Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

266 Az országgyűlés képviselőházának ződés megkötésekor, az megmagyarázta volna önöknek, hogyan és miképpen kell ezt a dolgot megcsinálni. Szükségesnek tartom, hogy Önöknek átadjak egy kalkulációt, hogy lássák teljes egészében, hogyan áll ez az ügy. Nem akarom a kalkulációt részletezni, mert aki akarja, az átnézheti, de azt elismerik az ellenfeleink is, hogy ez az ár 16 pengő 90 fillér, amihez még hozzájárul 60 fillér, tehát az ár 17 pengő 50 fillér lesz, holott a múlt évben Hamburgban az ár 7-5 hollandi forint volt. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a múlt évben, ha nem is adtunk el sokat, — koncedálnom kell, hogy nem lehetett eladni, mert a külföldnek nem konveniáltak a mi áraink — de azok az eladások, amelyek történtek, körülbelül 4—5 magyar pengővel drágábban történtek. Megadom önöknek a címet is: a Fekete Testvérek adták el 4—5 pengővel drágábban, mint amilyen ár most odaát van, s amelyet alapul kell venni a szállításoknál. Erre a hibára tisztán csak azért mutatok rá, hogy lássák be, hogy ha már ilyen szerződést csinálnak, akkor azt szakértőkkel kell csináltatni. (Éber Antal: Egyáltalában nem kell csinálni!) De egyáltalában nem volt semmi ok sem arra, hogy a kereskedelmet, amelynek megvoltak a maga összeköttetésiéi, elüssük ezektől a szállításoktól. (Eber Antal: A liberális korszak alatt ilyen szerződések nem voltak!) Irányított termelés és tervtermelés? Az Úristen , az irányító és a tervelő, (vitéz Mecsér András: Ez az egy igaz, az egészből! — Zaj.) Most feleslegek vannak. De mindig úgy volt az életben, hogy egyszer túlsók volt a termés, máskor túlkeyés. Volt idő, amikor csak 4 pengő volt a búza ára. De egyszer aztán az Úristen nem ad esőt májusban, és akkor szorul a kapca. Románia már most megtiltotta a kivitelt. (Meskó Zoltán: Egy szem búzát sem szabad kivinni az országból!) Azok az országok pedig, amelyek körülöttünk ezeket a nagy barrikádokat építették, kénytelenek lesznek ezeket lerombolni, mert a * lakosság kényszeríteni foigja őket erre, ha nem lesz elég búza. Az amerikai jelentések szerint ott egy nap .alatt 13 centtel emelkedett a búza ára. A hét -sovány és a hét kövér esztendő ismétlődik mindig, de nagy hibába fogunk esni, ha mi fenn fogjuk tartani ezt a kötött termelést, amelyben most benne vagyunk. Itt módot, utat kell adni mindenkinek, a kereskedelmi iniciativának, kereskedelmi felfogásnak, a kutatásnak, hogy megmutassa, hol tudja elhelyezni az, árut, mert ez sokkal többet ér, mint -az olyan holt szervezetek megalapítása, mint .amilyen ez, az olaj szervezet Magyarországon. Mert ez semmi más, mint a Futurának egy előretolt stációja. Semmi másnak nem mondható ez az olajközpont. Isimét visszatérünk tehát azokhoz az időkhöz, amelyek a háború alatt voltak, visszatérünk a megkötöttséghez, ez a megkötöttség pedig — kijelentem — nines sem az országnak, sem a gazdáknak az, érdekében. Ha a gazdák szerződést kötöttek lenmagra a kereskedőkkel, akkor ö.t sorban megkötötték azt és nem kellett nekik tíz nyomtatott ívet aláírnlok a legnehezebb kötelezettségekről. Még élőszóval megkötötték a szerződést. A gazdák nem garantáltak sehol, osak az állomásukon adtaik el. A gazdák nem írtak alá semmit, hogy csak hat hónap múlva fogják tudni az árat, és a jó áru összevegyül majd a rossz áruval s feleiniök kell a rossz áruért is. Ez nem történt meg. Most azonban megtörténik az, hogy amikor a gazda eladta az ő áruját 274. ülése 1934. május, 8-án, kedden. az állomáson, a végén 3%-ot a Eutura is számít. Ennyit kereskedők még soha ebben az életben nem nyertek ilyen üzleten. Ez a megkötöttség tehát, drága ár mellett, sem az országnak, sem a mezőgazdaságnak nem áll érdekében. Ne méltóztassék tehát a kereskedőket szidni azért, (vitéz Mecsér András: En csak védekeztem, nem támadtam!) hogy felvilágosították a gazdákat, akiknek azután megjött az eszük, hogy nem kötötték le az ötven- vagy hatvanezer holdat. Nagyon okosan tették. Mert ilyen ár mellett, amikor az egészet az állam fizetné, — a cechet pedig megint a lakosság fizetné — ilyen szerződéseket nem szabad kötni. Elnök: A képviselő úrnak lejárt a beszédideje. Sándor Pál: T. Ház! En csak egy mintapéldát akartam itt felhozni, bár tudnék még több ilyen dolgot is idehozni a Ház elé. Méltóztassanak elhinni, én megfogadom a t. miniszterelnök úr szavát és kritikát gyakorlok, de nem rosszhiszemű kritikát, mert az én kritikám csak arra való, hogy ennek nyomán Önök a jövőben jobban intézzék az ilyen ügyeket, mint eddig. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: Mélyen t. Képviselőház! . Az előttem szólott t. képviselőtársam beszédének két része ragadta meg figyelmemet, amelyekre .— úgy érzem — válaszolnom szükséges. Az egyik az, hogy az előttem szólott t. képviselő úr kifogásolta a földmívelésügyi kormányzatnak a kereskedelmi szerződések megkötésénél követett azt az eljárási módját, hogy állítólag megfelelő szakértőket nem szokott meghallgatni akkor, amikor kereskedelmi egyezményeket köt. Annak megítélése, hogy kit tart a miniszter úr szakértőnek, tisztán a miniszter úr diszkrecionális megítélési körébe tartozik. Hogy szakértőket meghallgatott, azt én magam is tudom, ha képviselő úr is óhajtja megtudni, bizonyára megtudhatja, de azt előírni a miniszter úrnak, hogy ki legyen az a szakértő, (Sándor Pál: Én nem írom elő!) akinek a véleményét az egyik vagy másik kereskedelmi szerződés megkötésénél meghallgatni óhajtja, mondom, ezt a miniszter úrnak nem lehet előírni. (Sándor Pál: Ügy is néz ki az eredmény!) Ami a t. képviselő úr konkrét állítását il-' leti, azt tudnillik, hogy a lenmagszerződés, amelyet a németekkel megkötöttünk volt, az ország mezőgazdasága számára rossz, ezt ilyen apodiktikus határozottsággal mondani nem lehet, azért, mert ez a. szerződés tulajdonképpen nem is szerződés, hanem opció, amellyel a magyar gazdaközönség élhet, ha akar. Ezt a képviselő úr beszédének további során maga is méltóztatott elismerni. Tény az, hogy 1932-ben és 1933-ban egyetlen egy grammnyi lenmagot sem tudtunk a külföldön, beleértve Németországot is, elhelyezni. (Sándor Pál: Ez sem áll! Tévedés! Nem ismeri a matériát!) A földmívelésügyi kormányzatot tehát dicséret illeti meg azért, hogy a lenmag számára is piacot igyekezett teremteni Németországban. Már most, hogy a szerződés jó-e vagy rossz, ez is szintén a megítélés kérdései A t. képviselő úr, mint az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés elnöke, bizonyára nem vádolható azzal, hogy nem a gondos kei reskedő előrelátásával jár el egy szerződés megkötésénél, tehát meg fogja érteni, hogy