Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

364 Az országgyűlés képviselőházá?iak amikor Magyarországon mindenki követelt valamit erre vagy arra a célra, mindig azt mondottam, hogy az adófizetők pénzével esinján kell bánni; de ha már van idegenforgalmi propaganda, annak elsősorban abból kell állania, hogy aki Magyarországra akar jönni, annak azért, hogy az országba jöhessen, ne kelljen külön fizetnie. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ha ez a propaganda 1,800.000 pengő veszteséget jelenít a külügyi szolgálat részére, (Magyar Pál: Háromszorosan behozza az idegenforgalom!) akkor is azt mondom, hogy ezt háromszorosan behozza az a pénz, amit az az idegen itt az országban elkölt. Az az idegen, aki ide bejön, támogatja elsősorban a vendéglő- és szállodaipart és azután nem lehetséges, — legalább i:s nem tapasztaltam sem magamnál, sem pedig másnál — hogy aki egy idegen országba elmegy, az ott ne vásároljon. Ebben az országban van annyi és olyan specialitás, amit az idegen sehol a világon másutt nem kap meg, csak itt Magyarországon, tessék tehát ezeket a specialitásokat, ezeket a látnivalókat is megszervezni. Ezen a téren azonban az volna a legelső, hogy méltóztassék eltörölni a vizűmdíjakat, mert addig nem lehet idegenforgalomra számítani, amíg például Bécsben azt mondja a portás az idegennek, aki Budapestre akar jönni, hogy Magyarországra a vizűm ennyibe és ennyibe kerül, mert akkor az az idegen meg fogja gondolni, hogy eljöjjön-e, ha azonban azt hallja, hogy Magyarországra vizűm nélkül mehet, akkor nem fogja sajnálni azt a 3—4 órás utat, amely őt ott Bécsben, a világ egyik leggyönyörűségesebb panorámájú városától, Budapesttől elválasztja. Nekem az a meggyőződésem, hogy a legjobb idegenforgalmi propaganda volna Magyarország számára a vízumkényszer eltörlése. (Ügy van! Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Hogy milyen károkat okozott eddig a vizűm, arra vonatkozólag méltóztassanak megkérdezni Budapest világhírű orvosprofesszorait és kitűnő szanatóriumigazgatóit. (Magyar Pál: A fővárosi idegenforgalmi hivatalt!) Az a beteg, aki azelőtt hozzá volt szokva ahhoz, hogy minden nagy bajával budapesti orvosprofeszszorhoz jöjjön, lassanként elszokott Budapesttől, kénytelen volt elszokni azért, mert olyan sokára tudta megszerezni a Budapestre szóló vizumot, hogy betegsége miatt kénytelen volt közben ahhoz az orvoshoz menni, aki közelebb volt. így szoktak el Budapesttől — sajnos. — a megszállt területek betegei, akik pedig

1 szívesebben jöttek volna a régóta megszokott budapesti orvosokhoz, mint amilyen szívesen mostani orvosaikhoz mennek. Az idegenforgalmi statisztikát kellene megnézni, meg kellene kérdezni a szállodák, a vendéglők és a szanatóriumok igazgatóit. Ha ma — hála Istennek — azt méltóztatnak tapasztalni, hogy Budapest varázsa mégis kezd áttörni az európai idegenkedés falán és Budapest varázsa megteszi azt, amit a kormányzat megtenni elmulasztott és ha azt tapasztaljuk, hogy igenis, jönnek ide az idegenek és gyönyörködnek itt ennek az országnak és ennek a városnak a szépségeiben, akkor ez ne legyen ok arra, hogy a kormányzat arra az álláspontra helyezkedjék, hogy ime, hiszen látjuk, hogy az idegenforgalom állandóan növekedik. Az idegenforgalom növekedése nem lehet alacsony százalékú növekedés, hanem hatalmas, komoly, nagy növekedésnek kell lennie, de ezt a hatal276. ülése 1934 május 14-én, hétfőn. mas, komoly, nagy növekedést nem fogjuk .tudni elérni mindaddig, amíg Magyarországon a vízumkérdésben gyökeres é határozott intézkedés nem történik. A tárca költségvetését nem fogadom el, (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herezegh. Béla jegyző: Söpkéz Sándor! Söpkéz Sándor: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam meg fogja bocsátani, ha beszédének a közlekedési ügyre vonatkozó részére majd csak fejtegetéseim későbbi során térek rá, beszédének egyéb részeire pedig — szíves engedelmével — nem reflektálok, mert a rendelkezésemre álló időt arra szeretném felhasználni, hogy költségvetésünk mintegy 66 milliós hiányának főokával, az államvasutakkal, illetőleg azok költségvetésével foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! A legutóbbi száz esztendőre, a tudományos technika minden egyéb vívmányának teljes elismerése és méltánylása mellett, a vasút nyomta reá bélyegét. Az árúszállítás fellendülését és a világ összes népeinek egy gazdasági egységbe való foglalását, amit — amint arra Fábián Béla t. képviselőtársam rámutatott — a háború utáni mentalitás az autarchiával ismét szétszaggatott, a vasút tette lehetővé. A közlekedésnek és a közlekedés főgerincének, a vasútnak mindig döntő jelentősége volt az emberiség kultúrájának és civilizációjának, valamint az egyes országok gazdasági életének kialakulásában és ezt a jelentőségét a vasút a közlekedés minden modern eszköze mellett nem veszítette el ma sem és előreláthatólag meg fogja tartani döntő" jelentőségét még nagyon sokáig, természetesen alkalmazkodva berendezéseiben és üzemében a kor fejlődő igényeihez. A vasutak a világháború kitöréséig nagy fejlődést, fellendülést mutattak. A világháború után, különösen pedig a világháborút követő látszatkonjunktúra megszűnte után azonban a vasutak mindenütt az állami költségvetések veszélyforrásaivá váltak. Nem elszigetelt magyar jelenség, tehát ha állami költségvetésünk 66 millió pengős deficitjének főrésze, körülbelül 56 millió pengő az államvasutak hiányából származik. Ebben osztoznak a világ összes vasutai, vagy legalább is a vasutak nagy része, a győző és a legyőzött államokban egyaránt. Legyen szabad ezt talán néhány számmal is megmutatnom. Az osztrák vasutak legutóbbi évi deficitje 106 millió schilling, a francia vasutaké 4 milliárd frank, az olasz vasutaké 630 millió líra, a svájci vasutaké 50 millió frank, a magyar államvasutaké pedig körülbelül 56 millió pengő. Jól tudom, hogy nem nagy vigasztalás ránknézve, hogy másutt is ilyen a helyzet. A mi országunk pénzügyi helyzetében kétségtelenül nagyon fájdalmas, hogy nemzeti vagyonúnknak az államvasutakba fektetett igen jelentékeny, 2 milliárdot meghaladó része magángazdasági nézőpontból közvetlen jövedelmet nem hozNagy hiba volt azonban ebből arra következtetni, hogy az államvasutak nem állanak feladatuk magaslatán. Az üzleti felesleg ugyanis egyáltalában nem mértéke egy vasút gazdálkodásának. (Magyar Pál: Ügy van!) Még nagyobb hiba volna ebből arra következtetni, hogy ezt a nagy üzleti hiányt olyan tényezők hozzák létre, , amelyekre akár a kereskedelmi kormánynak, akár pedig a Máv. vezetőségének döntő befolyása volna. Ezek az említettem kül-