Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

384 Az országgyűlés képviselőházának ezeket az üzleteket mostanában a földmívelésügyi miniszter köti. Érthetetlen az, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr presztízsét odaadja, amikor, mióta Magyarország áll, kereskedelmi szerződéseket sohasem kötött más, mint a kereskedelemügyi miniszter, hiszen az ő hivatása ezeket megkötni. Itt azonban új nizus keletkezett. A földmívelésügyi miniszter barátja a kötött forgalomnak és felállított egy tervet, a tervgazdálkodást, amely a mostani esőtlenség miatt úgy össze fog omlani egy pillanat alatt, hogy arról önöknek fogalmuk sincs. (Simon András: Az előbb kárhoztatta a jóslást és most sajátmaga is jósol!) A fölmívelésügyi miniszter úr a kötött forgalmat alkalmazza. Amikor Walkó Lajos volt a külügyminiszter, akkor is volt egy ilyen 800.000 métermázsás szállítás, de akkor a kereskedők panasza következtében megszüntették és szabaddá tették. Most azonban az állam privilégiumokat ad egyes cégeknek a kivitelre, (Rassay Károly: Itt van az árdifferencia oka!) prémiumokat ad a Futurának és két banknak, a többiek pedig csak borravalókat kapnak, a többieknek nem marad más hátra, mint egyszerűen megvenni azt a mennyiséget, amelyet mások kicsikartak vagy ajándékba kaptak a földmívelésügyi minisztertől. Ennek már tőzsdei ára van. Erkölcstelenség, hogy elfogadhatnak ilyen szerződéseket és így egy kézbe kerülnek ezek a szerződések. A legnagyobb erkölcstelenség ez a két ár. Ajándékokat kapnak a kivitelre, úgy imint a háborúban, prémiumot kap az illető kereskedő. Ez erkölcsös! Ha már ezt akarják, akkor csináljanak aukciót ezekből a kiviteli engedélyekből, kontingensekből és amit kapnak ebből az aukcióból, használják fel gazdasági célokra, de ne akarják azt, hogy itt esetleg még politikai előnyökkel is kapnak egyesek egy-egy kis kvantumot, hogy mondják, hogy adhattak. Kezdetben csak hat cég csinálta ezt az üzletet, azután a nyomás révén a földmívelésügyi miniszter kénytelen volt 80 cégre kiterjeszteni. Én azonban nem vagyok ennek barátja. Ez lehetetlenség. Az állam, mint kereskedő nem állhat be a kereskedelmi forgalomba. Ez lehet egy háborús intézmény, de más nem. A t. földmívelésügyi miniszter úrnak főelve az, hogy kötött forgalmat akar, a kötött forgalmat favorizálja. En pedig azt állítom, hogy az ország érdekéit aláássa ezzel a kötött forgalommal, így keletkezik a két ár: az egyik azok számára, akiknek joguk van kivívni és a másik ár azok számára, akik nem vihetnék ki. A gazda tehát kétféle áron adhatja el a gabonáját. Akinek befolyása van, az drágább áron adhatja, akinek nincs ibefolyása, az csak olcsóbb áron. Aki a kormánypárthoz tartozik, az drágább áron, aki az ellenzékhez tartozik, az olcsóbb áron. (Simon András: Szó sincs róla! — Zaj és derültség a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ezt csak allegorikusán értem, nem állítom, de így van körülbelül, hogy akinek befolyása van, az előnyhöz juthat, akinek nincs befolyása, az csak olcsóbban adhat el. (Rassay Károly: Ez minden kötött gazdálkodásnál így van!) Önök ezt itt tagadhatják, amíg jólesik, én azonban, aki az életben otthon vagyok, ezt így látom. (Schmidt Miklós: Csak szeretném megtalálni a módját, hogy miként lehetne drágábban eladni?!) Nem adhatok egy címet t. képviselőtársamnak, de állítom, nogy lehetetlenség, hogy egy országban két ár lehessen. Ez az, ami a tőzsdét aláássa. (Rassay Károly: Világos!) Ez olyan világos, 276. ülése 193

V, május lh-én, hétfőn. hogy ehhez nem kell sok kommentár. Ha élne Gaal Gaston, akkor könnyebben beszélhetnék. ö a múltban is megtette, amikor a boletta ellen fordult és a szabad forgalmat akarta, hogy nyíltan megmondta: csak ez az egy szolgálja a gazdák érdekét! Ha élne, akkor könnyebben beszélhetnék, mert rólam mondhatják, hogy merkantilista vagyok, de Gaal Gastonról nem állíthatnák ezt. Addig

% amíg az állam gráciájából lehet csak drágán eladni a külföldnek, amíg csak kiviteli engedélyekkel lehet eladni, addig itt Magyarországon nem lehet rendes forgalom. Nem állítom, hogy nincsenek eseteik, amikor igen szűk egy zárt forgalom, vannak olyan esetek, hogy ezt meg kell csinálnia az államnak, de ezt csak a legritkább esetekben, lehet példának venni s nem lehet általában úgy gondolkozni, hogy tervgazdaság lesz, az állam le«? a kereskedő, az állam fogja megváltani. Ha önök — amint sokat beszélték — megcsinálják az állami monopóliumot a búzában, ami a legnagyobb őrültség volna, mert Kanada erre a célra 500 millió dollárt adott és ez egy félév alatt elúszott, — képzeljék el tehát a kis Magyarországot kevés pénzével — akkor ez az állami monopólium csak búzát fog termelni, mert bizonyára drága árban fogják beváltani a búzát, úgy, amint beváltották a dohányt, amely több évig ott feküdt és nem tudták eladni. (Rassay Károly: 20 milliót fizettünk rá évente!) Éppen úgy fognak járni ezzel is. Nem mondóim, hogy csinálják meg, ellenkezőleg, bűn volna, ha megcsinálnák. De a kontingensgazdálkodás, a kiviteli jogok adása, ajándékozása erkölcstelen dolog és ebbe az államnak nem szabad belemennie, (Rassay Károly: A korrupció forrása!) csak aJbban az egy esetben, ha ezeket a^ kiviteli engedélyeket egy aukción eladják az állam javára; másképp nem szabad ezt megcsinálni. Nagyon jól tudom, hogy ez a felfogásom nem fog tetszeni kereskedőtársaimnak, de miután az ország érdekében van, mégis megmondom, hogy ezt nem szabad megcsinálni, ilyen ajándékokat nem kell senkinek sem adni és senkinek sem szabad elfogadni. (Rassay Károly: Privilégiumok!) T- Ház! Még egy dolgot óhajtanék mostani felszólalásomban érinteni. Nagyon sokat nallottam arról, hogy a gazdatársadalomnak nincs hitele. (Rassay Károly: Moratórium és hitel?) Önök csodálkoznak ezen? Azt képzelik önök, hogy ahol a moratóriumok egymásutánja következik, ahol a védett birtokok intézményét látjuk magunk előtt, ahol sem házra, sem földre nem lehet ma pénzt kapni, ott fognak a gazdáknak pénzt adni arra a veszélyre, hogy holnap jön egy új rendelet, amely egyszerűen azt mondja: ne fizess, nem kell fizetned! Magyarországon vannak még olyan gazdák is, akiknek van hitelük, van pénzük és birtokuk. Nálunk, (hála Istennek, kisebbségben vannak azok, akik nem tudnak fizetni. Szabad nekünk ezek hitelét lerontani? (Schmidt Miklós: Nincs lerontva, egész nyugodtan kapnak hitelt! — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hol kapnak? — Rassay Károly: Most mi kérjük a címet! — Schmidt Miklós: Tudok adatokat szolgáltatni!) T. képviselőtársam, nekem nyolc házam van, tessék nekem ezekre 100.000 pengő kölcsönt szerezni, kuláns kamattal. (Rassay Károly: Kérjük a címeket! — Simon András: De Schmidt Miklós képviselőtársam gazdákról beszélt! — Schmidt Miklós: Pesten nem tudom, hogy van, de a kisgazdák kapnák