Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

430 Az országgyűlés képviselőházának éppen a Magyar Királyi Államvasutak. (Taps a jobboldalon és a középen.) Szociális érzéssel és óvatosan, de határozottan, bizonyos energiával kell továbbmennem ezen az úton, mert legyünk tisztában azzal, hogy az az emelkedés, az a lassú erőrekapás, amely mutatkozik, igen nagy részben a multévi nagy termésnek voit az eredménye és ha rossz termésünk lesz (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor ezen a téren bizonyos nehézségekkel fogunk küzdeni. Jobb tehát ennek a kérdésnek a szemébe nézni bizalommal, mint túlzott optimizmussal ezt a szempontot elhanyagolni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezekután áttérek az automobilizmus kérdésére. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az automobilizmussal, mint már említettem, külön ügyosztály foglalkozik mert ezt is ki kellett szabadítani az államvasúti egyoldalú szempontok béklyóiból. Ezek olyan konkurrensek, amelyeknek harmóniában kell együttműködniök. Már utaltam a Mateo»sz. létesítésére. Méltóztatnak tudni, hogy egybeolvasztottuk a Mavart.-ot, a postának és a Máv.-nak autóbuszüzemét és egységes, centrálisán fellépő intézményt létesítettünk. Ennek eredménye az, — ezt zárójelben említem — hogy a Mátrába, a Bükkbe és a Balatonhoz megfelelő autóbuszjáratokat létesíthettünk, ami idegenforgalmilag its fontos. További feladat a hazai autógyártás racionalizálása. Ennél álláspontom az, hogy személyautókat Magyarországon gyártani igazi üvegházi ipar volna s erre semmi szükség nincs- Elénk helyeslés a baloldalon és a balközépen.) Teherautóból két vagy három típuist kell gyártani, amely megfelelő, gazdaságos és egyéb szempontokból is teherbíró. Ezt két, három vagy négy gyárra kell bízni és itt igazán numerus elausust kell életbeléptetni, mert nem lehet és nem gazdaságos mindenféle tínuisnak gyártását megengedni. Legjobban érdekli a t. Házat és a közvéleményt az autóadók kérdése. (Halljuk! Halljuk! — Zaj a baloldalon. — Müller Antal: A kereskedelemügyi miniszter úr jó állásponton van!) Elnök: Csendet kérek! Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Ezen a téren bizonyos megértést tapasztalok a pénzügyi kormányzat részéről is, amely természetszerűleg kell, hogy a financiális szempontokat különösen vegye figyelembe. Az autóadó, mint olyan, nem lesz eltörölhető, mert minden egyes országban megvan. Egy egyszerű benzinadóra teljes egészében áttérni nem lehet, de lehet olyan enyhítést megkonstruálni és egy kombinatív rendszerrel annyira lehet előrehaladni, hogy a •mai állapottal szemben lényegesen jobb helyzet álljon elő, amely ösztönzést ad arra, hogy véget vessünk az autók leállításának és az autók ismét nagyobb számban beállíttatván, élet, mozgás és nagyobb forgalom induljon meg ezen a téren. (Helyeslés.) Az autók szempontjából rendkívül fontos, hogy milyen az útügyi programm, mert az autók léte a megfelelő utaktól függ, r úgy hogy erre a kérdésre az útügyi problémák tárgyalásánál vissza fogok térni. Nagyon fontos az autókérdés az idegenforgalom szempontjából is. Megjegyzem, hogy számos olyan célszerű könnyítést léptettünk életbe, amelyek megélénkítik a külföldről ideutazók forgalmát. (Gr. Hunyady Ferenc: Mi 2 77. ülése 19 SU május 15-én, kedden. lesz a kövezetvámmal Fehérváron, Miskolcon és egyéb helyeken?) Nagyon örülök, hogy t. kénviselőtársam ezt a kérdést felvetette. En elvi ellensége vagyok ezeknek a szinte középkori emlékű közbenső vámoknak. (Élénk helyeslés.) Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy magam szeretném eltörölni ezeket a vámokat, de a helyzet az, hogy legtekintélyesebb képviselőtársaim küldöttségben kerestek fel és további öt város részére kérték ezeknek a vámoknak az engedélyezését. (Zaj és derültség.) Kérték pedig azért, mert az érdekelt városok elvesztették jövedelemforrásaikat, közben már útjaikat rendesen kiépítették és most nem tudják ezeket a terheket és más egyéb terheiket miből fedezni. Méltóztassanak elhinni, rendkívül nehéz elhatározás volt részemről ezt megtagadni. De amint mód van rá, a közbenső vámokat el kell törölni. Addig is lehetővé tettük a legtöbb útvonalon, hogy az az idegen, aki autón jön ide, az ország határszélén megválthassa füzetjegy alakjában ezeket a vámokat, nehogy mindenütt feltartóztassák. (Élénk helyeslés.) T. Ház! Amíg a Máv. és az autó egymással harcoltak, megjelent inter duos litigantes a szekér és a tengelyfuvarozás igen nagy versenyt támaszt mind a kettőnek, ami nekem meglehetősen nagy gondokat okoz. Itt ugyanis kétféle eset lehetséges. Az egyik az, hogy ez természetellenes jelenség, amely el fog múlni. Természetellenes, mert nem számítja kocsijának ós lovának tönkrejutását, nem számítja azt, hogy az a fuvaros jóformán nem is eszik és nem számítja azt sem, hogy a maga munkája mit ér, tehát sem tőkének, sem állati munkának, sem emberi erőforrásnak amortizációjáról szó sincs, ennélfogva lassan az állat is, az a jármű is tönkremegy. * A másik eset az, hogy a szekérfuvarozás nem fog magától kimúlni, mert most már újsághirdetéseket olvashatunk, hogy csodálatosan jó, golyócsapágyas kocsikat készítenek, nemcsak autókról leszerelt pótkocsikat és ezekkel fuvaroznak. Azt hiszem, ezt meg kell majd akadályoznom. (Élénk elenmondások a baloldalon. — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A mezőgazdát, aki fuvaroz, nem bántom, de azt, aki iparszerűleg foglalkozik fuvarozással, a nélkül, hogy mezőgazda volna és koptatja nagynehezen fenntartott utainkat, nem fizet adót, semmit rendben nem tart, abszolút kontár, rabló-fuvarozó, nem lehet nyugodtan tűrni, fuvardíjleszállítással nem tudok velük versenyezni s így a dolognak ebbe a részébe, azt hiszem, bele kell nyúlnom. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Sándor István: Szóval, nem szabad olcsón •szállítani'? — Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Elnök csenget. — Éber Antal: Ez az intervencionizmus! — Petrovácz Gyula: Ez a szabadság! — Éber Antal: Majd sor kerül a gyalogjárókra is! — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk Halljuk! jobbfelől.) Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Az utak kérdésére térek ezután át. (Halljuk! Halljuk!) Az útépítés terén a feladatok sorrendje — mint már sokszor mondtam — a következő: első az útfenntartás, második a bekötő utak kérdése és csak harmadsorban jönnek a nagy autóutak. Ami az útfenntartást illeti, ennek a keretét körülbelül félmillió pengővel felemeltük ebben a költségvetésben még mindig ki nem