Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

250 Az országgyűlés képviselőházának káról megalkotott képnek birtokában is, felha­talmazva érzem magamat annak megállapítá­sára, hogy e«r szegény ország szegényesen do­tált foldmívelésügyi költségvetése melleit is bíznunk lehet és bíznunk kell abban, hogy ag­rárpolitikánk határozottságából semmit sem fog levonni az, hogy a költségvetési tételek itt­ott hiányosságot mutatnak. Annál is inkább, mert a legfontosabb agrárproblémák általános kormányzati feladattá vannak téve és így ki­emeltettek azokból a teendőkből, amelyekről a foldmívelésügyi miniszter úrnak saját költség­vetése terhére kell gondoskodnia. Ha ma feltámadnának a foldmívelésügyi kormányzat régi nagyjai, — például egy Da­rányi Ignác — elcsodálkoznának, hogy micsoda hallatlan eltolódások következtek be a magyar foldmívelésügyi miniszter feladatkörében. A régi Magyarország egy 50 milliós népességgel biztosított fogyasztóterület birtokában, rárértékesítés mostani szörnyű gondjairól alig tudott valamit, ma pedig ez az agrár értékesí­tési probléma áll valamennyi országos jelentő­ségű kérdésünk előterében (Úgy van! Ügy van! a, baloldalon.) és nemcsak a foldmívelésügyi miniszter úr tevékenységének, hanem azt hi­szem, az egész kormányzati munkának legna­gyobb részét a mezőgazdaság értékesítési pro­blémáival való küzdelem tölti be. Bátor vagyok emlékeztetni t. képviselőtár­saimat arra, hogy gondolhattunk volna-e arra a régi békevilágban, hogy valamikor bekövet­kezik az az idő, amikor a világ külkereskedelmi forgalmának értéke öt esztendő alatt, mint 1929-től 1933-ig, kereken 55%-kal fog lecsökkenni? Gondolhattunk volna-e arra, hogy valamikor elkövetkezik egy idő, amikor a világ fogyasztó­képességének összezsugorodása folytán a világ külkereskedelmi forgalmába bekerülő áruk mennyisége is öt esztendő alatt több, mint 25%-kai esik vissza? (Sándor Pál: Gondolhat­tuk volna!) Vagy elképzelhettünk volna-e olyan helyzetet, amelyben olyan szörnyűséget kell át­élnünk, amilyen szörnyűségeket jelentenek a világ mai vám- és kereskedelempolitikai rend­szabályai? Mit tudtunk mi a békében dumpingről, az egész kereskedelmi forgalmat megkötő, sőt az egész kereskedelmi forgalmat megölő fantasz­tikus, tiltó vámokról és különböző adminisz­trációs, zaklató rendszabályokról? Mit tudtunk mi békeidőben a különböző behozatali tilal­makról, a devizamegkötöttségeknek rejtélyei­ről és olyan rendszerről, amelyben ma kom­penzáció címén — nemcsak nálunk van ez így, hanem az egész világon — például a vasércet importáló vasgyárnak ma zsírexporttal is, a mazsolaszőlőt importáló cégnek ma lóexporttal is, az egész életében faimporttal foglalkozó fa­kereskedőnek ma marhaexporttal is kell fog­lalkoznia? Ezt a helyzetet egyes tudós fők ma a világ­gazdasági struktúra változásának nevezik. Le­het, hogy a tudomány szempontjából ez, a min­dennapi élettel keservesen küzkodő gazda és exportőr azonban csak azt látja, hogy a feje­tetejére állított világgazdasági helyzettel áll szemben. Már pedig nekünk ebbe a helyzetbe kell beleállítanunk a magyar gazdának párat­lan erőfeszítéseit, ha meg akarjuk érteni azt, hogy mit tesz ma exportálni, hogy mit tesz ma eladni. Mert legfeljebb eladásról lehet be­szélni, de a magyar kifejezés etymologiai értel­mében értékesítésről ma a mezőgazdaság nem tud beszélni. Ez a helyzet érthetővé fogja tenni azt is. hogy a foldmívelésügyi kormányzat 27U. ülése 19BU május 8-án, kedden. évek óta miért helyezi működésének súlypont­ját éppen az értékesítési problémákra, és hogy miért fogja a jövőben is, elsősorban ezt a pro­blémát elővenni, amire az új költségvetés is mutat, amennyiben a külföldi értékesítés elő­mozdítására kereken ötmillió pengő van fel­véve. A magyar külkereskedelmi politikának erő­feszítéseit és eredményeit inem egyszer halljuk kicsinyelni, nein egyszer halljuk ócsárolni. Távol áll tőlem, hogy a magyar külkereske­delmi politikának egész kérdéskomplexusával itt ma foglalkozzam, a mezőgazdaság helyzeté­nek vázolása szempontjából annyit talán mégis szabad megtennem, hogy utalok a külkeres­kedelmi politikának olyan tényeire, amelyek beszédesen igazolják a kormány elgondolásánali helyességét. Itt van például elsősorban külkereskedelmi mérlegünk alakulásának kérdése. Ismeretes, hogy külkereskedelmi mérlegünk 1920 óta éve­ken keresztül passzív volt. Csupán 1930-ban és 1931-ben értünk el külkereskedelmi aktivitást. A múlt esztendőben a kiviteli többlet 80 millió pengővel ugrott ki, amiben elsősorban része van a mezőgazdaság kivitelének és annak a ténynek is, hogy mezőgazdasági kivitelünk az előző évvel szemben értékben 55%-kai emelke­dett. Ez a tavalyi esztendőben elért 80 milliós kiviteli többlet csak 8 millió pengővel keve­sebb, mint az 1930-ban elért kiviteli többletünk, amely 1930. esztendő tudvalevőleg kulmináeiós pontja volt a magyar kiviteli törekvéseknek. Ez az eredmény határozottan beszél a külke­reskedelmi politika sikeréről, elsősorban a fold­mívelésügyi miniszter úr külkereskedelmi kon­cepciójának eredményeiről, arról a külkereske­delmi politikáról, amelyet éppen ez a kormány irtózatos nehézségek között sok szerencsével inaugurált. Az előbb arról beszéltem, hogy kivitelünk értéke mennyivel növekedett; most vagyok bá­tor utalni arra, hogy nem csak az értékben kö­vetkeztek be eltolódások, hanem a kivitt áruk mennyiségében is. A mennyiségi eredményt döntően befolyásolta az, hogy 9 millió méter­mázsát meghaladó mennyiségű gabonát sike­rült exportálnunk. Méltóztassék megengedni, hogy egy pillanatig megállják ennél a számnál és pedig azért, hogy búza-exportunk küzködései­ről és erőfeszítéseiről beszéljek. Emlékeztetem a mélyen t. Házat arra a helyzetre, amely a múlt évi aratás után következett be világszerte, ami­kor óriási termést mutatott az egész világ és amikor teljesen elmosódott az import- és export­állam fogalma. Az importállamok is export­államokká váltak ós a világpiacon csak eladók­kal találkoztunk, de vevőkkel nem. Ebben a rettenetesen nehéz helyzetben a magyar kormánynak sikerült bizonyos kon­strukciók segítségével utat találnia a magyar búza exportjának, és pedig olyan árakon, amely árak sokszor pengőkkel állottak a világparitás felett. Ezzel nagy mértékben tehermentesíteni sikerült a belső piacot, nemkülönben megaka­dályozni tudtuk azt is, hogy a belső árak még katasztrofálisabban alakuljanak. A most folyó gazdasági év első 9 hónapjá­ban a búzalisztet búzaértékre átszámítva, 6-5 millió métermázsa búzát exportáltunk és az ' 1934. év első negyedében, tehát január, február és március hónapokban búza- és lisztkivitelünk­összesen 21-5 millió pengőt tett ki a tavalyi első negyed év 6*3 millió pengőjével szemben. Ha ezek a tények nem meggyőzőek, há ezeknek a számoknak nincs meggyőző erejük, akkor nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom