Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-273
A.'z országgyűlés képviselőházának 2 felől: Mindkét oldalon!) Szabadkirály választó elvi álláspontom teljes fenntartása mellett nem zárkózom el a másik álláspont mérlegelésétől, ha az ország érdeke ezt megkívánja. Megjegyezvén, hogy magát a kérdést semmiféle vonatkozásban.— és ezt konkrét értesülésekre és adatokra támaszkodva mondom — aktuálisnak ma nem tartom. (Helyeslés jobbfelől. — Honion H ay Tivadar: Haladás! — Friedrich István: Ez jó, mert senki sincs megelégedve! —Élénk derültség. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! (Griger Miklós: Azért haladás. Haladás! — Zaj,) Csendet kérek ! (Halljuk! Halljuk!) vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Remélem, hogy Friedrich István igen t. barátom, ha ezt ,a kijelentésemet még elolvassa a naplóban, azzal teljesen meg lesz elégedve, sőt megérti azt, amit mondottam. (Tetszés a jobboldalon és a középen,) En azonban azt kérem, t. Ház, ne nagyon hangsúlyozzuk az ú- n. ideiglenes államformát, mert mi királyság vagyuk, tehát nincs ideiglenes államformánk. De az államfő helyének betöltését ne méltóztassék ideiglenesnek minősíteni, mert a történelem folyamán 15 esztendő formája nem mondható ideiglenes formának. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az ideiglenesség kihangsúlyozásával ugyanis egyesek arra akarnak következtetni, hogy a királykérdést gyorsan és meggondolás nélkül kell megoldani. Ezt én nem tartom indokoltnak, jóllehet sohasem állok útjába egy olyan megoldásnak, amely a nemzet javát szolgálja. (Általános helyeslés.) Makacs ragaszkodás egy politikai elvhez, nem a politikusnak és még kevésbé az államférfinak a stílusa. (Altalános helyeslés. Taps a jobboldalon, középen és balfelől.) Ezt én reciprok is értem. (Helyeslés jobbfelől és középen.) Ha bebizonyosodik, hogy az az álláspont helyes, amelyet én és pártom többsége képviselünk, akkor az ellenkező oldalon lévő uraktól várom el ezt a konciliáns álláspontot. (Helyeslés jobbfelől.) En remélem, hogy Pallaivicini őrgróf is meg lesz elégedve ezzel az én álláspontommal és hiszem, hogy ezután nem fog engem forradalmárnak minősíteni, ami legújabban kedvenc témája. Nem szoktam személyeskedni, pláne egy régi harctéri bajtársammal szemben, ma azonban erre kénytelen vagyok. En ugyanis kíváncsi voltam, hogy amikor a forradalom kezdődött, kifejlődött, az egyes, ma a királykérdésiben ezt vagy amazt az álláspontot képviselő urak milyen álláspontot foglaltak el, amikor ez a kérdés még nem volt annyira aktuális, ö exeellenciája nem veszi zokon tőlem, .hogyha citálok egy nyilatkozatot. (Örgr. Pállá vicini György: Ismerem!) amelyet ő excellenciája 1918 november 14-én tett. (Örg. Pallavicini György: Az Est-nek!) Az Estnek. Itt van a fotográfiája is a lapban, (örgr. Pallavi. cini György: Ismerem. Batthány Tivadarok is!) Csak le akarom rögzíteni álláspontomat. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ugyanis az a nézetem, t. Ház, hogy ha egy egyszerű vezérkari ' kapitány, akinek nem volt kenyere a politika, esetleg ilyet mondott volna, meg kellene neki . bocsátani, (Ügy van! jobbfelől.) de van egy ve, zérkari kapitány, aki sokkal konzervatívebb álláspontot képviselt s ez én vagyok. A nyilatkozatból a következőket olvasom fel (olvassa): »Az Est munkatársa érdekesnek találta megtudni, hogy Andrássy Gyula környezete miként K ülése 19 3 U május 7-én, hétfőn. 225 vélekedik a mostani nagy átalakulásról.« ... Erre ő excellenciája beszél, hogy Svájcban volt és akkor röviden a következőket mondja (olvassa): »Az események azt, amit mi tervezgettünk, kikényszerítették. Tényleges köztársaság vagyunk, a királyság megszűnt, nem erőszakosan, nem detronizálással, hanem először a királyi hatalom tényleges megszűntével, aztán az osztrák császári hatalomtól való visszavonulás folytán a pragmatica sanctio alapján jogilag is. A nemzetgyűlés tehát, mely a köztársasági államformát megállapítja, tulajdonképpen csak a már tényleg létező állapotot formalizálja és nem hiszem, hogy akadnának, akik ezt a köztársaság vagy a magyar nemzet érdekei, a magyar nemzet szempontjából kifogásolnák.« {Mozgás és derültség jobbfelől. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mindenki benne volt. Propper Sándor: Bizony, bizony. — Zaj. — Buchinger Manó: Az a fontos, hogy mindenki benne volt. — Zaj. — Farkas István: Ne szegy éljék most!) Elnök: Csendet kérek. (Propper Sándor: Minden jelentékeny ember benne volt! — Griger Miklós: En is hozhatnék ide kellemetlen interjúkat. — Zaj.) Csendet kérek! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Kijelentem, hogy ez nem személyeskedés részemről, csak azt akarom mondani az igen t. őrgróf úrnak, (Pallavicini György őrgróf: ... képviselő !...) hogy ha ennyire szigorú kritikus, amikor én még nem voltam sem képviselő, sem államtitkár, sem excellenciás úr, csak vezérkari kapitány, akkor az én viselkedésem a királykérdésben sokkal konzervatívebb volt, mint az övé. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Éppen azért a »forradalmár« szót a felolvasott bizonyíték alapján tisztelettel visszautasítom. (Taps a jobboldalon es a középen. — Propper Sándor: Az sem szégyen! Ha a forradalom győz, akkor mindenki forradalmár, az is marad! — Zaj. — Elnök csenget. — Berki Gyula: Kivéve magát. Lóavató bizottsági tag volt! — Büchler József közbeszól.) Elnök: Csendet kérek Büchler képviselő úr! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! Hozzá kell tennem, mert abszolúte objektív akarok maradni, hogy az őrgróf úrral én, mint vezérkari kapitány együtt utaztam később abból a célból, hogy azt a forradalmat megbuktassuk. De a forradalmi időknek a természetrajzában rejlik, hogy nem látván a kiutat, némelykor olyan nyilatkozatok is hangzanak el, amelyek nem fedik a (belső meggyőződést, vagy amelyek ma ellentétben állanak a most vallott felfogással. (Ügy van! a jobboldalon. — Egy hang a balközépen: Hát akkor megvan magyarázva!) T. Ház! A belső politikai kérdésekre áttérve (Halljuk! Halljuk!) legyen szabad magáról a költségvetésről beszélni. (Az elnöki emelvény felé.) Nem látok jól. (Vázsonyi János: Ez a délutáni ülés átka. — Propper Sándor: Nem ártana a politikába is egy kis világosság. — Griger Miklós: Fiat lux!) En a »nem látok jól« megjegyzést természetesen a terem sötétségére értettem és nem a politikai látásomra, (Derültség jobbfelől.) mert hiszen többen beismerték az ellenzék részéről is, hogy elég jól látok. A költségvetésre rátérve, legyen szabad megállapítanom, hogy ez a költségvetés a maga dimenzióiban még mindig nem az a költségvetés, amelyre Magyarországnak ma szüksége
