Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

386 Az országgyűlés képviselőházának legalább annyit tett a kézművesiparosság érdekeiben, amennyit a háború utáni kereskedelemügyi miniszterek együttvéve. Mégis fel kell hívnom a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmet a rettenetes helyzetben lévő kézművesipar ossá^ra és szeretném, ha a kormány áterezne azt, hogy a kézművesiparossáig megsegítése éppen olyan érdeke ennek a szerencsétlen országnak, mint a mezőgazdaság megsegítése. f A kézművesiparosság örömmel vette tudomásul a kormánynak azt az intézkedését, amikor a Képviselőházban beterjesztette a gazdaaidossagokról szóló törvényjavaslatot, amellyel a gazdákon segíteni aikart. Azt hitte ugyanis, hogy a gazdaadósságok rendezése következtében a gazdáik olyan helyzetbe kerülnek, hogy yasarlo- és fogyasztóképesek lesznek s ennekfolytán a kézművesiparosság is gazdaságilag .lobb helyzetbe kerül. A mezőigazdaságnak ez a gazdasági megerősödése azoniban olyan lassú folyamatot mutat, hogy a kézművesiparosság ennek a kihatását semimiképpen sem érzi és ha a kormány a kézművesiparosságnak a gazdákéhoz hasonló megsegítésére nem siet, úgy ez a sokat szenvedett és johbsorsa érdemes kézművestársadalom el fog pusztulni. Amíg azonban a kormánynak módjában nem áll az előbb említett módon segítséget nyújtani a kézművesiparosságnak, addig is kérem a kormányt, hogy különböző intézkedéseikkel a már többször hangoztatott iparossérelmeket méltóztassék orvosolni. Ilyen sérelme az iparosságnak a társadalombiztosító intézmény. A kézművesiparosság átérzi annak szükségét, hogy kell lenni egy olyan szociális intézménynek, amely azokról gondoskodik, akiknek nincs egyebük, mint a két munkás kezük, akik betegség esetén sem magukról, sem családjukról gondoskodni nem tudnak. A kézművesiparosság már évtizedekkel ezelőtt átérezte ennek szükségességét és éppen ezért ez a társadalmi réteg volt az, amely ilyen szociális intézményeket hívott életre. Ez a kézművesiparosság nem a szociális intézmény ellen, hanem annak helytelen és költséges irányítása és túlméretezése ellen emelt kifogást. Mi úgy látjuk és kell látnia a kormánynak is, hogy ez az intézmény mai szerencsétlen megcsonkított országunkhoz képest túl van méretezve és hogy ilyen nagy és költséges adminisztrációval vezetett szociális intézményt az ország nem bír el. A kézművesiparosság ennek az intézménynek fennállása óta állandóan panaszkodik és deputációzik illetékes helyen, de hiába mutatott rá számtalanszor arra, hogy az ennek az intézménynek megalkotásáról hozott törvény módosításra szorul, hogy ami jó volt 1924-ben, az nem lehet jó esetleg 1934-ben. Ha statisztikát fektettek volna fel, hogy a kézművesiparosság tönkretételét mi okozta, akkor most kimutatható volna, hogy az iparosság 60 százaléka éppen a társadalombiztosítási járulékok terhe alatt ment tönkre. Ezt számtalanszor felpanaszolta az iparosság. A legtöbb esetben megfizette volna ez a szerencsétlen iparostársadalom társadalombiztosítási hátralékos járulékait, ha a törvény nem adott volna módot a Társadalombiztosító Intézetnek arra, hogy havi 2, illetőleg évi 24 százalékos kamatot szedhetett a hátralékos járulékok után. Ha megvizsgálnánk a tönkrement iparosok társadalombiztosító-hátralékait, amiket a Társadalombiztosító Intézet ma is nyilvántart, akkor megállapíthatnánk, hogy a hátralékok ezekből a lelkiismeretlenül felszámított kamatokból származnak. 2 76. ülése 19$ U május lU-én, hétfőn. Számtalan olyan iparos van, aki rég kiegyenlítette volna társadalombiztosítási járulékát, ha a befizetéseket a tőke javára írták volna, nem pedig, ahogyan történt, a kamatok javára. Lehetetlen, hogy az a 600.000 ember, aki a Társadalombiztosító Intézetnél biztosítva van, az ott alkalmazott mintegy 3200 tisztviselő és 2100 orvos, 70 millió pengős költségvetéssel számoljon. De ettől eltekintve, nem tudom, hogy ez a társadalombiztosító intézmény micsoda Isten szülöttje, ezt senki sem szereti. Nem szereti a munkaadó azért, mert állandóan emelkedik a társadalombiztosítási járulék; a munkás nem szereti, mert hónapról-hónapra és napról-napra mindig kevesebbet és kevesebbet kap; nem szeI rétik a tisztviselők és nem szeretik az orvosok. Ez gondolkodóba kell, hogy ejtse a kormányt és kell, hogy ennek a társadalombiztosítási törvénynek, melyet 1924-ben hoztak, revízióját minél előbb kezdeményezze. Szóvá kell tennem a kézművesiparosság egy másik sérelmét. A mai nehéz gazdasági viszonyok között, amikor a kézművesiparosság munka nélkül áll. amikor üresek a műhelyek, amikor az egész országban munka után sóvárog az iparosság, hogy élhessen és polgári kötelességeinek eleget tehessen, fáj az, hogy egyes közületek, városok, hatóságok az ínségmunka keretében olyan munkákat végeztetnek, amelyeket a törvény és a közszállítási szabályzat értelmében egyébként vállalatba kellene adniok. Kérem a kereskedelemügyi minszter urat, hogy a belügyminiszter úrral egyetemben a városok vezetőségeit a legszigorúbban tiltsák el, hogy az ínségmunkák keretében olyan munkákat végeztessenek, amelyeket a közszállítási szabályzat értelmében vállalatba kellene adniok. Lehetetlenség, hogy olyan önálló iparosokat, akiknek családjukkal, de az állammal szemben is kötelezettségeik vannak, akiknek lakhért, kereseti adót, a kereseti ado után magas ínség járulékokat és ínségjárulékpótlékokat kell fizetniük, ínségmunkára kényszerítsenek. Mélyen t. Képviselőház! Szinte versenyeznek a városok egymással abban, hogy melyikük tud ínségmunka keretében nagyobbat alkotni. Azt hiszik, hogy ők azzal a ténykedésükkel valami nagy szolgálatot tesznek a köznek. Itt van például Debrecen. Egy debreceni újság egy ilyen esetet követendő példaképpen állított oda. Ez a cikk dr. Vásáry polgármestert úgy állítja be, mint olyat, aki Önálló intézményt létesített, ahol 170 önálló iparos és segéd kapott alkalmazást. Megemlíti nagy teljesítményképpen, hogy heti 10 pengő keresethez tudnak jutni. Kérdem én, hogy ebből a heti <tíz pengőből az az önálló iparos vájjon mit tud megfizetni

1

? Meg tudja-e fizetni kereseti adóját, családját fenn tudja-e tartani és eleget tud-e tenni a társadalommal és az állammal szemben fennálló kötelezettségeinek ! Ezen a példán annyira felbuzdultak az ínségmunka keretében való munkálkodásban, hogy Békésgyulán a városi vendéglőt, sörházat ínségmunka keretében alakították át. Orosházán, Gyopáros fürdőn nagyobbszabású átalakítást végeztek, ahol a kőműves-, ács-, lakatos-, asztalos- és egyéb munkákat mind ínségmunka keretében végezték. Székesfehérváron minden egyes ipari munkát ínségmunka keretében végeztetnek el. Szintúgy Kispesten is. De itt van Csongrád. Csongrád városának polgármestere és nemes tanácsa elhatározta, hogy új város-