Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-274
2% Az országgyűlés képviselőházának Tovább folytatom ezt a fölsorolást- Egy vaseke, amely a földmívelésnek, mint ahogy itt most mindnyájan tudják, a legnélkülözhetetlenebb cikke, békében belekerült 40 koronába. Ma ugyanez a vaseke 120 pengőbe kerül. Békében kellett adni egy vasekéért 330 kilogramm rozsot, ma ugyanez a vaseke 2000 kilogramm rozs árából szerezhető be. Ugyanezek az állapotok egyéb munkaeszközöknél, az ásónál, a kapánál, a kaszánál. Ugyanezek az állapotok nem csupán a gazdára, hanem a mezőgazdasági munkásra is elviselhetetlen terheket rónak, mert a mezőgazdasági munkabérek is többnyire a gabona árához szoktak arányítva lenni. Az az aratómunkás, aki békében az aratási munkájával nemcsak az egész évi kenyérszükségletét szerezte be, de beszerezte családja részére a szükséges ruházati cikkek árát is, az ma a legnélkülözhetetlenebb cikkek árát sem tudja ennek a gabonának árából beszerezni. De nemcsak szociális érdekek, 'hanem fontos közgazdasági érdekek is fűződnek ennek a kérdésnek elintézéséhez, mert hiszen a magyar mezőgazdaság mindaddig nem lehet versenyképes, amig ezektől a terhektől megszabadulni nem tud. Hogyan állhatnánk ki mi a szomszédos mezőgazdasági államokkal versenyezni ugyanarra a piacra, amikor ők sokkal olcsóbban tudnak termelni. T. Ház! Nemcsak a magyar földmívelő népnek a fájó sebei ezek, hanem egész közgazdasági életünk rákfenéi, amelyeket a legsürgősebben kellene orvosolni. En sokkal sürgősebbnek tartom ennek a kérdésnek az elintézését, mint az irányított gazdálkodásnak, vagy a telepítésnek a kérdését, mert addig hiába telepítünk, sem az irányított gazda sem a telepes ezekkel az akadályokkal nem tud megküzdeni. Végeredményben ' égbekiáltó igazságtalanság az, hogy a mezőgazdaság terményeinek az árával a világpiaci árakhoz igazodik ugyanakkor a gyáripar, az ipari termelés, védelmet kap arra, hogy a világpiaci árnál jóval magasabb áron tudja a maga cikkeit értékesíteni. A földmívelésügyi kormányzat nagyon helyesen, nagy súlyt helyez a gyümölcstelepítésre. Ha a gyümölcstelepítést országosan kedveltté akarja tenni a kormányzat, akkor ideje volna annak, hogy a gyümölcsvédő szerekkel való üzérkedésnek véget vessen. Meg e kellene szűnni annak, hogy egyes gyárak a vámvédelmek következtében sokkal magasabb áron értékesíthessék a maguk gyártmányait, a külföldről behozott gyártmányoknál. Állítom, hogy ezeknek a gyáraknak nincs is meg idebenn a létjogosultságuk. A gyümölcsvédő szereknek két nélkülözhetetlen alkatrésze van, az arzén és a réz. Ezek az itteni gyárak ugyanis a külföldről behozott nyersanyagokból állítják össze legcifrább és legkülönbözőbb nevű, s a külföldi gyártmányoknál sokkal drágább gyártmányaikat, s ahelyett, hogy mi a külföldi kész gyártmányokat beengednők, hatósági támogatásban részesítjük ezeket a veszedelmes kartellalakuiatokat. A mélyen t. földmívelésügyi miniszter úrnak biztosan nincs tudomása róla, hogy ezeknek a szereknek a legveszedelmesebb alakulata az Agro részvénytársaság, hatósági asszisztenciában részesül, sőt olyan színben látszik feltűnni, mintha a hatóság nyomást akarna gyakorolni a gyümölcstermelő népre, 'hogy csak az Agro részvénytársaság cikkeit használják. Ismétlem, hogy ez az Agro, egyike a legveszedelmesebb ikartellalakulatoknak. így pl. a 274. ülése 1934 május 8-án, kedden. Kiskunhalason is a város polgármestere 'községi kézbesítővel, vétívvel bocsátott ki egy felhívást, amelyben felhívja a lakosságot, hogy ennyiszer és ennyiszer, — ahogyan az utasításban elő van írva — permetezze meg a fáit, mert ha nem permetezi meg, meg fogja a hatóság őket büntetni, sőt a hatóság majd az illetők költségére fogja elvégeztetni a permetezést. Ez az Agro rt., amely ismétlem, a legveszedelmesebb kartellalakulat^ azt csinálja, hogy a külföldről behozott arzén és réz összekeveréséből állítja elő a sulfarolt és más kimondhatatlan nevű f iparcikkeket, ahelyett, hogy a hatóság felvilágosítaná a gyümölcstermelőket, hogy ezt a sok permetezést el lehet végezni egyszerű sveinfurti zöld és gálic keverékéből, ami alig kerül valamibe. E helyett azonban felhívja a lakosságot, hogy az ebben az utasításban foglaltak szerint végeztesse el a permetezést. Az állategészségügy érdekei azt kívánják, hogy — amint az előbb is szó volt erről — a szérumárakat leszállítsák. Az az árleszállítás ugyanis, amelyet a földmívelésügyi kormányzat eszkçzblt, r nagyon minimális. A sertéspestisszérum árát — elismerem — a mélyen t. íoldmívelésügyi miniszter úr leszállította köbcentiméterenként 80-ról 68-ra. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Amióta miniszter vagyok, 105-ről 68-ra!) Mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr, én elismerem, hogy leszállították, és ha azt veszem, hogy 105-ről 68-ra szállították le, ez látszólag talán nagy leszállításnak tűnik fel. de ha azt vesszük, hogy künn az életben hogy érvényesül a legutóbbi leszállítás, amikor 80-ról 68-ra méltóztatott a sertéspestisszérum árát leszállítani, azt látom, hogy ez sertésdarabonként csak pár fillért tesz ki, ami a gazdánál nem érezhető nagyon, nemi lényeges. Például a szimultánozáshoz használt vakcinák ára 1 fillérrel — t. i. egy vakcina kell egy sertés beoltására — lett olcsóbb egy sertésnél. Éppen az a baj, hogy az a plusz 15%, amelyet csomagolás és forgalmi adó címén felszámít a szérum termelő intézet, drágítja meg a szérumot és ezért olyan eredménytelen a leszállítás. Ennél a minimális árleszállításnál sokkal többre becsülön a földmívelésügyi miniszter úr legutóbb kiadott rendeletét. Ez a 14.600. számú rendelet, amely a nyájőrző ebek beojtásáról intézkedik. Magának a rendeletnek érdemi része is dicséretet és helyeslést érdemel. Ezt különben indokolni nem kell, mert itt az eredmények indokolják, hogy ez helyes és okos intézkedés volt. De magának a rendeletnek kiviteli módjáért is elismeréssel adózunk a földmívelésügyi miniszter úrnak. Ennek a rendeletnek egy passzusában kimondotta a földmívelésügyi miniszter úr, hogy ezek az ojtások a birtokosok kívánságára az ebadó terhére fedeztessenek. Gondolom, az 1918 : XIX. te intézkedik az ebadóról. Az ebadót a törvényhatóságok kapják. Most a törvényhatóságok nem a szorosan vett állategészségügyi célokra használták fel ezt az ebadót, hanem építettek belőle vásártereket, vágóhidakat. Én végtelenül kívánatosnak tartanám, ha a t. földmívelésügyi miniszter úr kényszerítené a- törvényhatóságokat arra, hogy abban az értelemben használják fel mindig az ebadót. ahogy azt a miniszter úr kívánatosnak tartotta. Ha ezen az úton, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr megjelölt, tovább haladnának, elérhető lenne, ha szigorúbban ellenőriznék az ebadót, hogy a két darabból álló sertésállománnyal bíró kisgazdák
