Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

Az országgyűlés képviselőházának 2 77. ülése 1934 május 15-én, kedden. 415 zsúfoltak volnának!) Nagyon sajnálom, hogy Somsaién t. képviselőtársammal teljesen ellenkező véleményt kell e tekintetben nyilvánítanom. (Helyeslés.) Mindenekelőtt m-ami szabad megfeledkeznie Somssich gróf t. képviselőtársamnak arról a, — azt akartam mondani — világszerte, de bizonyára európaszerte ismert tényről, hogy ma, amikor oly sűrűn fordulnak elő vasúti szerencsétlenségek, (Ügy van! Ügy van! — Jánossy Gábor: Lásd Franciaországot!) Magyarország nemcsak mint ország, hanem aránylag, ezt a területet véve alapul, mint terület is, a vasúti szerencsétlenségek között a legutolsó helyen szerepel, tehát ettől .a csapástól bennünket kímélt meg leginkább nemcsak a sors, hanem a Máv.-nak derék, hűséges, önzetlenül szolgáló, kiváló és szakértő személyzete is. (Ügy van! Ügy van! — Jánossy Gábor: Tökéletesen így van! — Szűts István: Legelsőnek jött rendbe! — Jánossy Gábor: Legelső vasutassága a világnak! — Malasits Géza: Aránylag a legkevesebb fizetést kapja!) Erről akarok szólani. Engedtessék meg nekem, t. Képviselőház és nem a szerénytelenség mondatja velem, ha itt kijelentem, hogy az egész Képviselőház nevében mélységes tiszteletünket fejezzük ki a Máv vezetősége, a Máv tisztviselői és a Máv munkássága iránt, (Általános helyeslés.) akik valóban hősies munkát folytatnak azért, hogy megmaradjanak azon az európai nívón, amely a magyar vasutakat mindenkor világszerte híressé tette. (Ügy van! Ügy van!) Eeklamálnom kell azonban az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrtól — bár tudom, ho;gy ő legkevésbé ludas benne — hogy milyen kis összeg van felvéve a költségvetésben a Máv rekonstrukciójára. Kérdem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, meddig bízhatunk mi a Máv vezetőségének, a Máv minden rendű és rangú hivatalnokának idegrendszerében, munkaképességében, végsőkig fokozott cselekvőképességében, mert csak ezek az emberi tulajdonságok parírozzák ki azt a hiányt, amelyet a Máv rekonstrukciójának elmulasztása tényleg évek óta okoz. Azért én tisztelettel arra kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hasson oda, hogy ezek a rekonstrukciós munkálatok minél előbb és természetesen minél nagyobb állami hozzájárulással meginduljanak. Én ezt országos érdeknek és általános közérdeknek tartom. T. Képviselőház! Még egynéhány szót legyen szabad mondanom szinte sürgönystílusban az idegenforgalomról, amely kérdéssel az általános vita során itt többen foglalkoztak. Éber igen t. képviselőtársam tegnap igen érdekes beszédet mondott a pékeknek és a minisztériumoknak a konfliktusáról. Magam részéről azon az állásponton vagyok, hogy nem tűrhető el a gazdasági sülyedésnek ebben a korában, amelyben élünk, a kenyér drágítása. Ez olyan parancsoló érdek és a miniszter úrnak olyan parancsoló kötelessége, hogy bármilyen kenyérdrágításra irányuló mozgalmat megakadályozzon, hogy ebben azt hiszem pártkülönbség nélkül maga mögött fogja találni összes képviselőtársaimat. (Ügy van! a jobbés a baloldalon.) Egész bizonyos, hogy a megdráguló, hála Istennek dráguló búzaárak a pékek rezsijét állandóan fel fogják emelni. Evvel szemben nem tudok elzárkózni attól, amit Kállay igen t. földmívelésügyi miniszter úr mondott itt budgetbeszédjében, hogy tényleg az a helyzet, hogy Magyarországon, ahol gyönyörű pékipar volt s ahol a magyar kenyérnek, a magyar kiflinek, a magyar zsemlének,^ a magyar süteménynek még 10—15 évvel ezelőtt világhíre volt, ma az a helyzet szomorúan kell bevallanom saját tapasztalataim alapján, hogy Bécsben sokkal gusztusosabb, sokkal jobb ízű a péksütemény, mint Budapesten. Itt van a pékeknek egy lehetőségük, hogy regreszszaljak magukat a kenyérárakkal szemben, ha a mainál sokkal jobbízű, sokkal formásabb, sokkal gusztusosabb finom süteményeket adnak piacra. T. Képviselőház! Az idegenforgalom terén annak hiányát látom, hogy az igen t. kereskedelemügyi minisztérium illetékes ügyosztálya, amely, meg kell adnom, az utóbbi években jelentékeny úttörő munkát végzett, még máig sem látja tisztán azt a tényt, hogy ha minden idegenforgalmi erőt Budapestre koncentrálunk, ezzel elveszítjük a csatát, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy Budapest csak 3—4 napra ad elegendő érdekességet nem a tömegutasnak, hanem annak a luxusutasnak, akire a legnagyobb szükségünk van. Én azt tapasztalom és azt hiszem, hogy a t. miniszter úr is osztozik ebben a tapasztalatomban, hogy a külföld érdeklődése ma, 1934 nyarán majdnem kizáróan specialitásokra megy, etnográfiai dolgok, néprajzi dolgok érdeklik a legjobban, egy nemzet egyéni tehetségének a megnyilvánulása, nemcsak a művészetek terén, hanem minden vonatkozásban, szóval specialitásokra megy. Ezért gondolom, hogy azok, akik az idegenforgalmat irányítják, fokozottabb erővel fogjanak hozzá annak a néhány magyar specialitásnak kibontakozásához, annak a néhány magyar községnek és városnak olyan állapotba hozatalához, hogy az idegent bátran oda merjük vinni. (Helyeslés a középen.) Mert ez az egyetlen útja annak, hogy az idegen ihároim napi Budapestem való tartózkodását az országban öt, hét, kilenc, tizennégy napra meghosszabbíthassuk. Azt láttam, hogy itt van például Eger, atmely roppant alkalmas az idegenforgalomra. (Petro Kálmán: Sokat is segít a miniszter úr!) Itt van, hogy hazabeszéljek, Tokaj. Itt méltóztassanak megengedni, hogy újra megkérjem az igen t. miniszter urat, hogy a tokaji hotel építésének lehetőségét, amennyiben erre módja van, előmozdítani szíveskedjék. (Mikecz István: Csak rendbehozatalát!) Tokajban két év óta két szüreti hét 71.000 belföldi és több mint 4.000 idegen vendéget hozott. (Mikecz István: Pedig pincében volt!) 4000-nél több idegen egy ilyen kis városban, méltóztassék megengedni, igen nagy eredmény. A 4000 közül legalább 940 van, aki luxusautón külföldről jött, csak'azért, hogy Tokajt megnézze és Tokajból jött lastán Budapestre. Ha egy ilyen világmárkánk van, akkor azt hiszem, mindent el kell követnünk, hogy Tokajban olyan állapotokat teremtsünk, hogy különböző mellékkörülmények ne tegyék nehézzé, vagy veszedelmessé azt, hogy oda bízvást hívhassunk idegeneket. T. Képviselőház! A legutóbbi évek eseményei azt mutatták, hogy igenis, vannak magyar specialitások, amelyeket a külföldön be lehet vezetni. Három ilyen specialitás van, — mert a külföldön is csak. a specialitásokat^keresik — amelynek ma már Nyugat-Európában állandó piaca van: a kvalitásos magyar bor, a tarhonya és a szalámi. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr figyelmébe ajánlom, hogy legutóbb írt nekem Montreauxből egy le-