Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

Az országgyűlés képviselőházának 27\ ban felszólalhatok, töretlen kritikusa legyek a ! kormány gazdasági politikájának. Éppen erre való tekintettel a költségvetést általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Éber Antal! É

ber Antal: T. Képviselőház! Kiindulópontomba költségvetés elfogadása vagy el nem fogadása tárgyában határozottan eltér előttem felszólalt Magyar Pál t. képviselőtársam felfogásától, mert ha azt, amit ő beruházási aszketizmusnak nevezett, úgy értelmezzük, hogy a kormány nem tart lehetségesnek beruházásokat, amikor erre pénz nem áll rendelkezésre, (Kabók Lajos: Van egyébre pénz!) és amikor semmi körülmények között sem akarja valutánk stabilitását veszélyeztetni, akkor én tökéletesen az ő felfogásán vagyok és igen nagy dolognak tartom a kormány részéről azt, hogy vállalja azt a népszerűtlenséget, amely ebben az állásfoglalásban rejlik, azzal szemben, Mogy a népszerűség haj'hászása érdekében 'belebocsátkoznék olyan beruházásokba, amelyek sokkal több kárt okozhatnának a másik oldalon. (Ügy van! jobb felől.) Teljesen egy véleményen vagyok Magyar .Pál t. képviselőtársammal abban, hogyha egy belső kölcsön felfektetésének és minden preszszió nélkül való elhelyezésének lehetőségei fennforognának, akkor azt a valóban szükséges és rentábilis beruházások érdekében fel kellene használni. Nekem olyan körülményeknél fogva, amelyeket kifejteni az idő rövidsége folytán nem fogok, az a meggyőződésem, hogy igen távol állunk attól az időponttól, amelyben beruházási kölcsön jegyzését itt, <a polgárok szabad elhatározására bízva, megkockáztatni lehetne, addig pedig, amíg ennek időpontja el nem érkezik, azon a vélekedésen vagyok, hogy a valuta stabilitása olyan fontos érdek és szempont. . amely minden egyebet megelőz, még azokat a ; szenvedéseket is megelőzi, amelyeket a beruházások elmaradása vagy elhalasztása okoz. Igen t. Képviselőház! Az idegenforgalom szempontjából teljesen osztozom abban, amit Magyar Pál t. képviselőtársam és azelőtt Pe*.rovácz t. képviselőtársam is mondott. Azokhoz ; a nagyon helyénvaló és jól megokolt újításokhoz és reformtervekhez, amelyeket t. képviselőtársaim elmondtak, a magam^ részéről csak egyetlen-eggyel akarnék hozzájárulni, egy kezdeményezéssel, amelyre éppen a tegnapi nap példája is ösztönöz. Azzal tudniillik, hogy a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úrnak figyelmébe ajánljam, hogy az idegenforgalom szempontjából, ha erre sor kerülhet, ha erre egyáltalán pénz található, alig van sürgősebb feladat, mint azt a lehetetlen állapotot, amely a budapest—mátyásföldi repülőtéren létezik, végre megszüntetni és Budapesten modern és a kor szellemének megfelelő repülőteret létesíteni. A repülés nem a jelen, hanem a jövő problémája, de már ma is nagy jelentősége van és a külföldiek, akik megérkeznek Budapestre és leszállnak a mátyásföldi repülőtéren, ahonnan azután 40—45 percig kell bevonulni a város közepébe, olyan repülőtérre érkeznek meg, amely a legelmaradottabb, legelavultabb nem a nyugati országok, hanem a keleti országok repülőtereivel szemben is, s ez éppen a vagyonos publikumot, azt a külföldit, aki repülő. gépen utazik, riasztja el Budapest fővárosától. En tehát, aki — ismétlem — éppen nem rajongok a pénz nélkül, erőszákkal eszközölt beruházásokért, mégis azt mondom, hogy miután a kereskedelemügyi miniszter úr valóban nagy V ülése 1934 május 14-én, hétfőn. 391 lendülettel tette magáévá az idegenforgalom propagálását és ezen a téren nem lehet sokat tenni, az ebbe az eszmekörbe vágó feladatok között a legsürgősebbek egyike, talán — merem mondani — a^ legsürgősebb ezt a lehetetlen állapotot a mátyásföldi repülőtér tekintetében megszüntetni, a repülőteret megfelelő helyre tenni, egy új és modern repülőteret létesíteni, amely ne váljék szégyenünkre, ha külföldiek jönnek. Tegnap is, amikor a németek megérkeztek, azok, akik a fogadtatásukra megjelentek, valósággal szégyenkeztek a felett, hogy egy ilyen (gyönyörű városba való bevonulás ilyenmódon történjék. E mellett — ismétlem — a fővárostól való távolsága is teljesen illogikus, valamint az is teljesen illogikus, hogy a Duna melletti kivételes földrajzi pozíciónk megengedné, hogy a repülőtér a Duna partján legyen és így hidroplánokra is felhasználható legyen, s a beérkező idegenek ezt a gyönyörű utat a Dunán tehetnék meg a fővárosba, e helyett 45 percig kell a fővárosnak semmi szépet nem nyújtó részein keresztül bevonulniuk. Ismétlem, majdnem mindig meghajlom azelőtt, ha valamire nincs pénz, azt volnék bátor azonban a mélyen tisztelt miniszter úr figyelmébe ajánlani, hogy a legelső^ pénzt, amely az idegenforgalom fejlesztésének céljára rendelkezésre áll, ennek a valóban szégyenletes állapotnak megszüntetésére kellene felhasználni. T. Képviselőház! Azt a kevés időt, amely rendelkezéseimre áll, lényegileg a kisipar kérdéseinek letárgyalásáxa akarom felhasználni. Ebben a tekintetben mindenekelőtt objektív kötelezettségnek teszek eleget, amikor elismerem azokat a dolgokat, amelyeket a mélyen t kereskedelemügyi miniszter úr minisztersége alatt ebben a tekintetben tett. Kétségtelen, hogy a _ kereskedelemügyi miniszter úr szeretetteljes közreműködésének volt tulajdonítható, hogy nem éppen csak a kisiparosok, hanem általában az adófizetők ezt az ötévi részletfizetési kedvezményt az adókra és az OtLj árulékokra nézve megkapták. Kétségkívül az ő közreműködésének voltak azok az úgynevezett segélykölcsönök — amint azt röviden nevezni szoktuk — tulajdoníthatók, amelyek sokszázezer kisiparosnak ntolsó menedéket nyújtottak. Kétségtelen, hogy tevékeny része volt abban, hogy a pénzügyminiszter úr a tatározási adókedvezményeket olyan kiadós mértékben engedélyezte, amint azok engedélyeztettek. És ha csak ígérvény is, de most már lejárattal bíró ígérvény az Ő részéről a Közszállítási Szabályrendelet megalkotása, amely sok tekintetben lényeges kedvezményeket nyújt a kisiparnak a jelenlegi helyzettel szemben. Bátor vagyok megjegyezni, hogy mi, a Kereskedelmi és Iparkamara, továíbbimenő kívánságokat is támasztottunk ebben a tekintetben. Mi azokat a százalékszámokat, amelyeket " ő mint minimumokat a kisipar javára statuálandónak tart, még felemelhetőnek tartottuk mindenféle fontosaibb közérdek sérelme nélkül és azt hiszem, hogy ebben az irányban még javítható volna ez a szabályrendelet. Azit tartom, hogy nem lehet a kisipar érdekében eleget tenni, ha összehasonlítjuk a többi társadalmi osztályok helyzetét azzal a rettenetes nyomorúságos helyzettel, amelyben ez a társadalmi osztály van. Ma versenyt futhatnak ^az egyes társadalmi osztályok és hivatási ágak abban a tekintetben, hogy melyik küzd nagyobb nyomorúsággal. Meglehetősen vélem ismerni az egyes társadalmi osztályok helyzetét, mégis merem