Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

368 Az országgyűlés képviselőházának hogy az átalakítások száma 446, 510, 473 és 516 volt, vagyis szintén olyan számsort mutat, amely emelitedő irányzatú, s hogy termeltetett évente átlag e négy év alatt 4600 lakás, és míg Budapest évi lakószaporulatát a statisztika 0 ' 83 százalékra teszi, ami egy millió embernél ke­reken 8300 ember. Ez a 8300 ember és a 4600 la­kás egymással körülbelül mégis arányban van­nak. Hogy mit tesz a 30 évi adómentesség meg­vonása, azt is igazolja a fővárosi statisztikai hivatalnak az építési engedélyek kiadásáról szóló első harmadévi jelentése. Május l-ig a múlt évben és ebben az esztendőben a következő lakásépítési engedélyek adattak ki: öt- és hat­emeletes lakóházak: tavaly 8, az idén 4; két­három- és négyemeletes bérházak: tavaly 57, az idén csak 17; egyemeletes bérházak: tavaly 33, az idén 22; egyemeletes családi házak: tavaly 31, az idén csak 4; földszintes családi házak: tavaly 282, az idén csak 129; vagyis lakóházra kiadott építési engedély május l-ig tavaly 411,. az idén 176, vagyis 43%-kal csökkent a lakás­építési tevékenység. (Fabinyi Tihamér keres­kedelemügyi minisztetr: Ez természetes, mert lejárt a kedvezmény! De 30 évig nem építettek ilyen tempóban, csak kapuzárás előtt!) A sta­tisztika azt bizonyítja, hogy a miniszter úr abban is tévedni méltóztatik, hogy nem építet­tek ebben a tempóban. A múlt esztendőiben a 30 éves adómentesség utolsó esztendejében sem volt jobban foglalkoztatva az építőipar, mint 40 százalékban s az építőipar 60%-a még tavaly sesm kapott foglalkoztatást. Ha ez most újabb 45%-kai csökkent, akkor a 45 százaléknak, csak 40%-a, tehát összesen 18% dolgozik ma az építő­iparból. (Mozgás.) A butiapesti építőmesterek közül a legutóbbi négy évben dolgozott 314, azután 325, azután 351, s az után 385, vagyis szépen emelkedő vonal volt, amely most hirtelen leesik. Az építőmunkások közül a szakmunkások tekintetében dolgozott 2470, azután 2327, azután 2288, azután 2113, tehát itt egy kielégítő vonalat látunk. A napszamos munkások közül — a részletes adatokat nem olvasom fel — átlagban 8000 dolgozott, tehát összesen az építőmunkásoknak csak 48, 40, 45 és 42%-a dolgozott. Ha most még leszáll az építő­munkások foglalkoztatása, akkor csak körül­belül 20% lesz az, amely munkát kap. De azok a munkások is, akik munkában voltak, aránylag kis munkát kaptak, amennyi­ben a legtöbbet foglalkoztatott építőmesterek is esak 3—5 munkást foglalkoztattak: 5—10 mun­kást alig 20%, s 40-nél több munkást csak öt építőmester foglalkoztatott a múlt esztendőben átlagban. Ez olyan kis kvantum, amely azt mu­tatja, hogy az építőipar még a múlt évben sem 'érte el azt a virágzási fokot, amelyet tőle vár­tunk, és amely tényleg lakástúltermelésre ve­zethetett volna. Csak mellékesen említem meg, hogy téglá­ból 1932-ben elfogyott 91 millió, s ez a múlt év­ben leszállt 81 millióra, cementből 1932-ben el­fogyott 6800 vágón, ez leszállt 1933-ban 6000 va­gonra, mészből 1932-ben elfogyott 3000 vágón, ez leszállt 1933-ban 2450 vagonra, tehát a felhasz­nált építőanyagok mennyismége is erőteljesen csökkent. (Müller Antal: Az ára nem szállt le!) Itt megkell állnom egy pillanatra, mert az építő ipart a, nemzet szempontjából, amelyet az ajka­kon annyiszor hallunk emlegetni, a legnemze­tibb munkának kell mondanom. Ez az ipar kül­földi anyagot nem használ, vagy legalább is alig használ. Az építőiparban szükséges anya­gok termelése itt történik az országban, az 276. ülése 1934 május 14-én, hétfőn. építőipar anyagainak termelése, szállítása és feldolgozása mindenütt magyar kezeket és esz­közöket foglalkoztat, tehát az építőiparnak a nemzeti munka jelszavával való felemelése szintén elsőrendű kötelessége a kormánynak. T. Ház! Most jön egy építőipari fázisadó, amelynek a kulcsa óriási magas, sokkal maga­sabb, mint amilyen eddig volt, amikor több ke­zen ment át az építőipari anyag. Ez a fázisadó egy újabb drágító tényező, amely igenis alkal­mas arra, hogy az építtető kedvét szegje és nemcsak, hogy kedvét szegje, hanem a jövedel­mezőség határát is megingassa. Ennek követ­keztében a fázisadó életbeléptetése még ' csak osökenteni fogja az építőipar tevékenységét és nehézségeket támaszt abból a szempontból is, hogy a miniszter úr az építőipari fázisadót a szezon közepén, június, vagy július 1-én akarja életbeléptetni, amikor már bizonyos munkák le vannak kötve és e lekötött munkák elszámo­lása az időközben életbeléptetett és az építte tőre áthárítható fázisadó révén rendkívüli ne­hézségeket fog okozni. Nagy örömmel hallottuk a miniszter úrtól, hofv az új közszállítási szabályzatot a közel­jövőben, június 1-én életbelépteti. Ez végtele­nül üdvös, hasznos és régen várt intézkedés. Kernel jük, hogy ez az új közszállítási szabály­zat teljesen kiírtja a vállalkozói irrealitást s tökéletesen biztosítja a vállalkozóknak a ható­ságok előtti egyenlőségét s biztosítja és elose gíti a tisztviselők számára az odaítélésnek étfy olyan megnyugtató formáját, amely minden­kire nézve, aki a közszállításban részt vesz» i^efi n y up. tatásul fog -szolgálni. Nagyon szeretném, ha a .miniszter úr egy lépéssel tovább menne és megcsinálná az épí­tési és szállítási feltételek revízióját is. Ezek­hez az építési és szállítási feltételekhez igazo­dik ma, különösen elszámolás tekintetében, mint^ jogforráshoz, nemcsak a köz-, hanem a magán építkezés is, holott bizony ezek az épí­tési és szállítási feltételek ma már elavultak. A^sok új szerkezet, a sok új műszaki talál­mány és a mai építési mód ezeket a régi épí­tési és szállítási feltételeket teljesen kifor­gatta a sarkakból. A székesfőváros a maga részéről már a múlt esztendőben megcsinálta ennek a revízióját, s nagyon kérem a minisz­ter urat, méltóztassék ezeknek a szállítási és építési feltételeknek a revízióját a maga ha­táskörében is megcsinálni, mert míg a székes­főváros szállítási és építési feltételei csak a székesfővárosra irányadók, addig a ^kereske­delemügyi miniszter úr által megállapított­szállítási és építési feltételek az egész ország­ban érvénnyel bírnak és a bíróságok előtt is mint egyedül bizonyító és irányadó jogforrá­sok szerepelnek. Nagyon helyes volna, ha a költségvetési kiírások normalizálásáról is méltóztatnék gondoskodni, arról, hogy egy . költségvetési kiírás alatt mindenki ugyanazt érthesse- Rop­pant egyszerű dolog egy racionalizálást vé­gezni ezen a téren is. Nem szükséges, hogy minden egyes kiíró hatóság és minden egyes kiíró magánépítész a saját szövegezésében és a saját frazeológiájában ismertessen, illetve írjon körül normál dolgokat; sokkal egysze­rűbb volna, amint ez másutt is megvan, ha a hatóságok maguk írnák elő minden egyes épí­tési munka nemének a normáltípusát és ez lenne azután kötelező úgy az országos, mint a magánépítkezésben egyaránt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom