Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-272
196 Az országgyűlés képviselőházának 272. ülése 1934 május 4-én, pénteken. kadó fájdalomnak és keserűségnek adok én itt hangot. Nem csak én állapítom meg — aki állandóan járom az ország falvait — ezt az irtózatos nyomort, hanem megállapítja Kerék Mihály dr., a Magyar Gazdaszövetség titkára, aki a következőket mondja egyik jelentésében (olvassa): »Az elmúlt évben 100 község és falu mezőgazdasági munkásságának bruttó bevételéből egy hattagú család megélhetésére napi 79 fillér, egy családtagra tehát 13 fillér jutott.« Méltóztassék tehát elképzelni azt a határtalan, egeket ostromló nyomort és éhséget, amelyben a falu népe van s méltóztassék elképzelni ezek mellett azokat a szerencsétlen kisiparosokat, akik a falvakban élnek a segítségnek minden reménysége nélkül. Ezeknek azután beszélhet Gömbös miniszterelnök úr, beszélhet Imrédy pénzügyminiszter úr akármi lyen lírai hangon, ezeknél teljesen hiába beszél a nemzeti egység megteremtéséről, mert egy darab kenyér, egy tányér leves többet ér annak a falusi népnek, mint száz Gömbös-féle beszéd és ezer Imrédy-féle lírai Ibeszéd. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza; Üres gyomorba nem beszéd kell, hanem gombóc és hús!) Ugyancsak a közelmúltban a kisiparosok által kiadott statisztikai adatok szerint az elmúlt évben az átlagos jövedelem a kisiparosságnál havi 18 pengő volt, azaz egy napra 60 fillér jutott. Nem tudom, az urak között van-e valaki, aki már kénytelen volt naponta 60 fillérből élni. Én és akik itt ülünk ezeken a padokon, tudjuk, hogy mit jelent ez, mi valamennyien végigjártuk a nyomorúság és az éhség iskoláját. Ezért mi lelkünk legnagyobb felháborodásával állapítjuk meg azt a határtalan közönyösséget, amely megnyilvánul a kormány részéről és a mögötte ülő párt részéről a vidéki és a városi kisiparosok irányában. (Téglássy Béla: Nem lehet általánosítani!) Az igen t. pénzügyiminiszter úr helyesebiben tenné, ha lírai, költői hangú beszédek helyett tettekkel jelentkeznék, ha az adóterhek csöikkentésével jelentkeznék azoknál a szerencsétlen kisiparosoknál, & ha már niunikát nemi tud és nem akar a kormány teremteni, az adókönnyítés terén tegyen olyan intézkedéseket, amelyek •megkönnyítik ezt a szörnyű életet. (Téglássy Béla: Adott öt év halasztást.) Hogy milyen a helyzet az adó terén, bizonyítja dr. Bodrogihy József egyetemi mag? tanár megállapítása, amely szerint 21-)féle egyenesadónk van, s Budapesten 86-féle címen tartják nyilván és hajtják be az adózók tartozását. Méltóztassék elképzelni azt a szerencsétlen kisiparost, akire iparigazolványa alapján a/dót vetnek ki, hányféle címen zaklatják agyon; hányféle címen kérnek adót azoktól & kisiparosok tói, akiknek munkahiány miatt nincs meg a mindennapi megélhetésük, akik nem tudnak maguknak kenyeret szerezni. A pénzügyminiszter úr közegei kíméletlenül zaklatják ezeket az embereket és a helyzet az, hogy a vidéken a kisiparosok legnagyobb része idejének háromnegyedrészét az adóhivatalokban tölti el. Egy nap kétszer-háromszor megjelenik náluk az adóvégrehajtó, hozzák a egyik adóintést a másik után, úgy, hogy az a szerencsétlen kisiparos ebbe valósággal beleszédül, mert nem tudja» hogy miért, milyen címen kérnek tőle adót. Csak ha tudjuk, hogy nyolovanhatféle címen van elkönyvelve az adó, hogy nyolcvanhatféle címen kérnek a polgárságtól adót, csak akkor tudjuk megérteni ennek a határtalan zaklatásnak magyarázatát. Nehogy azonban a mélyen tisztelt egyedül búsuló igen t. kormánypárti képviselőtársam azt mondja, hogy elfogult voltam felszólalásomban, meg említem, hogy Faibinyi kereskedelemügyi miniszter úr legutóbb a többségi párt egyik értekezletén a követ kezőket mondotta (olvassa): »A kisiparos kérdéssel ^'kaposolatb an a kormánynak hosszas fáradozás után sikerült az olcsó hitelakciót 80.000 pengőről 200.000 pengőre felemelni.« (Propper Sándor: Háromszázezer kisiparos van!) Amikor ezt olvastam, másnap nagy érdeklődéssel néztem, hogy vájjon a kereskedelmügyi miniszter úrnak nincs-e felkötve a karja, hogy nem eröltette-e meg magát ennek a hitelnek 80.000 pengőről 200.000 pengőre való felemelésében. Megállapítottam, ihogy nem erőltette ímeg magát a kereskedelemügyi miniszter úr, amint hogy nem is erőltethette meg -magát. Szerény véleményem szerint a leghelyeselbb az lett volna, ha az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr hallgatott volna, ha a nagy nyilvánosság előtt nem hozta volna napvilágra ezt a szégyenletes kormánytényt. Mert szégyenletesnek kell minősítenem azt, hogy amikor 350.000 kisiparos vívja élet-halálharcát a munkáért mindennapi megélhetésért, ugyanakkor a másik oldalon a gazdatársadalomnak, a nagybirtokososztálynak irtózatos összegeket adtak már eddig. (Malasits Géza: Százhetven milliót!) Méltóztassék csak igen t. képviselőtársam visszaemlékezni Korányi volt pénzügyminiszter úrra, aki már pénzügy miniszterségének idejében azt mondotta, hogy addig a napig — már tudniillik amely napon ebben az ügyben felszólalt — 800 millió pengőt adtak különböző címeken a gazdatársadalom megsegítésére. Ha én annak arányát nézem, amit a Gömbös-kormány más félesztendei kormányzása alatt __ a gazdatársadalomnak adott, akkor meg kell állapítanom, hogy aránylag túlszárnyalta az akkori összeget. Másfélesatendős kormányzata alatt 170 milliónál nagyobb összeget, plusz bolettát juttatott a gazdatársadalomnak. Hogy félreértés ne legyen közöttünk, kijelentem, hogy nem azt sérelmezem, hogy a gazdatársadalmat felsegítette, hogy hitelakciójával a gazdatársadalomnak a segítségére jött a kormány, hanem az egyenlő elbánás elve alapján joggal megkövetelheti — nem kérheti, hanem követelheti — a kisipairostársadalom, hogy a kormányzat részéről ugyanolyan elbánásban részesüljön, mint amilyenben részesítette a kormány a gazdatársadalmat. A kisiparosság ennek az országnak egy hajszálnyival sem rosszabb állampolgára és fia, mint a gazdatársadalom. A kisiparosság életével és vérével áldozott a hazáért a háború alatt, erején felül adózott a háború óta, joggal megkívánhatja tehát azt, hogy a kormányzat ezekben a súlyos napokban, amikor a kisiparosság a krisztusi szenvedés kálvárlás útját járja, éppúgy kezelje őt, mint a gazdatársadalmat. (Téglássy Béla: En a magyar kisiparosság érdekében már 1932-ben interpellációt jegyeztem be a Házban!) Adassék meg érte a tisztelet, és javaslom ennek jegyzőkönyvben való megörökítését. (Téglássy Béla: Nyugodtan be lehet venni!) Ha volt az adózók keserves filléreiből egyszer 800 milliót meghaladó Összeg, a Gömbös-kormányzat alatt 170 milliónál nagyobb összeg es boletta a gazdatársadalom részére, akkor kell pénznek lenni ugyanabból a kasszából azon szerencsétlen kisiparosok részére ás, akik — mint
