Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

Az országgyűlés képviselőházának 2 irányban, hagy ezek a népházak a reájuk nehezedő súlyos .terhektől minél előbb szabaduljanak Kérem a földmívelésügyi miniszter úr nagybecsű figyelmét még egy fontos körülményre. A gazdatartozások rendezésével kapcsolatos hitelműveletekről szóló 1933:XVTI. te. 1. §-ának d) pontja úgy intézkedik, hogy a Nemzeti Banktól igénybeveendő hitel egy része állami elővásárlás céljaira fordítandó. Szerény tudomásom szerint dacára annak, hogy ezt az összeget a kormány körülbelül 10 millióban preliminálta, ebből az összegből a földmívelésügyi tárcához eddig még egyetlen egy fillér át nem utaltatott, már pedig a törvény rendelkezése rendkívül fontos nemzetvédelmi és birtokpolitikai célokat van hivatva szolgálni. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Tisztelettel kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék az 1933. XVII. törvénycikk alapján a pénzügyminiszter urat megsürgetni, hogy legalább is illő részletekben ezeket az összegeket bocsássa a földmívelésügyi tárca rendelkezésére. Végezetül legyen szabad felhívnom a földmívelésügyi miniszter úr nagybecsű figyelmét a tiszántúli és az északkeleti részek külön elesettségére. Bár tudom, — hiszen a földmívelésügyi miniszter úr kezdeményezte azt az akciót, amely a Debrecenben tartott miniszterközi értekezletben nyert kicsúcsosodást — hogy külön gondját képezi ezeknek az elesett vidékeknek istápolása, ez alkalommal is tisztelettel kérem, méltóztassék ezeket az ott felvetett kérdéseket komoly bírálat tárgyává tenni és a lehetőség Sízerint ezeknek az elesett vidékeknek a felsegítését minél kedvezőbb intézkedésekkel szolgálni. A földmívelésügyi miniszter úr személye iránt a legteljesebb bizalommal viseltetvén, a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik: Brandt Vilmos jegyző: Melczer Béla! Melczer Béla: Tisztelt Képviselőház! Mint agrárképviiselő a földmívelésügyi tárca költségvetésével kapcsolatban természetszerűleg a magyar mezőgazdaság súlyos helyzetével kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Mivel azoknak a problémáknak nagy részével, amelyekről előttem iszólott tisztelt képviselőtársam beszélt, beszédem további folyamán foglalkozni kívánok, azokra most nem reflektálok. Az eddigi felszólalások nagy részéből megállapítható, hogy a tisztelt Ház minden egyes tagja, pártkülönbségre való tekintet nélkül átérzi azt, hogy a magyar mezőgazdaság válságban van. Elismerem, hogy ennek oka egyrészt a világgazdasági krizis, de meg kell állapítanom azt is, hogy célszerű, helyes é> gyors_ intézkedésekkel még most is lehetne a bajbajutott gazdatársadalmon segíteni. (Ügy van! balfelől.) Oak, sajnos, a kormányzat részéről még mindig nem látunk ilyen intézkedéseket, pedig már elmúlt a huszonnegyedik óra, A mezőgazdaság szekere, amelyre roppant terhek vannak reá rakva, évek óta mély kátyúban vergődik. Hiába a hajtók lelkes hurrázása, hiáb igavonók minden erőlködése, a szekér nem mozdul. Nem mozdul pedig azért, mert az igavonók elérték erejük végét, inuk reszket, a végkimerülés jelei láthatók rajtuk. (Ügy van! Ügy' van! balfelől.) Itt nincs más segítség, mint le kell rakni a terKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXII. 'U. ülése 19 3 U május 8-án, kedden. 289 hek egy részét, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) meg kell pihentetni az igavonókat, hogy azután újult erővel kirántsák a szekeret ebből a kátyúból és elinduljanak az új magyar jövendő országútján előre. (Helyeslés balfelől.) Azok a terhek, amelyek ezen a szekéren vannak, a következők. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az adóterhek nagyrésze — beleértve az önkormányzati, egyházi és iskolai adót, beleértve a vízszabályozási járulékot — (Erdélyi Aladár: Közmunkaváltság!) a kamatteher, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) a kartellek megfojtó árpolitikája, (Ügy van! balfelől.) az agrárolló, az érdekképviseleti terhek'. Ide sorolandó adórendszerünk helytelensége, a teherviselés aránytalansága, a helytelen vasúti tarifapolitika stb. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországnak minden egyes társadalmi rétege erősen meg van terhelve adóval, de annyira aránytalan és olyan nagy adóterhet egyik társadalmi osztály sem visel, mint a mezőgazdaság. Hogy egy példával illusztráljam ezt, egyik borsodi földbirtoknak 1911-ben 3563*58 korona volt az állami és községi egyenesadója, most ugyanez a birtok száz holddal kevesebb és együttesen kezelt adója az 1933. évben 7952.53 pengő volt, szóval több mint kétszer annyi, mint 1911-ben. (Kun Béla: Az agrárolló sokkal nagyobb!) Ehhez még hozzájárulnak: a forgalmiadó, a kövezetvám, a mérlegdíj, amelyeket mind a gazda fizet, akár vesz valamit, akár elad, úgyhogy könnyen láthatjuk azt, hogy kisebb jövedelmezőség mellett kétszeres, háromszoros terheket viselni a mezőgazdaság képtelen. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Itt kell megemlítenem a legantiszociálisabb adót, amelyet a vita során már több képviselőtársunk felhozott; a falusi kisházakat terhelő adót. (Ügy van! Ügy van!) balfelől.) Ez a;kisházadó, amely a két helyiségből álló házak adója, 14 pengő; a pótlékokkal együtt 34'94 pengőt tesz ki. Ez a mai viszonyok mellett kéthónapi szakadatlan munkát jelent annak a nincstelennek, annak a zsellérnek. (Hegymegi Kiss Pál: így néz ki a pénzügyminiszter úr 10 pengője!) Az igen t. kormány megtalálta a módot arra, hogy a szőlőbirtok adóját, a törpebirtok adóját más alapból fedezze, meg kell tehát találni a módot arra is, hogy ennek a legelesettebb rétegnek, a nincsteleneknek, a zselléreknek, akiknek fix jövedelmük nincs, akik csak akkor kapnak munkát, ha véletlenül ott a környéken alkalmazni tudják őket, segítségére siessen, hogy ne legyen kénytelen az a zsellér házbért fizetni saját házában, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) vagy esetleg, ha azt megfizetni nem tudja, kilicitálják és öreg napjaira kegyelemkenyéren kelljen élnie. (Erdélyi Aladár: Majd a Faksz. megint ad neki!)^ Az önkormányzati, egyházi és iskolai adók nagyrészét, talán 90%-át, a városokat kivéve, a mezőgazdaság viseli, (Ügy van! Ügy van! balfelől) mert azok az ipari telepek, amelyek vidéken vannak, nagyrészt városi központjukban, irodájukban fizetik ezeket az adókat- A minimálisan 60%-os községi pótadó és a sok helyen gyakran jóval magasabb, 100—150%-os iskolai és egyházi adók elviselhetetlenné teszik a mezőgazdasági adózók helyzetét. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Természetesen nagyon roszszul esik az adózónak, hogy a 20 pengőn felüli búzaár alapján megállapított párbérváltságot most 6—10 pengős búzában kell^ fizetnie. Ugyanilyen a helyzet az árímentesítő társu' latok adójánál is. Például egy borsodi birtok41