Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

Az országgyűlés képviselőházának %• 7U. ülése 1934- május 8-án, kedden. 291 az országra, mert a földmívelésügyi tárca költségvetésének elsorvasztása az ország mezőgazdaságának elsorvadását fogja maga után vonni. A múlt évben a mi vidékünkön nagy propagandával megindult a gyümölcstermelési akció. Volt nagy propaganda, központi kiküldöttek járták sorba a községeket, mert a mi konzervatív népünket nem olyan könnyű egy ilyen újításra rábeszélni. Elég súlyos feltételek voltak, amennyiben elsőhelyi betáblázást kívántak, amit sajnos, ma nem sok ember tud nyújtani, továbbá öt katasztrális hold volt a minimum, de mindezek ellenére elég szépszámú előjegyzést értek el. A dolog vége azonban az lett, hogy kölcsönt nem kapott senki. Hogy ki kapott, nem tudjuk. Most az idén újra megindult a propaganda, a központi kiküldöttek aranyhegyeket ígértek. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Mindenki kapott, aki a [feltételeknek megfelelt! Sajnos, felét sem tudtam kiosztani a rendelkezésemre álló összegnek!) Mondom, az idén újra megindult a propaganda. Kérem a miniszter urat, hogy amit ígér, amit propagál, azt méltóztassék be is tartani és a jelentkezők igényeit kielégíteni, ha a feltételeknek megfelelnek. (Gr. Serényi László: Enyhíteni kell a feltételeket! — Kun Béla: Bizalmas jelentéstételhez nincs kötve?) Elnök: Ne méltóztassanak a szónok urat zavarni folytonos közbeszólásokkal! Melezer Béla: A lótenyésztés kérdésénél nagyon helyes, hogy az állam úgy a lótenyésztést, mint a lóexportot szigorú ellenőrzés alá veszi. A magyar ló külföldön nagyon jó hírnévnek örvendett a múltban és ha a legutóbbi időben kissé meg is ingott ez a jó hírnév, mert az exportőrök nem egészen helyesen kezelték ezt a kérdést, azért tartom szükségesnek, hogy az állam ellenőrző szerepét kimélyítsük és megnagyobbítsuk. A lótenyésztéssel kapcsolatban volna egy pár kérésem. A lótenyésztési kerületeket nemcsak innen Budapestről kellene beosztani, hanem meg kellene hallgatni és — ha lehetséges — teljesíteni is kellene a vidéki lakosság kérését. Mert hiába jelölünk ki egy lipicai kerületet olyan helyen, ahol a lakosságnak a szürke színnel vagy az alacsony testalkattal szemben averziója van, úgyhogy inkább nem vesz lovat és zugménekkel fedeztet az ellenőrzés és szigor ellenére s ezzel elsorvasztja vagy elrontja a lótenyésztést. így van ez Borsod vármegye egyik járásában, ahol egyáltalán nincs fedezőmén. Ha az államnak nincs meg az anyagi tehetsége, vagy nincs meg a megfelelő ménállománya, akkor jobb volna újra bevezetni azt a múltban szokásos rendszert, hogy megfelelő magánménekkel fedeztessenek egyes helyeken. Tavaly azonban az volt a méntelepi kiküldöttek eljárása, hogy egyáltalában nem engedélyeztek magánment, bár alkalmas is lett volna, tekintet nélkül arra, hogy állami ménállomás fennáll-e, vagy nem. Ez mindenesetre a lótenyésztés rovására fog menni. Ugyanilyen anomáliát látunk a szarvasmarhatenyésztésnél is. Most kezdették a borzderes fajtát propagálni. (Erdélyi Aladár: Hogy üldözték eddig!) A iborz-deres fajt kivitel szempontjából karolták most fel. Az elgondolás, úgy tudom, azt volt, hogy egy község tehén- és bikaállo'mányát egyszerre alakítják, át, illetőleg viszik át borz-deresre. Ez nagyon helyes, sőt helyes volna az is, ha az állam az utódokat megvenné. Ezzel olcsó pénzen kapna az akció folytatására anyagot, másrészt pedig annak a lakosságnak a megélhetését is egy kissé előmozdítaná és előmozdítaná a tenyésztést is, amely ma már majdnem abbamaradt. Ma azonban több helyen ezt az akciót úgy folytatják le, hogy a teheneket nem cserélik ki, hanem a többé-kevésbbé jó piros-tarka állományra 2-3 borz-deres bikát ráeresztenek. Ezzel csak bastardokat kapunk, amelyek nem jók semmire és a lakosságot teljesen elidegenítjük ettől az újítástól. A vízügyek rovatánál a Sajó folyó partvédelmi munkálataira felvett 35.000 pengőt nagyon csekély összegnek tartom. A Sajó nagyon szeszélyes folyó, amely körülbelül 100 kilométer hosszúságban szeli át Borsod vármegyét és nagyon sok községet veszélyeztet elmosással. Kérem a miniszter urat, hogy sürgősen intézkedjék az irányban, hogy ezeken a legveszélyeztetettebb helyeken a megfelelő partvédelmi munkálatokat lefolytasssák. Itt emlékezem meg a sa jói halászatról, amelyet egy megszállott területen lévő, azelőtt özörényi, most horkai papír- és celluloze-gyár által a Sajó folyóba bocsátott szennyvíz végpusztulással fenyeget. A halintézet megállapítása szerint, ez a szennyes víz a folyó vizét bűzössé teszi, a halállomány elpusztulj a víz az állatok itatására is alkalmatlanná válik és ezzel az egész vonalon tönkremegy a kutakban szűkölködő partmenti legelők állatállománya. Sürgős diplomáciai beavatkozást kérek a t. miniszter úrtól, mert bizonyára vannak olyan nemzetközi jogszabályok, amelyek lehetetlenné teszik azt, hogy egy szomszédos ország mezőgazdasági lakossága ilyen súlyos sérelmet szenvedjen. Ezekben voltam bátor körvonalazni a magyar mezőgazdaság helyzetét és a földmívelésügy tárcával szemben leszűrt megállapításaimat. Mivel pedig a kormányzat mai intézkedéseiben a mezőgazdaság bajbajutott szekerén csak az irányítási és hajtási szándékot látom, de nem látom a komoly akaratot a mezőgazdaság szekerének kimozdítására, nem látom a terhek könnyítését, a kormányzattal szemben bizalmatlansággal viseltetvén, a költségvetést nem fogadom el, (Elénk Jwlyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Igmándy Aladár! Igmándy Aladár: Tisztelt Ház! Lukács Béla képviselőtársam az előbb isajnálkozott azon, hogy abban az Ö,t percben, amialatt a mezőgazdasági kamarákról beszélt, a miniszter úr véletlenül nem volt a teremben. Miután én tudom, hogy az élő szónak milyen^ átütő ereje van, én is a kamarákkal kezdem igénytelen felszólalásomat. Tisztelt Ház! A között a sok tényező között, amely a mezőgazdaság helyzetét ^megnehezíti, egyike a legsúlyosabb tényezőknek az elmúlt háború élelmezési nehézségeinek következtében bevezetett önellátás., amely minden logika, minden földrajzi és nemzetgazdasági igazság ellenére nemcsak, hogy nem szűnik meg, hanem fennmarad, úgyhogy vele mintegy állandósított tényezővel kell számolnunk. A magyar mezőgazdaságnak ebben a küszködéshen, ebben a küzdelemben egyetlenegy fegyvere lehet csak, és pedig azt termelni, amit az ellenfél drágábban termel. Ebben az . egy mondatban benne van a termelés olcsóbbá té41*