Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-273
Az országgyűlés képviselöMzának 27, a főelőadóval, Temesváry Imre t. képviselőtár- ' sammal, aki azt mondotta a költségvetést előadó beszédében, bogy ezt a költségvetést már egy bizakodó közvélemény kíséri. Én ezt a bizakodó közvéleményt nem látom, én a költségvetésekben általában azt látom, bogy ott sokkal több a költség, mint a vetés, ami sajnos, bizony igen kevés. Én két fix pontot látok a magyar közéletben. Az egyik a parlament, a másik a Szent Korona. (Ügy van! Taps a baloldalon.) E két fix ponton kívül egyek vagyunk valamennyien, pártkülönbség nélkül egyben és ez a revízió kérdése, amelyet minden egyes párt szónoka egyaránt hangoztatott a költségvetés vitájában. De ha a parlament és a Szent Korona a két fix pont, akkor meg kell állapítanunk azt is, hogy igaza van Griger Miklós képviselőtársunknak, aki azt mondotta, hogy nincs igazi parlamentarizmus, mert az igazi parlamentarizmus azt jelenti, hogy a kormány és minden végrehajtó hatalom a parlamenttől függő helyzetben kell hogy legyen, míg itt fordított helyzetet találunk: nem a kormány függ a parlamenttől, hanem a parlament függ a kormánytól. Elnök: Figyelmeztem a képviselő urat, hogy ez a kijelentése ellenkezik a magyar közjoggal. Vázsonyi János: T. Képviselőház.! A Szent Korona szintén nem ragyog régi fényében és a revízió kérdése, sajnos, még mindig csak vágy, vágyakozás és az álmok közé tartozik. A Szent Korona kérdéséről a restaurációval kapcsolatban több képviselőtársam: Kray, Sigray, Apponyi, Griger, Homonnay és többen szólottak. En a restauráció kérdését a revízióval kapcsolatosnak tartom. (Helyeslés a baloldalon.) A revízió, amint azt éppen most előttem felszólalt Gál Jenő képviselőtársam fejtette ki, a Szent Korona országainak egységét jelenti. A restauráció mellett és a Szent Korona országainak egysége mellett pedig a legnagyobb propagandát a legutóbbi időben Benes csehszlovák külügyminiszter _ beszédében találom, aki azzal harcol a revízió és a restauráció ellen egyaránt, hogy félő, restauráció esetén a revízió feléledése, félő, hogy a tótok elszakadnak a csehektől, a horvátok a szerbektől és hogy a magyarok mindenünnen a megszállott területekről visszakívánkoznak Szent István birodalmába. Esi ezt tartom a legnagyobb propagandának a restauráció mellett, sokkal nagyobb propaganda ez, mint amelyet bárki idebent, mint legitimista kifejteni tudna (Ügy van! a baloldalon.) és itt is kiderül annak a régi közmondásnak az igazsága, hogy^ néha jobban lehet tmég az ellenségben is megbízni, mint barátainkban. A revíziós programm tekintetében velünk egyek voltak felszólalásaikban szociáldemokrata képviselőtársaink is. A restaurációval szemben azonban Buchinger képviselőtársunk azt mondotta, hogy a restauráció nem alkalmas útja a reviziónak, mert a népek még emlékeznek az elnyomatásra. T. Képviselőház! Engedje meg az én képviselőtársam, hogy azt válaszoljam erre, hogy én a mai elnyomatást nagyobbnak tartom, mint a Habsburgok idejében volt elnyomatást. Méltóztassék megnézni, hogyan nyomják el a népet Romániában, hogyan nyomják el a horvátokat Jugoszláviában, hogyan nyomják el a tótokat, a ruténeket, a magyarokat és a németeket Csehszlovákiában. Volt-e erre példa a Haibsburgok ideje alatt? (Jánossy Gábor: Akkor csak a magyarokat nyomták el!) Szociál.ülése 19 SU május 7-én, hétfőn. 217 demokrata részről pedig ezt a szemrehányást azért nem érdemli meg a restaurációs törekvés, mert én a legutóbbi 30 év történelmét úgy ismerem, hogy a munkásság sokkal szabadabban szervezkedhetett a Habsburg-uralom alatt, mint ma. Nem akarok éppen a közelmúlt bécsi eseményekre utalni, amilyen események annak idején a Habsburg-uralom alatt soha elő nem fordultak, elő nem fordulhattak. T. Képviselőház! Szerény nézetem szerint a középeurópai kérdés nyugvópontra csak az utódállamok gazdasági egysége útján kerülhet. Politikai egység nélkül ez a gazdasági egység nem képzelhető el. Politikai egység pedig csak egyetlenegy úton, a magyar revízió, a magyar integritás útján érhető el és képzelhető el. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Másban magyar ember, akármilyen párthoz tartozzék, akármi legyen a világnézete, vagy felfogása, meg nem nyugodhatik. A revízió pedig, amint azt az előbb bátor voltam kifejteni és ahogyan fejtegette felszólalásában előttem Gál Jenő képviselőtársam, a Szent Koronának integritását jelenti, a^ Szent Korona pedig magábanfoglalja, magában involválja a restauráció gondolatát. Sajnos, el kell ismerni, t. Képviselőház, hogy még nem jutottunk idáig. Az út ide azon a két pilléren át vezet, amelyet az ellenzéknek vezérszónoka, Ernszt Sándor képviselőtársunk jelölt meg: az alkotmány és a szabadság útján keresztül. De kérdeznem kell, van-e alkotmányosság ott, ahol az autonómiák sorban leromboltatnak, van-e alkotmányosság ott, ahol a parlamentnek legfőbb jogai egy másik bizottságra, egy szűkebb kis bizottságra, a 33-as bizottságra ruháztatnak át, amelyet nemcsak én nevezek alkotmányellenesnek, de annak nevezett még Berzeviczy Albert is, van-e alkotmányosság ott, ahol az autonómiák lefaragásában éppen legutóbb érkeztünk el az új fővárosi törvényhez 1 ? Ami pedig a szabadságot illleti, beszélhetünk-e szabadságról akkor, ha a kormányzat még ma is a háborús kivételes hatalom alapján kormányoz és intézkedéseinek legnagyobb részét rendeleti úton lépteti hatályba? A kormány a függőség rendszerét építi ki. Én ezzel szemben az egyéni szabadság aJa^ián állok. A kormány a protekcionizmus, az intervencionizmus gazdasági rendszerét szolgálja, én ezzel szemben a gazdasági szabadságnak a híve vagyok. A kormány az állaani omnipotenciát valósítja meg, a mindenbe való beavatkozások rendszerét. Én ezzel szemben azt a felfogást vallom, hogy az államnak csak a gyengébbnek védelmében szabad beavatkoznia a gazdasági életbe, de különben nem más^ a feladata, mint a rend fenntartása, a személy- és vagyonbiztonság feletti őrködés. Én az állami öncélúsággal szemben az emberi öncélúságnak vagyok a híve és éppen ezért voltam ellene annak az üzemi politikának, • amely az adózó polgárok filléreiből az állam útján nekik konkurrenciát csinál, legújabban a sajtó területén is. Erről csak egy mondatot kívánok mondani, mert a téma már túlon-túl tárgyaltatott és kimeri ttetett. Én ezt tisztességtelen versenynek minősíthető cselekedetnek tartom a kormányzat részéről s azt tartom, hogy ha magánegyének részéről történnék ez az áron aluli kínálás, feltétlenül levonatnék a konzekvenciája. T. Képviselőház! A kormány a háborús fkivételes hatalommal kormányoz. En a béke szürke hétköznapjának kormányzására : vágyom. Valamikor régen az volt a költő álma és vágyakozása, hogy »Lesz még egyszer ün-
