Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

Az országgyűlés képviselőházának mányhatóságilag, úgyszólván kormányerőszakkal. T- Képviselőház! Kénytelen vagyok foglalkozni az irányított termelés kérdésével is. Baloldalon ülő képviselőtársaim is állandóan lázadoznak a mezőgazdasági termelés irányítása ellen. A magam részéről itt meg kívánom jegyezni, hogy a termelés irányítását és a termelés kötöttségét két különböző valaminek tartom. Egészen mást jelent -a termelést jó tanácsokkal, esetleg imitt-amott, ha szükségesnek mutatkozik, még erélyesebb intézkedéssel is irányítani, hogy az ne csak a köz, hanem még a magános érdekében való is legyen. Méltóztassék emlékezni arra, hogy a háború vége felé, amikor már volt némi irányítás a gazdaságban, mégis hova jutottunk volna, ha a háború még egy-két évig tart és nem történik valami intézkedés. Ebben a háborút viselő országban nem lett volna kenyér, Magyarországon, a búza hazájában nem lett volna kenyér, mert az összes földbirtokosok egymásután kezdtek cirokot termelni; a ciroknak ugyanis nagyon is jó ára volt — sört készítettek belőle — és így azután fütyülve minden hazafi

1 ságra, közérdekre és végül saját érdekeiket is megrontva, mindenki cirokot akart termelni. A háború utolsó esztendejében ezerholdszámra rothadt él a földeken a cirok, mert nem tudtak vele mit csinálni. Tehát a helytelen, irányítás nélküli, esztelen termelés esetleg nemcsak a köznek árt, hanem látjuk azt is, hogy egyesek szerencsés tapasztalatai alapján azután százak és ezrek lendülnek neki, rávetik magukat egy termelési ágra, amely kezdetben hasznothozó volt, de azután túlprodukció áll elő benne, olyan mennyiségeket termelnek, amelyekre már nincs szükség és a végén a nyakunkon marad az a bizonyos termelvény, amit helyes, okszerű tanácsadás, irányadás mellett elkerülhettek volna maguk a gazdák is. En tehát a helyes, okos irányításinaik természetszerűleg híve vagyok. Ne méltóztassanak ezalatt azt érteni, hogy helyeslem azt az irányítást, latnaikor például egyszer egy miniszter leugrott oda a mi vidékünkre és azt mondotta, hogy iie tessék eladni a búzát, mert nagyon fel fog menni az ára és erre a gazdák ^ a miniszteri szó alapján magtárban tartották a búzát, (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Es íme felment az ára?) s azután direkt lement az ára. Tudniillik most összetéveszti a miniszter úr önmagával azt a minisztert, akire én gondolok. (Derültség.) Nem az ön esetéről van szó. Volt egy másik földmívelésügyi miniszter a miniszter úr előtt, aki azt csinálta, amit most mondok. Azért nem akarom a nevét említeni, mert már nem él. Én tehát az effajta irányításnak, az olyan hasból vett irányításnak, amely minden különösebb tudás, minden különösebb ^meggyőződés és előrelátás nélkül történik, nem vagyok híve. Nem vagyok híve a megkötöttségnek sem, nem vagyok ihíve annak a feltétlenül, mindenáron való megkötöttségnek, amelyről itt egyes képviselő urak viszont a másik oldalon beszeltek. Ebben a kérdésben egyetértek Farkasfalvi Farkas képviselő úrral, aki azt mondotta, hogy nem lehet a mezőgazdaságot, nem lehet a vmagyar parasztot vigyázzba állítani, jobbra átot, balra átot vezényelni neki, nem lehet így termeltetni vele, mert a paraszt dalolva szeret dolgozni, szabadon szeret'dolgozni. Ez a képviselő úr ismeri a magyar nép lelkét, (Farkas István: Most nem igen dalolnak, keservesen 274-, ülése 193U május 8-án, kedden. sírnak!) mert,a magyar nép, állítom, amint nem szeret beskatulyázva élni diktatórikus módszerek közt, ugyanúgy termelni és dolgozni sem szeret jobbra át és balra át parancsszavak alatt. T. Képviselőház! Az előadó úr volt szíves felhívni bennünket arra, hogy ennek a másfél milliónyi parasztságnak érdekét támogassuk, szeretettel karoljuk fel. (Farkas István: Igen, de ez a költségvetés mostohább, mint a multévi! — Propper Sándor: Kezdje meg a kormány, majd mi ott leszünk a fúróval! — Derültség.) Az eddig elmondottakkal igazoltam, hogy ezt akarjuk; szeretni akarjuk, illetve szeretjük, de méltóztassék tettekkel, kormányhatósági tettekkel elősegíteni ezt a szerelmet. Bámutattam, hogy az előadó úr szerint is ebbe a kategóriába tartozik a néhány százezer törpebirtokos és az 1*2 milliónyi nincstelen napszámos réteg. Én szeretni akarom ezeket, de a kormány nem engedi. Elsősorban eltekintve attól, hogy ki sem enged közéjük, mert csendőrt küld a nyakamra, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem engedi, hogy az Önsegítés módjára megtanítsam, legalább azt a réteget, amelyhez módon van hozzájutni. A kormány ebben megakadályoz. Amit a mezőgazdasági lakosságon a kormány eddig segített, az nem valami dicső dolog. Kezemben van most Csanádapáca község lakosságának 146 ember aláírásával ellátott levele, amely szerint kérik a földbirtokrendező bíróságot, hogy semmisítse meg a vármegyei gazdasági albizottságnak azt a határozatát, mellyel a földreformföldekből kimozdítja őket. Valaki ezt már említette. Az urak telepíteni akarnak, de először, úgylátszik, kitelepítenek, mégpedig milyen igazságtalanul! Csongrád megye húsz községének statisztikája van előttem, amely szerint húsz községben meg tudták állapítani, hogy egy hold föld mai ára 300—600 pengő. A földreformföldek ára pedig, amelynek alapján méltóztattak a parasztot földhözjuttatni, 600—1900 pengő volt holdanként. Méltóztatnak tudni, hogy a hosszú haszonbérletek és egyebek folytán egy hold föld még 3500—3800 pengőbe is belekerül. Egy 600 négyszögöles házhelynek ÍZ Hl'ct körülbelül 1000 pengő tehát, háromszoros-négyszeres ára annak, amit ma a szabadforgalomban adnak a földért. Ezzel akarják önök a magyar parasztságot alátámasztani, megmenteni? Kérdezem, méltóztatnak szeretni a parasztot? Mert ez a ténykedése a kormánynak bizony azt mutatja, hogy ami eddig ebben a kérdésben történt, mind csak a nagy földbirtokososztály érdekében történt. Miért beszéljek sokat erről, elég ha hivatkozom Gömbös miniszterelnök úrnak most egy éve tett kijelentésére, amikor a legitimisták fejéhez vágta, hogy mit ugráltok, én és Bethlen István kollégám mentettük meg a nagybirtokaitokat! Ez nyilt, fényes beismerése annak, hogy a nagybirtok védelméről volt itt szó, nem pedig a magyar paraszt földhözjuttatásáról. (Büchler József: Mindig csakis arról volt szó!) Én azt mondom, hogy szeretem a magyar népet, a magyar parasztot. Hajlandó vagyok elől járni ebben mindenképpen, ahogy azt a közérdek megkívánja. De azt méltóztatnak gondolni, hogy én és a magyar paraszt hajlandók vagyunk elhinni azt, hogy önök^ szeretik őket, amikor önök eltűrik, hogy 60 filléres napszám van még ebben az évben is Magyarország igen nagy részében és legtöbb helyen 1 pengős napszám van, amelynél alig van nagyobb, csak egyes kivételes helyeken emelkedett a napszám