkremegy. * A másik eset az, hogy a szekérfuvarozás nem fog magától kimúlni, mert most már új­sághirdetéseket olvashatunk, hogy csodálatosan jó, golyócsapágyas kocsikat készítenek, nem­csak autókról leszerelt pótkocsikat és ezekkel fuvaroznak. Azt hiszem, ezt meg kell majd akadályoznom. (Élénk elenmondások a balol­dalon. — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Hall­juk! a jobboldalon.) A mezőgazdát, aki fuva­roz, nem bántom, de azt, aki iparszerűleg fog­lalkozik fuvarozással, a nélkül, hogy mezőgazda volna és koptatja nagynehezen fenntartott utainkat, nem fizet adót, semmit rendben nem tart, abszolút kontár, rabló-fuvarozó, nem lehet nyugodtan tűrni, fuvardíjleszállítással nem tu­dok velük versenyezni s így a dolognak ebbe a részébe, azt hiszem, bele kell nyúlnom. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Sándor István: Szóval, nem szabad olcsón •szállítani'? — Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Elnök csenget. — Éber Antal: Ez az interven­cionizmus! — Petrovácz Gyula: Ez a szabad­ság! — Éber Antal: Majd sor kerül a gyalog­járókra is! — Zaj. — Elnök csenget. — Hall­juk Halljuk! jobbfelől.) Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi minisz­ter: Az utak kérdésére térek ezután át. (Hall­juk! Halljuk!) Az útépítés terén a feladatok sorrendje — mint már sokszor mondtam — a következő: első az útfenntartás, második a be­kötő utak kérdése és csak harmadsorban jön­nek a nagy autóutak. Ami az útfenntartást illeti, ennek a kere­tét körülbelül félmillió pengővel felemeltük ebben a költségvetésben még mindig ki nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom