Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

Az országgyűlés képviselőházának 269. ülése 193% május 1-én, kedden. 13 Tibor képviselőtársam felszólalása után, mert szeretnem látni azokat a gazdasági szakembereket, hogy most nemes versenyre keljenek az ország gazdasági helyzetének megváltoztatása érdekében. Temesváry tisztelt képviselőtársam, aki most közbeszólt, nem szólt egv szót sem akkor, amikor Eckhardt Tibor ugyanezeket elmondotta, de ő csak célzott a kérdésre és nem mondotta meg olyan határozott formában, mint én, pedig ez ellen ha nem igaz, tiltakoznia kellett volna Temesváry képviselőtársamnak már akkor, mint ahogyan ma tiltakozik ennek a Pénzintézeti Központnak a megszüntetése ellen. (Temesváry Imre: Nagyon kényes dolgok, amelyekhez nagyon is kell érteni!) Tudom, hogy ez nem útravaló a pénzügyminiszter úrnak, a genfi útra elviendő tarisznyájába, de tudomásul kell venni Genfben azt is, hogy azért, mert nincs arany, nem állhat meg az élet. Az élet erősen követeli a maga igazságát, a magyar nemzet pedig élni akar és az élet jegyében követeli, hogy nekünk a népszövetségi főbiztos ne adjon tanácsokat, hanem hagyjanak bennünket békében dolgozni és ha majd lesz tőkénk, amelyet a munka révén meg tudunk szerezni, akkor tudunk fizetni is. (Temesváry Imre: Akkor ne a Nemzeti Bankot méltóztassék szidni!) Addig pedig nyugodt gazdasági helyzetet kell teremtenünk. A legfontosabbnak tartom, hogy a kormányzat ne avatkozzék be a gazdasági élet irányításába a jövőben és sürgősen szüntesse meg a régi kartelleket is, amelyeket a törvényhozás véd ez idő szerint. Törölje el a bankkartellt, engedje meg, hogy mindenki alapíthasson pénzintézetet és mindenki adhassa pénzét olyan olcsó kamat mellett, amilyennel akarja, adhasson olyan betéti kamatlábat, amilyet neki tetszik. Szüntesse meg a hitelügyi tanácsot, amely megakadályozza az olcsó hitelt. Hozzon szigorú uzsoratörvényt, amely nem engedi meg a megszorult emberek helyzetének kihasználását. Azért nem fogadom el a költségvetést, mert úgy érzem, hogy ez a költségvetés nem szolgálja a maga egészében a magyar nemzet érdekeit, mert túlságosan szűk keretekre szabja a gazdasági lehetőségeket és ennek folytán a magyar eletet teljes egészében megbénítja. Tisztelettel vagyok bátor egy határozati javaslatot előterjeszteni. Kérem a t. Hazat, méltóztassék ezt a határozati javaslatot magáévá tenni, határozatra emelni. (Olvassa): »J avaslom, hogy az országgyűlés az 1924 :V. te. alapján létesített Magyar Nemzeti Bank Keszvénytársaság bankjegykibocsátasi szabadalmat szüntesse meg, mert az a törvényhez csatolt es törvényerővel bíró alapszabályokban ioglait rendelkezéseket, illetve az annak alapján kötött szerződést nem tartotta be, a penzkibocsa; tás felségjogát pedig ruházza át egy uj állami szervre. Javaslom, hogy a Magyar Nemzeti Bank Bészvénytársaság státusának es a szabadalom eddigi tartama alatti gesztiójanak megvizsgálására a bankokrácia befolyásától mentes, független, a parlamenten kívül alio pénzügyi szakértők bevonásával parlamenti bizottság küldessék ki, amely bizottság a t. Háznak arra vonatkozóan is tegyen jelentest, hogy mely kötelességmulasztások terhelik a részvénytársaságot. Végül javaslom, hogy a pénzügyi felségjog visszavételével kapcsolatban utasítsa a t. Ház a pénzügyminiszter urat egy újonnan felállítandó nemzeti, állami, azonban nem részvénytársaságra vonatkozó törvényjavaslat benyújtására és ezzel kapcsolatban tegyen előterjesztést a Pénzintézeti Központról szóló 1916. évi XVI. te. hatályon kívül helyezésere és az 1931. évi bankzárlattal kapcsolatban létesült 5610/1931. M. E. sz. rendelet alapján létesült Hitelügyi Tanács megszüntetésére.« T. Ház! Előbb közbeszólt képviselőtársamnak azt méltóztatott mondani, hogy nagyon meg kell fontolni ezeket a kérdéseket, mert ha az ember egy pillanatra belenéz a Nemzeti Bank mérlegébe, akkor nagy szomorúsággal állapítja meg, hogy míg ebben az országban az egész tisztviselőtársadalom standanrjét leszállították, a 890 tisztviselőt számláló Nemzeti Bank összes költségei 900.000 pengőt tesznek ki, beleszámítva az altiszteket, gépírónőket is. Ha egy átlagos számot számítok, akkor 7800 pengő átlagos évi fizetés jön ki. Hol tudja kimutatni az állami hatalomnak, vagy a köznek bármelyik tisztviselője azt, hogy ilyen dotációban részesül? És amikor az állam a maga jövedelmeit olyan szűkre szabja, akkor ez a bank idegen tőkének fizet óriási osztalékokat. Méltóztassanak megengedni, de nekünk ehhez a kérdéshez hozzá kell nyúlnunk és nem szabad idegenkednünk attól, hogy ezt a problémát megoldjuk. Ez az új stílus illeszkedhetik itt be. Nekünk szakítanunk kell a régi liberális felfogással, mert akkor tudunk ezen az országon segíteni, máskülönben nem. Éppen azért én a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A t. Ház szíves elnézését kérem, hogy a költségvetési vitát megszakítva, egy más problémát hozok elő. Ügy érzem azonban, hogy kötelességem reflektálni a képviselőház legutóbbi ülésén a napirendi vita folyamán elhangzott két felszólalásra, nevezetesen Eckhardt Tibor és Klein Antal képviselő urak felszólalására. (Halljuk! Halljuk!) Ezek a felszólalások két témát érintettek, amelyekkel foglalkoznom kell. Az egyik téma arra vonatkozott, hogy a képviselő urak, különösen Eckhardt képviselő úr, a törvényesség szempontjából kifogás tárgyává tette a tolnai főispán magatartását a legutóbbi közgyűlésen. A tényállást erre vonatkozólag megállapítottam és az a következőkből áll: Klein Antal képviselő úr az alispánhoz kellő időben egy interpellációt jelentett be írásban, amely akként szól, hogy az alispán nyilatkozzék, hogy micsoda befolyások érvényesültek a belügyminiszternél a tolnai gyógyszertár adományozása kérdésében, és hogy mit szándékozik az alispán tenni, hogy a vármegye legitim szerveinek az alispáni javaslatra hozott komoly és lelkiismeretes határozatait bizonyos politikai befolyások következtében ne váljanak puszta, üres formasággá. T. Képviselőház! Az 1929:XXX. te. értelmében a közgyűlés tárgysorozatát az alispán állapítja meg, az ellen a főispán észrevételt tehet. A jelen esetben az alispán a főispán megkérdezése után, vele egyetértőleg ezt az interpellációt nem vette fel a közgyűlés napirendjére, azzal az indokolással, hogy az alispánt interpellálni csak az alispán hatáskörébe tartozó dolgok kérdésében lehet, ellenben nem lehet interpellálni olyan ügyekre vonatkozólag, amelyeknek az elintézése a belügyminiszter hatáskörébe tartozik. Hivatkozott ez az elintézés a vármegye ügyviteli szabályzatára is, amely kifejezetten kimondja, hogy interpelláció tar-