Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

262 Az országgyűlés képviselőházának $ el, egy hármas hatalmi gazdasági szerződés­nek a megvalósításához. De mielőtt ennek a kérdésnek tárgyalásával foglalkoznék, meg kell emlékeznem .arról, hogy ezt a háborút, ezt a harcot, sőt csatát ilyen módon megnyerni nem volt könnyű dolog, nem pedig azért, mert méltán, joggal és alappal állapíthatták meg abban az időben, hogy mi búzaminőségi de­fektusban voltunk a külfölddel szemben. Tehát amíg az egyik kézzel kifelé harcolni kellett a szabad levegő megteremtéséért, addig a föld­mívelésügyi kormánynak idebent mindent el kellett követnie szívós munkával, odaadással, hogy a kivitelre szánt búzánknak minőségét megjavítsa. Hála Istennek, ez a rész. is sike­rült. Ez nagy feladat volt, mert mi, akik is­merjük a külső gazdasági és gazdálkodási kö­rülményeket, tudjuk, hoigy ott nem annyira a tudatos szakértelem, mint .a múlthoz, a régi­hez, az apák szokásaihoz való ragaszkodás volt az, ami a gazdálkodásnak minőségében és irányában megszabta az utat. Ennek kell meg­szűnnie. Helyes úton van itt a kormány a gaz­dasági szakoktatásnak a téli gazdasági szak­iskolák bevezetésével való kézbefogásával. Ezt agrárszociológiai szempontból is szükséges­nek tartom és látom, mert akárhogyan nézi az ember ezt a helyzetet és akárhogyan vizs­gálja az ember ennek a szegény csonka ország­nak szociológiai helyzetét, kétségtelen, hogy itt birtokelaprozódás fog bekövetkezni. Ennek a ibirtokelaprozódásnak pedig az egész közgaz­daságra hátrányos következménye csak akkor nem lesz, ha ennek az apró birtoknak gaz­dája, megmunkálója szaktudással, hozzáértés­sel jót és minőséget akar termelni, nem pedig csak olyat és úgy, amint áztf; az öregapja vagy a dédapja tette. Mélyen t. Képviselőház! A piaci és minő­ségi termelésnek kimunkálása mellett még egy nagy ármeghatározó tényező van, még egy tényező szükséges ia magyar mezőgazdasági termények produktivitásának biztosításához, nevezetesen a tarifa, a fuvarozás kedvezősége. Ebben a kérdésben sok lényeges történik. Eh­hez kell számítanom az eddig folyt kormány­munkálatokat ,a bekötőutaktól kezdve egészen a vasúti tarifáknak a földmívelésügyi minisz­ter úr közbelépésére történt leszállításáig, azonban ezzel a kérdéssel minden vidéknek, minden helynek, minden területnek az érdekét kielégíteni nem lehet. Különösen kell itt gon­dolni arra az olcsóságra és arra az olcsó tarifalehetőségre, amely a víziutak . felhaszná­lásával előállhat. A t. földmívelésügyi minisz­ter úr lelkes propagálója és lelkes képviselője a víziutak hajózhatóvá tételének. Amint az előadó úr mondotta, kétségtelep, hogy a vízi­utak kihasználásának tekintetében új epocha kezdetén állunk, mert a vizek elhárító munkája befejeztetvén, igenis itt vagyunk a vizek hasz­nosításának kérdésénél. T. Ház! A földmívelésügyi tárca költség­vetése provideál a Tisza és a Kőrösök hajóz­hatóvá tételére. Mind a két kérdés nagyon fon­tos kérdés, mind a kettő nagy országrészek kér­dését van hivatva megoldani, mert a Tisza­vidéknek, a tiszántúli vidéknek a fuvartételei és fuvarterhei tényleg olyan enormisak voltak, hogy azt az elsőrangú gabonát, azt az elsőrangú búzát, amelyet ez a vidék termel, igazán le­süllyesztették egy kevésbbé jóminőségű búza értékének a színvonalára. Teljesen helyeslem a t. földmívelésügyi miniszter úrnak az elhatá­rozását, hogy ezeknek a különösen vasutakkal nem rendelkező vidékeknek a nagy forgalomba 2 7A. ülése Í9$4 "május 8-án, kedden. I való bekapcsolásáról a költségvetésben gondos­kodik, a Tisza és a Kőrösök hajózhatóvá téte­lével, helyi érzésből kifolyólag azonban nagyon kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy amint privát beszélgetésben olyan sokszor említette, hogy szívén viseli a Dunán­túl ezirányú kérelmét is, legyen szíves meg­oldásra vinni e tervvel kapcsolatban a Sió ha­józhatóvá tételét is, (Ügy van! a jobboldalon.) annál is inkább, mert a Sió hajózhatóvá tételé­nek kérdésében talán már nincs is szükség elő­munkálatra, mivel a Sió medre, a Sió felül­építményei, a hidak a Sió hajózhatóvá tételére immár mind át vannak alakítva. A Sió betorkoló szakaszában van egy 2—3 kilométeres szakasz, amely szabályozva még nincs, amely rész tulajdonképpen benne fekszik már a régi Duna-mederben. Ennek a résznek a szabályozatlansága aggodalommal tölt el ben­nünket, t. földmívelésügyi miniszter úr, azért, mert ott a lefolyó víznek a sebessége megakad­ván, egy bizonyos regurgitáeió áll be, s attó] félünk, hogy ez odavezet, hogy az eddig elkészí­tett meder az eliszaposodás folytán ismét nem lesz majd használható. Már voltam bátor elmondani, hogy ez a kér dés az egész Dunántúlt érintő nagy kérdés, minthogy a Sió a Dunántúlt meglehetősen hosz­szú területen vágja keresztül. A Sió hajóz­hatóvá tétele körülbelül 10 millió pengőt igé­nyel, a haszon azonban, beleértve a zalai kőnek víziúton való szállítási lehetőségét és hat vár­megyének a szállítási lehetőségét, olyan evi­dens, hogy a befektetett költségnek legalább is 7—7-5% "cl EL Sió hajózhatóvá tótelével megté­rülne. Ezt már elmondottam a költségvetés ál­talános vitájában is, azonban akkor nem volt szerencsém az igen t. földmívelésügyi minisz­ter úrhoz. Én nem a magam lokális érdeke szempontjából, hanem az egész Dunántúl ér­deke szempontjából kénytelen vagyok ismét elő­állni ezzel a kérdéssel, ha unalmas vagyok is. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést azzal a jó szívvel, azzal a magyar szeretettel megfogni és kezelni, amellyel egyéb agrár vonatkozásokban is kifejti működését. (Úgy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Előbb a római szerződés­ről esett^ szó. Amint az előbb mondottam, én nem kívánok a római szerződés politikai részé­vel foglalkozni, pedig az is nagyon érdekes téma, ezúttal csak a gazdasági részével kívá­nok foglalkozni. Az idő előrehaladottságára való tekintettel csak azt állapítom meg egészen röviden, hogy míg egyrészt prosperitást ad a mezőgazdasági termelésnek, másrészt bizonyos mértékben az ipari kompenzáció folytán bizo­nyos mértékben talán befolyással lesz ennek az agrárollónak összecsukódása tekintetében is. Akkor, amikor az agrárolló összecsukódását kívánatosnak tartom, akkor, amikor a modust, az expedienst erre az összecsukódásra keresem, ezt nem teszem ellenséges érzületből az ipar felé vagy bármely foglalkozási ág felé, hanem teszem ezt abból az érzésből kifolyólag, hogy itt ezekben a nehéz időkben, a megpróbáltatá­soknak ezekben a súlyos napjaiban csak így jöhet létre az a lelki egység, amely szükséges ahhoz, hogy ez a kis nemzet a maga teljes ere­jét ki tudja fejteni, hiszen csak akkor fejtheti ki, ha nincs a lelkekben semmi ellenszenv az egyik: és a másik foglalkozási ággal szemben. Amikor tehát közgazdasági tekintetben lá­I torn ezt az eredményt és ezt a hatást, ugyan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom