Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

Az országgyűlés képviselőházának 2 74. ülése 1934 május 8-án, kedden. 299 szonnal járhat, (hanem évek hosszú során át ráfizetéssel és áldozatokkal jár. Ennyit voltam bátor egészen röviden a telepítésről mondani, sajnálom, hogy nem volt alkalmam az egyes kérdésekre bővebben kitérni. Méltóztassék megengedni, hogy ezután f a téma után, amely ma nagyon is divatos, rátérjek egy olyan témára, amelyről én 8 esztendő óta, amióta képviselő vagyok, egyetlenegy felszólalást sem hallottam ebben a Házban. (Halljuk! Halljuk/) Ugy látszik háládatlan téma, mert még senki sem merte a magyar vadászatot védelmébe venni. (Erdélyi Aladár: Nem voltál itt! Volt róla szó!) Talán azért tartják ezt háládatlan témának, mert még mindig azt hiszik, hogy a vadászat csak a nagy uraknak, a kiválasztottaknak passziója és nem nézik a vadászat kérdéseinek a másik oldalát, azt, hogy a nemzetgazdaság szempontjából pénzbelileg mekkora Összeget jelent. Hogy mennyire nem a kiváltságosak paszsziója ez, errenézve tessék megnézni, hogy a vadászati szezonban szombaton délután, vagy vasárnap reggel Budapestről elinduló vonatokon az utasoknak legalább 50%-a puskás ember, vadász, aki Budapesten eltöltött egy heti megerőltető, íróasztal melletti munka után igazán a sportok legszebbjének és talán legf érfiasabbjának, a •; vadászatnak áldozza idejét. Itt azonban talán nem is annyira a sportról akarok beszélni és, a vadászat kedvteléseiről, mint pénzügyi szempontból szeretném a kérdést megvilágítani és szeretném, ha a földmi velésügyi miniszter úr abban a helyzetben volna, hogy rávilágíthatna arra, hogy az ország szempontjából mekkora összeget jelent a magyar vadászat, illetőleg mekkora az az öszszeg, amely a vadászat révén forgalomban van az országban. Szeretném, ha a miniszter úr adatokkal tudná igazolni, hogy vadászfegyverekért és fegyverilletékekér.t mekkora összeg folyik be évente a kincstárba, mekkorák azok az összegek, amelyek a községeknek jutnak vadászfegyverekért, mennyi pénz folyik be ezen a címen a fogyasztási adókból és a külföldről behozott fegyverek 'és patronok vámjából. Meg vagyok győződve róla, hogy már ez az egypár tétel m, amelyet itt felsoroltam, milliókra rúg. De ha ezenkívül hozzávesszük, hogy mit tesz ki az élve elfogott és eladott vadak értéke, mit tesznek ki a nagy vadak lelövéséért fizetett díjak, a patronokért és a vadászfegyverekért fizetett összegek, a régi fegyverek javításáért kifizetett összegek — mert ez is egy nagy tétel — s ha arról sem feledkezünk meg, hogy például a yadászruhák és cipők készítésén keresztül még hány ipar nyer foglalkoztatást, illetőleg kereseti lehetőséget, akkor azt látjuk, f hogy a vadászat tényleg nem a nagyurak és nem kiváltságosak paszsziója. hanem a társadalom minden rétegét érinti. Elfelejtettem még a hajtóknak juttatott Összegekről, a vadőröknek fizetett javadalmazásról beszélni, ami számításom szerint körülbelül egymillió pengőt tesz ki. Egészen gor amibán számolt aim, jóformán csak hozzávetőleg, de azt hiszem, nem fogok valami sokat tévedni, amikor azt mondom, hogy a vadászatok az országban körülbelül 13—14 millió pengőt forgalmaznak. Es mit méltóztatnak gondolni, á vadászatra mennyit fordíthat a földmívelésügyi miniszter úr? Összesen 500 pengőt! Ilyen üzlet valóban nincs más az országban, amely 500 pengővel 13 vagy 14 millió pengő forgalmat csinálna. így kellene végeredményben berendezni az egész államháztartást. Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, aki maga is igaz vadászember, hogy a mi jogos és méltányos kéréseinket, amelyekkel 30.000 vadászember nevében fogunk hozzá fordulni, legyen kegyes meghallgatni — meg vagyok róla győződve, hogy meg is fogja szívlelni — és teljesíteni. Mégis csak lehetetlen dolog az, hogy itt ping-pongra, bicikli versenyre, futballmérkőzésekre nem tudom hány ezer pengőt tudunk áldozni és a legnemesebb és legférfiasabb sportra összesen 500 pengőt. Meg vagyok róla győződve, hogy a földmívelésügyi miniszter úr meg fogja tudni találni a módját annak, hogy a vadászat kérdését kedvezően elintézze. Bizalommal vagyok a földmívelésügyi miniszter úr iránt s a földmívelésügyi tárca költségvetését elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó úr nem kíván szólani. Szólásjoga többé senkinek sincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatnak-e elfogadni a földmívelésügyi tárca költségvetését és a vele kapcsolatos állami üzemek költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? (Igen!) Kimondom tehát a határozatot, hogy a Képviselőház a földmívelésügyi tárca költségvetését és a vele kapcsolatos állami üzemek költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. (Éljenzés.) Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, szerdán délután 4 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki az 1934—35. évi állami költségvetés tárcáinak folytatólagos tárgyalása. Kíván-e valaki szólani? Brand Vilmos jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Ha szólni senki sem kíván, az elnöki napirendi javaslat meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. • Bejelentem a t. Háznak, hogy az indítványkönyvbe újabb bejegyzés nincsen. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációs könyvet felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa);-, »Interpellációk 1934. évi május hó 9-én, szerdán: Hegymegi Kiss Pál — a földmívelésügyi ta iniszt érhez — a Szolnok—í'jszász—Zagyvarékási Ármentesítő Társulat bajai miatt. (Szóval. Nem halasztható.) Hegymegi Kiss Pál — a belügyminiszterhez — Komárom város háztartási nehézségei tárgyában. (Szóval. Nem halasztható.) Hegymegi Kiss Pál — a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — a debreceni iparosoknak az egyetemi építkezésekből származó kára miatt. (Szóval. Nem halasztható.)« Elnök: Ezzel kapcsolatban bejelentem a t. 42*