Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

366 Az országgyűlés képviselőházának gyár Pál: Ez igaz!) Még tovább csökkent a sze­mélyszállítási bevétel a kulturális, szociális cé­lokra és egyéb indokokból nyújtott kedvezmé­nyek folytán, amelyeknek összege a múlt számadási évben kereken 20 millió pengő volt. Csökkentek a személyszállítási bevételek az ál­talános nyomorúság folytán is, mivel az utazó publikum levándorolt az alacsonyabb osztá­lyokba, sőt van egy átvándorlás a gyorsvonat II. osztályáról a személyvonat III. osztályára, is. Végül csökkent a személyforgalom bevétele az autóforgalom miatt. Nálunk errevonatko­zólag nincsen statisztika, de egy érdekes sta­tisztikát láttam az olasz vasutaknál. Olaszor­szágban 1932/33-ban 1,370-000 utas érkezett autón és csak 800.000 utas vasúton. Ha nekünk nincs is errevonatkozó statisztikánk, kétségtelen, hogy ha nem is ilyen nagy számokban, de ná­lunk is elvon az autó legalább I. osztályú uta­sokat 'd f vasúttól. Áttérve az áruszállításra, voltam bátor már említeni, hogy békében az áruszállításból élt a vasút. Az áruszállítás egész volumenje lényege­sen lecsökkent, minősége romlott, mert — a jobban fizető áru átvándorolt az autóra és a lo­vasszekérre. Így azután inkább az olcsó tö­megáru maradt a vasúton, azután az áruszállí­tási díjtételek csökkentettek az árutarifa-ará­nyosítás útján, továbbá csökkentek a Helyi­érdekű Vasutak és a Délivasút átvétele foly­tán is. (Gyömörey Sándor: De nem a termény árával arányban!) Arra is leszek (bátor rögtön rámutatni, hogyan néz ki ez az áruszállítási tarifa. Természetes, hogy az áruszállításnál is vannak kedvezmények egyes cikkekre egyes vi­dékeken tömegárúkra, azután vásárokon, kiál­lításokon. Mindezek folytán most ott tartunk. — és itt felelek a t. képviselőtársamnak — hogy míg 1925-ben 25%-kai volt általában magasabb az árudíjszabás, mint békében, ma a mezőgaz­dasági cikkeknél körülbelül a békenívón va­gyunk, az ipari cikkeknél pedig mindössze né­hány százalékkal vagyunk a békenívó felett­(Gyömörey Sándor: De hol tartunk a békenívó­tól?) Végeredményben ezeknek az áruszállítási kedvezményeknek betudásával az üzleti koeffi­ciens az áruszállításnál 101%, tehát az áru­szállításra is ráfizet a vasút l-%ot. Ilyen körülmények között, amikor a forga­lom és ezzel együtt a bevételek nagymértékben csökkentek, amikor a személyszállításra 100 százalékot, az áruszállításra 1%-ot fizet rá a vasút, azonkívüli viseli a nagy trianoni nyug­díjterheket, az adósságok kamatait, azt hiszem, önként értetődő, hogy a vasútnak deficittel kell dolgoznia, és hogy ez a vasút ilyen terhek mellett és ilyen gazdasági viszonyok között nem mutat fel nagyobb hiányt, ezt köszönhet­jük annak, hogy a kereskedelmi kormány és az államvasutak vezetősége céltudatos, erélyes in­tézkedésekkel a Máv.-nak Nagymagyarország 19.000 kilométeres vonalhálózatjára szabott szer­vezetét és berendezését leszorította, — ami egyéb téren még nem nagyon sikerült — Cson­ka-Magyarország 7800 kilométer hosszú vasút­hálózatának megfelelően. (Magyar Pál: Min­denki elismeri! Öriási teljesítmény!) Leszorí­totta a Máv. berendezését és hozzásimította a vasút szervezetét. Ezenkívül sikerült az állam­vasutak vezetőségének a háború, a proletárdik­tatúra és az oláh megszállás szomorú emlékeit a forgalom biztonságában és rendességében el­tüntetni és az üzemgazdaságot igen-igen nagy­mértékben emelni. 276. ülése 1934 május 14-én, hétfőn. A rendelkezésemre álló idő nem engedi meg, hogy az üzemgazdaság emelésére szolgáló intézkedéseket mégosafc telegramm-stílusbaii is felsorolhassam, éppen azért csak egy-két, köz­érdeklődésre számot tartó példára mutatok rá. Ilyen a személyvonat-kilométerszám csökke­nése. Az előadó úr is rámutatott erre, hogy ebben az idei nyári menetrendben már egymil­lió kilométerrel csökkent a személyvonat^ilo­méterek száma. Beszüntetik ugyanis azokat a személyvonatokat, amelyek közérdekből nem indokoltak és igyekeznek a közönség igényeit egyébként kielégítve, összeegyezteni azt az ál­lamvasutak gazdasági érdekeivel. Igen fontos a vasút üzemgazdasági néző­pontjából a 'haszon és a holtteher viszonya. Békében egy haszontonna áru szállításra két tonna holtteher kellett, ma már körülbelül egy tonnánál tartunk. Még rosszabb ez a viszony, mint méltóztatnak tudni, a személyszállításnál, ahol egy I. osztályú ülőhelyért ezer kilogramm holtsúlyt kell vinni- Ezért foglalkozik a MÁV nemcsak a vicinálisoknál, hanem a fővonalak­nál is — illetőleg ezért is — a motoros kocsik problémájával, amelyeknél a haszon- és a holt­teher viszonya sokkal kedvezőbb. Nem tudok foglalkozni, de az előadó úr említette már, az autók konkurrenciájával, így még csak Fábián t. képviselőtársamnak a lo­vaskocsik konkurrenciájára tett észrevételeivel óhajtanék pár megjegyzést tenni. En is tudom, hogy a lovaskocsi nagyobb konkurrenciát okoz az államvasutaknak, mint az autó, azt hiszem azonban, hogy ez a mai fejetetejére állított gaz­dasági viszonyoknak a következménye és mi­után — amint méltóztatik látni — a szállítási tarifák olyan olcsók, hogy a békenívó alatt vannak, a vasút minden egyéb terhe pe­dig megnövekedett, tarifaredukcióval ezen nem igen lehet segíteni. Azt hiszem, ha a gazdasági viszonyok javulnak, ez a konkurrencia önmagá­tól meg fog szűnni; amikor ugyanis ezeknek a fu­varosoknak, mint régen, a békében volt, jól fi­zető, a lovaskocsiknak megfelelő természetű fu­varjuk lesz. Akkor nem fognak ilyen nevetséges olcsó árakon száz és száz kilométerekre fuvarozni olyan cikkeket, amelyek egyáltalában nem va­lók erre a közlekedési eszközre. Amennyiben pedig a viszonyok javulása önmagában nem korlátozza ezeket a fuvarokat arra a területre, amely a fuvar természetének megfelelő, bizony a kereskedelmi kormánynak kell kieszelnie olyan intézkedéseket, amelyek ezen a konkur­rencián segítenek. Szerettem volna még néhány szóval a he­gyeshalmi vonal villamosítására kitérni, csak annyiban, amennyiben Peyer t. képviselőtár­sam az általános vita során azt a megjegy­zést tette, hogy a MÁV akkor villamosít, ami­kor egyebütt mindenütt már idejét multa a vil­lamosítás. Azt hiszem, hogy Peyer t- képvi­selőtársam információi tévesek, mert a villa­mosítás egyáltalában nem múlta idejét. Min­denesetre nem megy olyan gyors tempóban, amint reméltük a háború előtt, de ennek oka a megcsappant forgalom és a rossz gazdasági vi­szonyok. (Kabók Lajos: Elnyújtják az építési programmot hosszú időre. — Gáspárdy Elemér: Nincs pénz! — Kabók Lajos: Hiszen kaptak pénzt! A Talbot-kölcsönt hová tették?) Ha jól vagyok informálva, a jövő év tavaszán az egész Budapest—hegyeshalmi vonal üzemét vil­lamosmozdonyok fogják már lebonyolítani. Hogy mennyire nem múlta idejét ez a vil-

Next

/
Oldalképek
Tartalom