Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-276
Az országgyűlés képviselőházának 2\ Az általam idézett számok rávilágítanak arra, hogy nem annyira a fiatalkorúak, mint inkább a hosszú idejú szolgálattal rendelkezők azok, akik egyre nagyobb számban kerülnek az utcára, s ezek védelmét csak a jelenlegi felmondási intézkedések módosításával, a fokozott felmondási idő és a fokozott végkielégítés révén lehet elérni. A pihenést és felfrissülest biztosítani kell a szellemi munkások széles rétegeinek, mégpedig a vasárnapi munkaszünet, a hétórai zárás és a week-end törvényes szabályozásával. Ebben az összefüggésben mindenekelőtt súlyos panaszokkal keli kezdenem. A kormányzat a hétórai zárás és a vasárnapi munkaszünet kérdésében vagy nem tesz semmit, vagy csak elkésetten tesz lépéseket. Az a tervezet, amelyet a kormány az utóbbi időben kibocsátott, az érdekelteket egyáltalában nem elégíti ki. {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezen a területen a munkaadók és a munkavállalók, hogy úgy mondjam, már megteremtették a maguk nemzeti egységét. Munkaadók és munkavállalók közös fronton küzdenek azért, hogy végre itt nálunk a keresztény Magyarországon a teljes és maradéktalan vasárnapi munkaszünet törvényes alapon biztosíttassék. A tegnapi nap folyamán kongresszus volt ebben a tárgyban. A mi frakciónk megbízásából Propper t. barátom vett részt s a hozzánk tartozó szervezetek közül a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége. A miniszter úrnak nyomatékosan figyelmébe ajánlom az itt hozott határozati javaslatnak következő részét (olvassa): »Az élelmiszer szakmában Budapesten, a környékén és a vidék nagyobb városaiban a teljes vasárnapi munkaszünetet és az esti hétórai zárórát törvényesen kell szabályozni. Ezt követeli a szakma főnökeinek és alkalmazottainak egészségügye, miért is az 1934. évi május hó 13-án vasárnap délelőtt itt és itt megtartott kongresszus kimondja, hogy a tanulmányozás és tanácskozás ideje lejárt s a kereskedelemügyi miniszter urat arra kéri, hogy még a nyári idény beállta előtt ezt a két kérdést törvényhozásilag rendezze. A kongresszus megállapítja, hogy az érdekelt kereskedők és alkalmazottak évtizedek óta harcolnak a teljes vasárnapi munkaszünet és az esti hétórai zárás törvényes rendezéseért. Beigazolást nyert, hogy e két kérdés törvényes szabályozása a munkaadók és munkavállalók előnyére van, a vásárló közönség készséggel alkalmazkodik a törvényben meghatározott munkaidőhöz, így tehát senkinek kára ebből az intézkedésből nincs. Ellenben a munkaadóknak, a munkavállalóknak igen nagy érdekei fűződnek ahhoz, hogy az élelmiszer szakmában is végre megszűnjék barbár állapot, hogy az, aki a hét minden napján kora reggeltől késő estig dolgozik, vasárnap pihenőhöz is jusson. Szeretném hinni és szeretném remélni, hogy ebben a tekintetben az a nyomatékos és egyöntetű állásfoglalás, amely mögött a kereskedelem munkaadóinak és alkalmazottainak zárt egysége áll, meghozza a maga gyümölcsét és a miniszter úr a törvényes szabályozással immár nem fog késlekedni és ezzel egyúttal orvoslást nyer mindaz a panasz, amely különböző városokból: Debrecen, Pécs, Budapest környékének városaiból olyan nagy tömegekben érkezett hozzánk a legutóbbi időben. Szólnom kell itt még röviden a hétvégi pihenő, a weekend biztosításáról. Tudom jól, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr ebben a tekintetben a hétvégi pihenő biztosításának álláspontján van, de rábeszélésssel, relatív rendsza'6. ülése t93/t május Ih-én] hétfőn. 397 bályokkal, a munkaadók szociális belátására való appellálással ebben a tekintetben eredményt elérni nem lehet. A t. miniszter úr figyelmébe ajánlom a Magántisztviselők Szövetsége által még a múlt év nyarán hozzá intézett előterjesztésnek következő részletét. (Olvassa): »A teljes megvalósításnak útját állja még néhány szakma és egy sor kisebb-nagyobb vállalat elfogultsága, önzése és az a nem egészen fair spekulációja, amellyel hasznot remél abból, hogy a versenytárs üzletének vagy vállalatának bezárása a szombat délután vásárló közönség egyrészét hozzá fogja terelni. Véleményünk szerint a weekend törvényes megvalósítását nemcsak azok a szempontok indokolják, amelyeket Nagyméltóságod költségvetési beszédében említett, hanem szükségessé teszi ezt a szociálpolitikai nivellálás követelménye is és az a nagy érdek, amely a kereskedelmi verseny előfeltételeinek közös nevezőre hozását parancsolja.« Ugyanazok az érdekek és ugyanazok a szempontok, amelyekre tavalyi előterjesztésemben utaltam, fennállanak változatlanul, csorbíttatlanul, sőt mondhatnám, fokozott mértékben az idén is. A miniszter úr figyelmét ezen a helyen is fel kell hívnom arra, hogy, mint mindenütt, úgy a jelen esetben is akadnak különösen az autó-szakmában, valamint a gyarmatáru és rokonszakma import cégei közül olyanok, amelyek kicsinyes önzésből, antiszociális velleitásokból a nem tisztességes verseny lehetőségeinek kihasználása vágyából kiindulva, ellene szegülnek egy olyan rendelkezésnek, amelyhez a szakma többsége már szívesen és örömmel csatlakoznék, de természetesen nem csatlakozik addig, amíg a renitenskedőktől tartania kell és amíg az a veszély fenyeget, hogy a renitenskedők az ő üzleti forgalmának egyrészét magukhoz kaparintják. Ebben a tekintetben tehát rábeszélés helyett alkalmazza a miniszter úr a komoly és kemény, céltudatos és hatásos beavatkozás eszközeit. Lépjen végre ezen a téren csakúgy, mint a vasárnapi munkaszünet rendezése terén acselekvés útjára, jöjjön ide a törvényhozás elé mindkét kérdésben megfelelő elaborátumokkal, megfelelő javaslatokkal és én bizton hiszem, hogy ezek az előterjesztések itt a Ház minden oldalán tetszéssel és helyesléssel fognak találkozni. T. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy az általam felsorolt adatok, a szellemi munkanélküliség helyzetének jellemzésére vonatkozólag elmondottak olyan súlyos és sötét képet adnak, amelynek enyhítésére még eddig semmiféle intézkedés sem történt, tekintettel arra, hogy az réteg, amellyel nap-nap után állandó érintkezésben vagyok, a teljes fizikai és lelki elnyomorodás útján van és minthogy, sajnos, semmi remény és semmi konkrét támpont^ nincsen arra, hogy ezen az állapoton a kormány akármelyik tárca keretében segíteni igyekeznék, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a tárca költségvetését elfogadjam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Scheuer Róbert! Scheuer Róbert: T. Ház! Örvendetes eseményszámba ment az idén, amikor meghallgattuk a pénzügyminiszter úr expozéját. A pénzügyminiszter úr, aki a rideg számok embere, tavaly meglehetősen sötét, pesszimista expozét adott és ezzel összehasonlítva idei expozéját, meg kellett állapítanunk azt, hogy idén lényegesen kedvezőbb színben tüntette fel a helyzetet, sokkal optimistább hangokat pengetett. De 56*