Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

362 Az országgyűlés képviseloMzatïiak 276. ülése 19BU május Ih-én, hétfőn. autóval Budapestre. Miért? Azért, mert így sokkal olcsóbb, mint a vasúti szállítás. > Nem tudom, hol itt a baj, de mindenesetre baj van. A régi fuvarosvilág kezd Magyarországon ismét felelevenedni a határszéli beszálló csárdákkal, ahol éjszakára megszáll a teherautó, megszáll a négy ló és megszáll a négy ló kocsisa. Ez nem a természetes fejlődés útja, ez visszafejlődés, főként abban a korban, amely kort a technika és a villamosság korának nevezünk. Nem tudom, de nekem az az érzésem, hogy a vasútnak a drága tarifák miatt kára van, mert hiszen előfordul például íaz, hogy ahol víz van közel, ott 30—40 kilométer távolságból szállítják a vízhez a búzát és az árút azért, inert a viziút természetszerűleg, olcsóbb, mint amennyibe kerül a vasúton való szállítás. Ezek azok a kérdések, t. Képviselőház, amelyeket az utakkal kapcsolatosan óhajtottam felemlíteni. Az az érzésem és az a felfogásom, hogy Magyarország nem maradhat ki az egész világ fejlődéséből. Amikor az egész világon hatalmas, automobilok és teherautomobilok részére alkalmas úthálózat fejlődik ki és amikor minden egyes ország a maga útjainak jókarban tartására törekszik, akkor Magyarországon nem lehet olyan úthálózat, amely egyes tiszteletreméltó kivételektől eltekintve, igen sok kifogásolnivalót hagy hátra. Most pedig méltóztassék megengedni, t. Képviselőház, hogy rátérjek arra, amivel beszédemben tulajdonképpen foglalkozni akartam: a magyar kisember problémájára,. A magyar városi kispolgárságnak legnagyobb része a t. kereskedelemügyi miniszter úr és az igazságügyminiszter úr tárcájához tartozik — az orvosok némileg a belügyminisztériumhoz tartoznak — de az előbb említett két tárcához tartozik a tömeg, a kisipar és a kiskereskedelem. Nem akarok szubjektív lenni és kell annyira objektívnek lennem, hogy elismerjem, hogy a miniszter úr próbált valamit tenni a rendelkezésére álló pénzzel akkor, amikor a magyar kisiparnak és a magyar kiskereskedelemnek úgynevezett Ankurbelung-kölesÖnöket adott. Azt hiszem, a miniszter úrnak az ilyen kölcsönökkel jó tapasztalatai voltak, mert legalább 3

s azokban a községekben, ahonnan én adataimat kaptam, azt tapasztaltam, hogy az emberek visszafizették ezeket a kölcsönöket. Érdemes volna tehát nagyobb összegéket rendelkezésére bocsátani a magyar kisiparnak és kiskereskedelemnek. Itt meg kell említenem azt a kérdést, amelyet Görgey igen t. képviselőtársam is felhozott: az loksz.-kérdést. Bocsássanak meg, az löksz, főbaja az volt, hogy a pénzek legnagyobb részét nem a kisiparosoknak adta. (Örffy Imre: Ez így van!) hanem a kisipari szövetkezeteknek és ezek a pénzek, amelyeknek célja az volt, hogy a magyar kisipart életképességében támogassák, támogatták a kisiparosok szövetkezeteit és az a pénz teljes mértékben elvégzett. De ha az a szituáció Magyarországon, hogy a magyar agrár társadalomnak a hóna alá nyúl az állam, amit én a magam részéről nagyon helyeslek, mert a magyar kispolgári társadalomnak alátámasztása, akármilyen foglalkozású legyen is, országos érdek — mert világégés idejében az államnak a feladata gondoskodni arról, hogy egyedei, akik a határszélen laknak, el ne pusztuljanak — akkor ugyanezt kell mondanom a magyar kisiparra és kiskereskedelemre is. A magyar kisipar és a magyar kiskereskedelem: a városi lakosság gerince. Az a része a város polgári társadalmának, amely soha semmiféle színű forradalomban részt nem vett, soha a nyugodt polgári gondolat útjáról egy jottányira sem tért le, amelynek tagjai között soha semmilyen színű sem fehér, sem zöld, sem vörös forradalmárt nem láttunk. Ezeknek mindig az volt az érdekük, hogy az országban nyugalom és béke honoljon, mert csak nyugalom és béke idejében tudnak élni és tudják a maguk számításait megtalálni. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Ha pedig ez így van, miként lehetséges, hogy az államnak a magyar kisipar és kiskereskedelem részére nincsen egyebe, mint a szíve? En jobban szeretném, ha a szíve mellett a másik oldalon az erszényét is megtalálná és ugyanakkor, amikor az agrártársadalmat kétségbeesett és válságos helyzetéiből a kormány egy óriási nagy gesztussal és hatalmas, nagy, országos áldozattal kiemelte, pénzt találna arra a célra is, hogy a magyar kisiparon és a magyar kiskereskedelmen segítsen. Nem történt azonban semmi ezen a fel- ; kurblizási kölcsönön kívül, amely inkább segély, mint kölcsön. Nem történt semmi az üzemek kérdésében sem, — legalább semmi jelentőségesebb — és sajnos, minden maradt a • régiben. '..'.-,.;> A t. kereskedelemügyi miniszter úr a magyar kereskedelem és a magyar kisipar minisztere, ezek a kérdések tehát az ő hatáskörébe tartoznak, kell tehát, hogy a miniszter úr ezeknek a rétegeknek érdekében a maga szavát hallassa. A miniszter úrnak tudnia kell arról, hogy annak ellenére, hogy az országban a forgalom csökkent, a kisipar és a kiskereskedelem forgalmiadó átalánya nem csökkent, sőt annak ellenére, hogy a kiskereskedelemben a legtöbb rétegnél a fázisadót hozták be, mégis a régi átalányokat követelik, vagy azoknak olyan jelentékeny részét, amely mellett ennek a kispolgári társadalmi rétegnek tönkre kell mennieNincs sok időm, mégis kénytelen vagyok a t. Ház figyelmét felhívni arra a hősles munkára és áldozatkészségre, amellyel valósággal történelmet csinálnak Magyarországon példán} a kiskereskedők és a fűszeresek. A szituáció az, 'hogy a külvárosokban, Budapest környékén, de magukban a falvakban is, olyan emberek részére, akiknek momentán nincsen pénzük — például a munkanélküli munkások részére, — ezek hiteleket adnak, jóllehet igazán nem tudják, hogy pénzüket mikor fogják visszakapni vagy egyáltalában visszakapják-e? Valóságos jótékonysági intézetté nőtte ki magát a fűszeres és 'a , kiskereskedő,' aki maga is az élettel és a kenyérért küzd- Ezeknél az embereknél az a szituáció, hogy nincs megállapított 8—10 órás munkaidejük, mert ez a kisember vagy maga dolgozik vagy családjával együtt. Ha akárki elmegy a külvárosokba és a környékre és a reggeli órákban megnézi a felnyitott boltokat, megállapíthatja, hogy az az ember, aki este 9 óráig dolgozik üzletében, reggel 5—6 órakor már megint üzletében van. (örffy Imre: Ha van dolga!) Akkor is ott van, ha nincs dolga, mert hátha bejön valaki az üzletbe. Mindenesetre kinyitja az üzletet, mert reméli, hogy az a munkás, aki reggel hét óra-, kor megy munkába, munkája előtt betér hozzá valamit vásárolni. t>e ennek az embernek mun-