Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-273

Az országgyűlés képviselőházának 273. ülése 193 h május 7-én, hétfőn. 219 dasági liberalizmus híve, Meesér András kép­viselő úr viszont a gazdasági liberalizmust temette el és azt mondotta, hogy a gazdasági liberalizmus egyik megjelenési formája a ka­pitalizmus is. A miniszterelnök úrtól viszont többször hallottuk, hogy ő a kapitalizmus híve és kapitalista, (vitéz Gömbös Gyula miniszter­elnök: Ez a mértékadó!) Mégis meg kellene tudnunk, hogy mi a hivatalos álláspont; sze­retném, ha a miniszterelnök úr majd beszédé­ben lenne kegyes kifejteni azt a hivatalos álláspontot, amely összekapcsolja Bud Jánost Meesér Andrással. (Zaj.) Az én felfogásom szerint, ha a diák rosszu* felel fizikából, akkor nem a fizika, nem a gra­vitáció törvénye bukott meg, hanem a diák. Ha az elemiiskolai nebuló nem tudja az egy­szeregyet, akkor nem az egyszeregy nem igaz, hanem a gyermek nem tudja, nem tanulta meg. Ugyanígy vagyunk az emberiség nagy eszmé­nyeivel is. Ha a szuronyokra vagy bombákra támaszkodó álpróféciák megtagadják a demo­kráciát és a parlamentarizmust, akkor nem ezek az örökértékű igazságok buktak el, csak átmenetileg a győző ököljog urai tettek tanú­bizonyságot éretlenségükről. Én^ kétféle embertípust ismerek. Az egyik dolgozik, családot alapít, kötelezettségeinek eleget tesz, az a vágya, hogy Övéit gondtala­noknak lássa, gyermekeit tisztességben nevel­hesse fel és oktassa szeretetre, Isten, a haza és az emberiség iránt; ezek tiszteletében és köte­lezettségeinek teljesítésében éli életét, nem óhajt egyebet, mint hogy amíg munkabíró, hagyják dolgozni, hogy megszerezhesse betevő falatját és ismerjék el emberi és politikai jo­gait, hogy azokat mint teljesjogú polgár gya­korolhassa és kötelességét mint dolgozó ember végezhesse. r Legyen meg a munkájának nyugalma, sze­mélyes keresményének biztonsága. Ez a típus a nyárspolgár típusa, ezt tisztelem és ezt a világ áldásának tartom. Az államot ez a típus tartja el, a társadalmat ez védi meg. Ha kell, a szabadság kivívója, de a rend és haza egyetlen őrzője is. A másik fajta az anyaföld terményei helyett eszméket termel. Nem tudja kiváltani a saját ruháját isem a zálogházból, de meg akarja váltani a világot, boldogta­lanná teszi környezetét, miközben boldogítani akarja az emberiséget, műveletlen, tehát taní­tani akar, folyton programmot ad, hogy ha­talmat kapjon, jelszavakat ad s értékeket vesz el, — nemcsak anyagi, hanem anyagi értéke­ket is — és ha feldúlta már az élők lelkét, fel­dúlja a templomot és a temetőt is, rombolásá­val teremt életet a temetőben, de előbb megöli az élők jövőjét és megteremti a halált az élők számára. Egyedül élve jóhiszemű kiadásban valaha bohémnek hívták, ma az új világrend oszlopa. Egyedül lump, tömegben Lumpen­proletariátus. A tömeg^ szempontjából csak a távoli jövő érdekli, saját magának, a jelene is fontos, de a múltja rendszerint foltos, önma­gán kívül az egyén nem bír rá nézve fontos­sággal, csak az egyetemesség, az egyes sze­rinte pusztuljon a közért, vesszen a hitványa. Ezt különben csodálatosképpen a pénzügymi­niszter úr is mondotta, aki pedig nem tartozik ebbe a típusba. A nagy hal falja fel a kiseb­bet, pedig szent öncélúság csak egy van, az ember öncélúsága. így kerül szembe az emberi szellem a hordaszellemmel, a nép az operett­hadsereggel, amely a történelem szempontjából operett, de a kortársra nézve tragédia- Üjra KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII, i szembekerül az Isten és a pogány felfogás, a szines ingek divatj a, a vérből született vörös, a gyászból származott fekete, a trágyaszínt viselő barna ing, a tiszta fehér inggel. He­lyesen mondotta a trónörökös, hogy a bolse­vizmust a nemzeti szocializmustól csak egy lé­pés választja el. Meskó Zoltánnak, aki jó ka­tholikus és akinek beszéde nem volt a szoká­sos horogkeresztes frázisgyártással azonos, ha­nem felelősségtudatos beszéd volt, figyelmébe ajánlom a pápa kijelentését, aki azt mon­dotta, hogy vagy jó katholikus valaki, vagy jó nemzeti szocialista; a kettő együtt nem le­hetséges. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Hogy Festetics Sándor mégis összeegyez­teti a ikettőt, azt már jobban megértem. A pa­lesztinai külpolitikai orientációról, amely neki egyéni véleménye, — mert én cionista nem. va­gyok, — nem szólok és őt s odaajándékozom a cionizmusnak. (Jánossy Gábor: ö telepít. — Derültség.) Elég sokáig volt az érdektelenek vezére, kell hogy végre valami érdekelje. Meg­értem azonban azt» ha a pogányság érdekli, mert életében már közel állt hozzá a pogány. Annakidején, amikor Károlyi Mihály kormá­nyának forradalmi hadügyminisztere volt, kö­zel állott hozzá az a pogány, akit Pogány Jó­zsefnek hívtak. En a pogánysággal szemben a valláserkölcsi alapot, a hordaszellemmel szem­ben az emberiség elvét tartom helyesnek. Em­berekből áll a világ minden nemzet és minden nép emberek összeségéből alakul. Minden egyes egy-egy szem. Láncot alkot és amint a láncszemek, úgy az emberek is önmagukat bi­lincselik meg, ha az új irányzatok győzedel­meskedhetnek, de gyöngyszemmé válhatnak, ha tiszta gyöngyként ragyog világos gondolatuk, ha lelkük tiszta, mint a gyöngy és érzésük és gondolkozásuk önmaguk és testvéreik iránt, a haza és az emberiség együttes szentségének eszményéiben. T. Képviselőház! En nem kívánom most a demokrácia nagy gondolatát fejtegetni, nem kívánok most annak részletes taglalásába bo­csátkozni, igyekszem beszédemet rövidre össze­sűrítve, néhány mondattal befejezni. (Halljuk! Halljuk!) Túri Béla t. képviselőtársam azt mondotta, hogy reformpolitikára van szükség. Ez he­lyes is. A históriát tényleg nem lehet visszaforgatni. De a korszerű reformpoli­tikát nem a kor hisztérikus kinövései, ha­nem az evolúciós fejlődés szerint, annak értelmében kell megoldani. Mi kis ország vagyunk és magunk keveset tehetünk, de a nép szabadságát, a jogegyenlőséget, az alkot­mányosságot, a törvény tiszteletet csak idebenn és csak magunk valósíthatjuk meg. Európában mindenütt egy kérdés felett folyik most a vita, amely alapja volt Eszterházy Móric, Farkas Tibor és Griger Miklós t. képviselőtársaim be­szédének: demokrácia legyen-e vagy diktatúra 1 ? Nekünk a különböző színek helyett, amelyek mind a különböző diktatúrákat jelentik, a tri­kolór kell hogy a szemünk előtt legyen, hogy mint szivárvány az égbolton ragyogjon a ma­gyar glóbus felett, a megszállt területek felett is, ahol testvéreink élnek és ahol hozzátarto­zóink csontja porlad a földben; ebből a földből lesz a kenyér. T. Képviselőház! Amikor én először szólal­tam fel ebben a Házban mint képviselő, a ke­31

Next

/
Oldalképek
Tartalom