Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

260 Az országgyűlés képviselőházának tességet javasolok, akkor kötelességem megmutatni azt is, hogy a kormányzat honnan tudná fedezni a kiesést. A társulati adó hozadéka a múlt esztendőben még 15 millió pengő volt, . a folyó évi költségvetésben 13 millió pengővel van csak előirányozva, tehát két millió pengővel kevesebb az a társulati adó, amely — merem állítani — körülbelül a magyar nemzeti vagyon felének egyenes adója. A magyar nemzeti vagyonnak körülbelül a fele az, amely a házban és ingatlanban, a másik fele az, amely túlnyomórészt a társulati adó alá eső vagyonokba van koncentrálva. Itt nagy aránytalanság, igazságtalanság s azt mondhatnám: szociális merénylet áll fenn a legszegényebb emberekkel szemben, mert nyolc és félmillió pengőről van szó, ezt a nyolc és félmilliót megpótlékolják és a községi pótadók stb., mind erre lesznek még rárakva. Ez a 8-5 millió tehát az egyszoba-konyj hás kislakások címén a valóságban 30—40 millió pengő adóterhet jelent. Ez olyan kérdés, amit nem lehet megoldatlanul hagyni. A fedezet megvan abban a félig sem kihasznált társulati adóban, amelynek nem kétmilliós leszállítása, hanem kilencmillióval való felemelése esetén, meg lehetne valósítani az ezeknek a kisembereknek nyújtandó házadómentességet. Igen t. Ház! Még egy kérdésre kívánok rámutatni, amely, majdnem azt mondhatnám, kedvenc témám az agrártárcánál, — ós örömmel látom, hogy maga az előadó úr is ilyenként kezeli ezt — tudniillik az erdősítés kérdésére. Teljes mértékben csatlakozom az előadó úr felfogásához, hogy ezt a kérdést a budget szűkreszabott keretein belül nemcsak megoldani, hanem még megindítani sem lehet, s az a 240.000 pengő, amit erre a célra a költségvetésben előirányoztak, inkább csúfság, mert csupán a céllal arányban nem álló koldusalamizsnát jelent. Amikor az Imi.-n keresztül ipari befektetésekre még mindig volt az elmúlt esztendőben 15 millió a kormányzat rendelkezésére, akkor nem volna-e helyesebb, legalább a felét ennek az összegnek erdősítésre fordítani, aminek a magyar klíma megjavítása, a magyar talaj megjavítása, a felszántott és szántóművelésre nem alkalmas területeknek beerdősítése szempontjából, de a munkaalkalmak teremtése szempontjából és a nemzeti vagyon gyarapítása szempontjából is minden vonatkozásban elsőrendű jelentősége volna ebben az országban. Ezt a kérdést nem lehet budgetáris tételekkel, hanem csak egy komoly befektetési politikával megoldani és meg vagyok győződve arról, hogy még" egy lerongyolódott magyar társadalom is akár egy nyereménykölcsön formájában, vagy akármilyen más formában még mindig tudna erre az elsőrendű, közhasznú célra pénzt adni. Igen t. Ház! A miniszterelnök úr tegnapi kijelentései során beszélt arról a reformpolitikáról, amelynek szükségességét én itt hangoztattam. Mindaz, amit a miniszterelnök úr itt politikai vonatkozásban mondott, különöskép a titkos választójog tekintetében, engem teljesen kielégít. De van a miniszterelnök űr beszédének egy része, amellyel nem polemizálni, de amellyel kapcsolatban a magam felfogását kifejezésre juttatni kötelességemnek tartom. Ez az a rész. ahol a miniszterelnök úr azt mondja, hogy ő közte és én köztem a különbség abban van, hogy az új irányadásnál a miniszterelnök úr rendkívül óvatos óhajt lenni, óvatos elsősorban gazdasági téren, mert semmiféle rizikóba a nemzetet belevinni nem engedi. (Helyeslés a baloldalon.) Tökéletesen igaza van a miniszterelnök úrnak, de én azt 74. ülése 1934 május 8-án, kedden. állítom, hogy sokkal több kockázat van abban, ha ezt az elavult, rossz gazdasági politikát folytatjuk, ha az ország elpauperizálódik, elproletarializálódik, ha ezt az egyoldalú gazdasági politikát, az agrárérdekkel szemben való mostoha elzárkózást továbbfolytatjuk, mintha sürgősen és idejében fogunk hozzá egy olyan népi irányú reformpolitikához, amely a dolgozó magyar falusi nép jogos igényeit — nem extrawurstokat, nem egyoldalú kedvezményeket kérünk — a közérdek jegyében elégíti ki. (Éber Antal: Valutakalandok nélkül! — Hegymegi Kiss Pál: Itt a rossz termés! 'Rettenetes! — Zaj. — Elnök csenget ) A reformok megvalósításához nyugodt légkörre van szükség, ehhez csak nyugodt légkörben lehet hozzáfogni. Teljesen osztozom az előadó úrnak abban a megállapításában, — és boldog vagyok, hogy ezt a megállapítást tehetem — hogy a magyar nép borzalmas anyagi leromlása ellenére felfokozott munkakészséggel iparkodik eleget tenni kötelezettségeinek. A mi magyar népünk ezekben a borzalmasan nehéz órákban példátlan nyugalomról és önfegyelmezettségről tett tanúságot és ma megvan az országban az a nyugodtság, az a fegyelmezettség és az az önmérséklet, amely egy reformpolitika okos megvalósításánál elengedhetetlen előfeltétel. De kérdem és aggódó szívvel kérdezem: meddig lesz még meg ez a nyugodtság? Ha — ne adja Isten — egy rossz termés találna lesújtani erre az országra, elbírunk-e mi katasztrófákat ezzel a túlfeszített budgetáris helyzettel, amely még rekordtermés idején sem tudott egyensúlyt felmutatni, elbírunk-e gazdaságilag válságos esztendőket ebben a helyzetben, amelyben — sajnos — ma vagyunk? A 24. órája van itt annak, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) hogy ezeknek a reformoknak megvalósításához hozzáfogjunk. Én a miniszterelnök úrral nem ellentétben, hanem éppen vele teljes összhangban mondom, hogy a kockázatok, a nemzetet fenyegető komply veszélyek elkerülése érdekében fogjunk végre hozzá nemcsak a politikai, hanem a gazdasági kérdések tekintetében is azokhoz az észszerű reformokhoz, amelyek a nemzetet megerősíteni és egy jobb jövő felé vezetni vannak hívatva. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Pesthy Pál! Pesthy Pál: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Magam is kétségtelennek tartom, amit Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam említett, hogy az agrárolló Magyarországon a legtágabb. Ennek az agrárollónak keletkezését illetően azonban nem vagyok ilyen teljesen 'egy véleményen igen t. képviselőtársammal. Nem pedig azért, mert ez az agrárolló és ez as elzárkózás nem kizárólag az autonóm vámtarifa szüleménye, hanem szüleménye annak az általain os autarkiának, amely elzárta egymástól a mezőgazdasági és ipari országokat. De akár így, akétr úgy áll a dolog, azt hiszem, hogy ez meghaladott álláspont. Meghaladott álláspont szerintem azért, mert a római hármas szerződéssel és annak kompenzációs kiegyenlítéseivel ez a kérdés immár megoldódik olymódon, hogy igenis, remélem és várom tőle az agrárolló összecsukódását, várom tőle az ipari árak leszállását. Igen t. képviselőtársam a gazdavédelmi rendeletekkel foglalkozva, szubszummálja a kormánynak azt, hogy a gazdavédelmi rendelet kezdő határpontját, életbelépési határpont-