Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

402 Az országgyűlés képviselőházának i lemügyi miniszter urat, hogy vegye figyelembe a kisiparosságnak mindazokat a jogos kívánságait, amelyeket a közszállítási szabály rendelettervezetre vonatkozólag eddig már benyújtottak. Csak örülök annak, ha ez a szabályzat minél előbb életbelép, mert ebben már le vannak fektetve azok a nagyvonalú szabályok, amelyek a kisiparon segítenek. Köszönetet mondok a kereskedelemügyi miniszternek az löksz, szanálásáért, mert egy intézmény, egy központi kisiparos-intézmény, mint az Iparosok Országos Központi Szövetkezete talán dekonjunkturális idők folyamán a szövetkezetek, a tagok súlyos helyzetbe sodródása révén maga is bajba került, a kereskedelemügyi miniszter úr azonban megtalálta a kivezető utat és ez az intézmény ma szanálva van. Az löksz, ezidőszerint azonban egy állandó hitelszerv, és az autonómia nem a legfényesebben működik. Hiszen a miniszter úr tudja, hogy ma az intézménynek elnöke sincs, kormánybiztos igazgatja, olyan férfiú, aki előtt kalapot kell emelnem nekem is, az ő ténykedése, működése kritikán felüli, igazán mondhatom, hogy amit eddig tett, az intézet érdekében és az iparosság érdekében tette. De mégis kérnem kell a miniszter urat, ha van már az iparosságnak egy ilyen törvényes joggal felruházott intézménye, ennek az intézménynek az autonómiáját is kell munkálni és dolgozni engedni. A múlt években is éppen az volt a hiba, hogy azok az iparosok, akiket a kereskedelemügyi miniszter úr delegált oda, vagy akiket a közgyűlés választott meg, két-három esztendeig nem hivattak Össze, nem volt igazgatósági ülés, nem tudtak betekintést nyerni az ügyvitelbe és így egyáltalán halvány fogalmuk sem volt az intézmény lecsúszásáról. A régi bűnökért és hibákért sze^ rintem nem lehet magát az intézményt kivonni az iparosság vezetése alól. Természetes, hogy a kellő ellenőrzést mindig szívesen vesszük. Már Éber képviselőtársam szólott róla, de nekem is meg kell említenem, — főleg azért hozom fel ezeket az érdemeket, hogy tárgyilagosságomat bizonyítsam —, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr bevezette azt a személyi hitelt, amellyel a szegény és legkisebb iparoson tudunk segíteni. Hiszen eddig is volt kisipari hitel. Jelentést tettünk és felszólaltunk arról, hogy egyik intézet 15 millió, a másik pedig 12 millió pengő értékben nyújtott kisipari hiteleket, de a legszegényebb, legkisebb iparos, aki a támogatásra talán a legjobban volt rászorulva, ebből egyáltalán nem részesülhetett. A miniszter úr meghonosította és megvalósította ezt az intézményt, igaz, hogy szerény keretek között, mert ő maga 120.000 pengővel kezdte és ugyanannyival járultak hozzá a közületek is. Ezt •most a miniszter úr kibővítette úgy, hogy öszszesen 400.000 pengő áll fenn erre az akcióra. Mi ezt a mai súlyos helyzetben, amikor egyetlen egy városra 4000 pengő jutott segélyként, vagyis fejenkint 4—5 pengő, természetesen köszönettel vesszük tudomásul. De szerintem ez a hitel a becsület kérdése. A miniszter úr próbát tett és én remélem és hiszem, hogy^ nem fog csorba esni az iparosok becsületességén. A kereskedelemügyi minisztérium közlekedési osztálya, szerintem, nagyon helyesen karolja fel az autóiparosok ügyét. Magam is többízben megfordultam ott és tapasztaltam, hogy a közlekedési osztály mindent elkövet, hogy a magyar autóipart, a magyar autóparkot fejlessze. Éppen Scheuer előttem szólott képviselőtársam mutatott rá arra, milyen nagy hiba az, hogy nálunk az autóforgalmat gyengítették, 76. ülése 198b május lU-én, hétfőn. az autókat kivonták a forgalomból, holott a modern közlekedési eszköznek mégis ennek kell lennie. A kereskedelemügyi minisztérium minden jó akarata megtörik a pénzügyminisztérium ridegségén. Tapasztaltam bizonyos kérdésekben, — magam is résztvettem egyes tárgyalásokon — hogy a pénzügyminisztérium mindig csak a rideg adópolitikai szempontokat tartja szem előtt, T. Ház! Meg kell említenem egy kérdést, amelyre előttem szólott képviselőtársaim is céloztak. Nekem az az egyéni, szubjektív érzésem, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban a kisipari osztály derék törekvését elnyomja a hatalmas gyáripari osztály. A kisipari osztálynak nincs meg a képviselete; derék, becsületes úriemberek vezetik az osztályt, de valahogyan nincs meg a hatásköre, a gyáripar az ő hatalmas, erős befolyásával elnyomja a kisipari osztályt. Ha a költségvetést nézem, azt látom, hogy ipari és kereskedelmi célokra 6,754.000 pengő van felvéve, de ez 17 rovaton oszlik meg. A legjelentősebb rovat a 14., az iparfejlesztés rovata. Ha az iparfejlesztési rovat indokolását elolvasom, azt találom, hogy ott fel van sorolva ugyan pár kisipari támogatás, azonban akik tudják, hogy mit kapott a kisipar, azok tudják azt is, hogy az itt felvett 3*5 millió pengő majdnem teljesen a nagyipari exportprémiumokra fordíttatik és ennek csak nagyon kicsi hányada jut a kisiparosságnak. Egy kérdést szeretnék még megemlíteni és pedig a kontárkérdést, amely már sok fejtörést okozott a kereskedelemügyi minisztériumnak, hogy miként lehetne megakadályozni azt a sok jogtalan iparűzést, amely különösen a mostani súlyos viszonyok között folyik. Minél súlyosabb a helyzet, annál több a kontár. Az 1922. évi XVIII. te. szigorúan előírja a képesítést, sajnos azonban, ugyanezen törvény, illetőleg annak két szakasza, a nagyon sokat vitatott 4. és 47. szakasza az iparban nagyon sok embert enged kontárkodni. Ugyanilyen sérelem a közüzemi kontárkodás is. Ezt is meg kell szüntetni és szigorúan kell ellenőrizni. Végre kell hajtani, — amint a kereskedelemügyi miniszter úr üzemi jelentésében kilátásba is helyezte, melyet idehozott a Ház elé — hogy a megmaradt üzemek tényleg csak abban a keretben dolgozhassanak, amelyet számukra megszabtak, azt ne hághassák keresztül. « Csak a fővárosban az elmúlt évben kontárkodásért közel 12.000 ítéletet hoztak. A kontárbíróság tehát működik, ellenben olyan csekély, olyan kicsi a büntetés mérve, hogy azt a pár pengőt könnyen kifizeti a kontár és azután megint továbbfolytatja az ő jogtalan iparűzését. Eber Antal t. képviselőtársam már szólott a sütőiparosok mai helyzetéről. Helyeslem a kereskedelemügyi miniszter úrnak azt a felfogását, hogy nem engedi a kenyér árát drágítani, igen ám, de tessék tüzetesen utánanézni annak is, hogy a kenyér mai árában mik foglaltatnak benne és a legutóbb megállapított 28 filléres félbarna vagy félfehér kenyérárak óta a mellékanyagok hogyan drágultak meg. Azt látjuk, hogy október 14-én a 4-es liszt kilogrammja 22:5 fillér volt, ma pedig 27:5 fillér, vagyis 5 fillérrel drágábban veszi a pék a lisztet. A burgonya 7 fillérről 11 fillérre emelkedett, az élesztő ára 1"80 pengőről 1*90 pengőre, a famonopólium bevezetése óta a faárak