Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-276
Az országgyűlés képviselőházának 276. ülése 1934 május 14-én, hétfőn. 405 képpen ismerem — hogy az ipari termelés e felfogásába szentimentalizmus vagy idealizmus játszik bele. Ezek a fogalmak a létért folytatott küzdelemben — legyünk őszinték — ismeretlenek. Tehát inkább annak a bizonyítására szeretném a súlyt helyezni, hogy igen észszerű és nagyon könnyen érthető okok azok, amelyek az ipari termelésben érdekelteket is szükségképpen arra az álláspontra kellett hogy vigyék, hogy egészséges mezőgazdaság nélkül ebben az országban sem ipari, sem kereskedelmi, sem semmiféle más foglalkozási ág prosperálni nem tud, de magának az országnak is el kell sorvadnia. (Ügy van! Ügy van!) Amikor ezt mondom, érintenem kell az agrárolló témáját is és éppen ennek a témának nyomán akarnám bebizonyítani, hogy, menynyire eminens érdeke az ipari termelésnek a mezőgazdaság jó sorsban való léte, illetve jó sorsba való hozatala. Kétségtelen az, hogy ameddig a mezőgazdasági termelés kedvezőtlen helyzetben van, vásárlóképessége rendkívüli mértékben megesökken és kétségtelen az, bogy a rendkívüli mértékben megcsökkent mezőgazdasági vásárlóképességnek következménye az, hogy a gyárak teljesítőképességüket csak igen kis mértékben tudják kihasználni. Ha erről a kérdésről tárgyilagosan akarunk gondolkozni, akkor úgy hiszem, mindenki előtt nyilvánvaló lesz, hogy valamely termelőforrásnak, jelen esetben gyárnak, korlátolt és kis mértékben való kihasználása micsoda drágító van az önköltségi árra. Mert a költségeknek lényeges hányada általános költség, amely, ha abban az iparágban kevesebb termelődik, sokkal kisebb mennyiségre oszlik el. Hogy ezt egy példával szemléltetően illusztráljam, legyen szabad hivatkoznom arra, hogy ha valamely mezőgazdasági termelőnek holdanként három vagy négy métermázsa búzája terem, hiába kap akkor azért a búzáért mázsánként 25 pengőt, nem fog vele kijönni tudni. Ezzel akarok rávilágítani arra, hogy a kapacitás tort kihasználásáért az ároldalon lehetetlen kárpótlást nyújtani. Annál érzékenyebben érezteti drágító hatását valamely termelőforrás — ez áll mint a mezőgazdasági, mint az ipari üzemekre — teljesítőképességének tört kihasználási lehetősége, minél súlyosabbak azok az általános terhek, amelyeket ilyen tört üzemkihasználásnál az illető termelőnek el kell viselnie, nem is szólva arról, hogy minden olyan áremelés, amely ennek folytán előáll, tulajdonképpen eirculus vitiosus formájában érvényesül a gazdasági életben. Mert ha az iparcikkek ára drágul, a mezőgazdasági termelés vásárlóképessége még tovább csökken, aminek következménye szükségképpen a további drágulás. így lép fel az a eirculus vitiosus, amely alatt annyit szenvedett és szenved a mi gazdasági életünk. (Müller Ântal: A textilgyárak teljes kapacitással dolgoznak, mégis mindig drágítanak!) A textilgyárak drágítására, vagy állítólagos drágítására pedig bátor leszek azonnal kitérni, mert az iparcikkek áralakulásában tekintetbe kell vennünk számos olyan tényezőt, amely kifelé az ipari áralakulásban jut kifejezésre, amelyet azonban nem lehet az ipar rovására írni. Egyébként nem vagyok textilipari kérdésekben különösen jártas, de úgy tudom, hogy az utóbbi években ott is bizonyos ármérséklések következtek, be. (Egy hang jobbfelől: Igen lényegesek!) Nyugodtan mondhatom tehát, hogy az ipar létérdeke a mezőgazdasági helyzet javulása, mert javult mezőgazdasági helyzet mellett nagyobb volna az "ipari cikkek fogyasztása áz országban, így szükségképpen nagyobb forgalmat tudna a gyáripar lebonyolítani és természetesen örömmel és szívesen tudná olcsóbb áron is árúba bocsátani termékeit. (Zaj a jobboldalon.) Ezzel kapcsolatban legyen szabad egy konkrét példát felemlítenem. Egy iparág, amelynek viszonyait közelről ismerem, ezidőszerint négy és félnapos heti munkaidővel dolgozik. A magyar papíriparról vagyok bátor beszélni. Pontos számításokat eszközöltünk abban az irányban, hogy ha négy és fél nap helyett »a normális hat napi munkaidőt lehet kihasználni, akkor az önköltségi ár körülbelül tíz százalékkal csökkenne. Ez a szám eléggé okot adhat a gondolkodásra, mert a négy és félnapos heti munkaidő, amely a teljesítőképesség 75%-os kihasználását jelenti, ma egyes iparágaknái megvan ugyan, de például az egész gépiparban és igen sok iparágban lényegesen . alacsonyabb a kihasználási coefficiens^ amely esetben persze a normális munkateljesítményre való visszatérésnél az olcsóbbodás progresszív módon jelentkezik. Hozzá kell tennem t. Ház, hogy mindazok a tényezők, amelyek folytán a magyar ipari termelés ma kapacitásának csak tört részét tudja kihasználni, inkább súlyosbodó fejleményeket engednek várni, mint enyhülést, mert hiszen méltóztatnak tudni, — és azt hiszem azt is méltóztatnak elismerni, hogy az ipari termelés ezzel az elgondolással elvileg soha se helyezkedett szembe — hogy a most lekötött, valamint a tárgyalás alatt álló kereskedelmi szerződéseink is lényegileg az ipari behozatali kontingensek tágítását fogják jelenteni, ami világosan bizonyítja, hogy a magyar ipari termelésnek nincs más menekvése, mint a belföldi fogyasztás emelkedése, ez pedig nem következhetik be másképpen, mint ha a mezőgazdaság vásárlóképességét a mezőgazdasági helyzet javításával emeljük. Azt hiszem, ha ezt a tételt el méltóztatnak fogadni, akkor talán megállapíthatom azt is, hogy őszintének tekinthető a magyar ipari termelésnek i\V, (ÍZ állásfoglalása, amely szerint a mezőgazdasági helyzet javításának szükségszerűségéről meg van győződve. De éppen úgy hiszem, hogy jogos igénye lehet a magyar ipari termelésnek az, hogy ha erről a kérdésről beszélünk, akkor igazságosak legyünk és ne írjuk az ipari termelés rovására az ipari áralakulásnak azokat a komponenseit, amelyeknek tekintetében az ipar tulajdonképpen.nem más, mint pénzbeszedő a kincstár részére. . T. Ház! Az ipari áralakulásban kifelé különböző tényezők jutnak kifejezésre, amelyek teljesen függetlenek az ipartól. Az előbb voltam bátor említeni a megnövekedett gazdasági volument, amelyet külkereskedelmi statisztikánk illusztrál. E növekedés elérésének egyik eszköze az exportprémium. Az exportprémiumok fedezetét a behozatali devizák utáni felár alkotja. Ezeket a felárakat túlnyomórészt az ipari termelés viseli. Az ipari termelés, majdnem azt merem mondani, természetesnek tartotta, hogy az úgynevezett boletta-alaphoz való hozzájárulás szempontjából igénybe vétetett, de végeredményben ez szintén olyan tényező, amely az ipari árakra nem hathat csökkentőleg. Hozzájárul ehhes t. Ház, a szociális: terheknek és az adáterheknek emelkedése, amely címen, mint megbízható statisztikai számok mutatják, nem egy vonatkozásban a -békebeli terheknek ötszöröse és hatszorosa és még több hárul — a forgalomhoz viszonyítva — az ipari 57*