Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

Az országgyűlés képviselőházának 27 kolai viszonyok között vájjon beszélhetünk-e a falusi agrárlakosságnak, a falusi mezőgazdasági munkásságnak kulturális viszonyairól

1

? A falusi népházak az egységespárti agátiáció főfészkei. Könyvet, újságot nem tudnak venni, másrészt pedig a faluból ki van tiltva mindaz, ami a felsőbbséggel szemh

en ellenkező nézeteket mer vallani. A rádió jelentőségéről és szerepéről nekem nem kell sokat beszélnem, csak meg kell állapítanom, hogy népnevelő hatása bizonyos, hogy nincs. így él a falusi nép az agrárpolitika korszakában, a magyar nép, az agrár nép éhesen, rongyosain, fizikai és szellemi elmaradottságban, kenyér nélkül, cukor nélkül, petróleum nélkül és ruha nélkül, égő vágyakozással valami és valaki után, ami és aki ebből a szörnyű nyomorúságából kiemeli, kivezeti. Valósággal égbekiáltó a magyar falusi lakosság sorsa, de a kormány azt mondja: én vagyok ennek a lakosságnak apja, (Malasits Géza: Mostohaapja!) ne avatkozzék senki a dolgomba, a mi kötelességünk a pragrammadás és a programm végrehajtása. Ez valósággal a diktatúra hangja feléjük, a diktatúrának külsőségei nélkül is és egészen különös kettőssége ez a mai ideológia-alakítóknak, hogy a diktatúrát csak akkor és csak azért gyűlölik és ellenzik, ha más csinálja és nem ők. Mégis, amikor azt ismétlik únos-úntalan, hogy ne avatkozzunk ezekbe a dolgokba, meg kell kérdeznünk, hogy milyen jogon akadályozzák ezeknek az állapotoknak láttára az önvédelmet, ha az eredmények ,amelyeket beígérnek, tartósan elmaradnak, iha módszereik, amelyeket alkalmaznak, tartósan csődöt mondanak, ha jószándékaik megtörnek az osztályerők ellenállásán, vagy ha maguk is ezeknek az osztály erőknek szolgálatában állanak. Szerintünk a szabadságtól és önrendelkezéstől a legtökéletesebb rend sem foszthatja meg a népet, de figyelemreméltó az, hogy sohasem a tökéletes rendszereknek van ez ellen kifogásuk. De azok, akik à rendelkezés jogával és hatalmával kezükben, tehetetleneknek bizonyulnak, mivel indokolják akkor, hogy a védekezni akarót megbilincselik, lekötik és nem engedik, hogy a maga számára legalább a védekezés lehetőségeit megteremtse? Mitudjuk ezt az indokot, mi tudunk válaszolni a kérdésre. Ez az indok az osztályuralom minden eszközzel való fenntartása akkor is, ha a velünk szembenállók szemérmesen tagadják ezt a szándékot. Mi tehát az igazolásuk, ha ezt a szándékot, ezt az indokot tagadják, mivel akarják igazolni azt, hogy ha a kenyeret elvették a falu népétől, akkor elveszik tőle a tiltakozás jogát is és a Tiborcoknák még azt a lehetőségét is elveszik, hogy panaszkodhassanak sorsukra. T. Képviselőház! A falu népe ellen, amely igen szörnyű sorsban él, a legszörnyűbb hadjárat folyik, a saját adójából fizetett közegek hatalmaskodása, a saját adójából fizetett közegek hadjárata folyik ellene. Csongrádban Farkas Béla, Hajdúban Vay László, Gödöllőn Endre László, Dorozsmán Dózsa István szerepelnek; ezek, akiket hirtelen kikaptam, csak mintapéldányok a gyűjteményből, nem kivételek; kiskirályok, gőgös autokraták, akik a szenvedő, a kínlódó, a dolgozó, az országot fenntartó néppel valósággal a kiskirályok és gőgös autokraták hangján beszélnek. Szegeden például egy előadás betiltását azzal indokolja a rendőrkapitány, hogy: »Az előadót nem tartom alkalmasnak a téma előadására«. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Akit előadónak béjelentetÎ. ülése 193

If május 4--én, pénteken. 191 tek, az törvényhatósági bizottsági tagjelölt volt, de ha nem is lett volna MZ« H rendőrkapitánynak semmi joga, semmiféle törvényadta joga nincs arra, hogy bírálatot mondjon arról, akit mi egy téma előadására kijelölünk. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Nem ő válogat, azok válogatnak, akik azt az előadót meg akarják hallgatni. (Peyer Károly: Ha Mecsér képviselő lehet, miért ne tudna az egy előadást tartani?) T. Képviselőház! Ezek előtt az urak előtt a nép csak kalaplevéve állhat meg és ha nem azt teszi, akor a legborzasztóbb sors vár reá. Már tegnap is beszéltek azokról a nagyszerű értékekről, akik a magyar falun nőnek, a magyar faluból bontakoznak ki, akiket azonban minden erővel és minden eszközzel valósággal visszavernek abba a sorsba, amelyből kiemelkedni akarnak. A képviselő úr, aki tegnap a kérdésről beszélt, a falu művészeiről beszélt. Én a falunak azokról az embereiről mondok néhány szót, akik a szociálpolitikával és a munkáskérdéssel foglalkoznak. Itt van közöttük valaki, akit külön névszerint meg kell neveznem: ez Veres Péter elvtársunk, akit tavaly a legbrutálisabban inzultáltak odalent. (Büchler József: össze-vissza verték! Betegre verték azt a tudós parasztot!) Megállapítható, hogy mindenütt másutt lelkendező örömmel vennék tudomásul a hatóságok, hogy a népből ilyen erő és tehetség emelkedik ki. Nálunk valamennyivel együtt ugyanazt a sorsot kénytelen elszenvedni. (Esztergályos János: Miért nincs itt ilyenkor legalább egy miniszter, hogy hallaná ezeket!) Gyűléseinikiet, ahol a piawasznak, a fájdalomnak szavai törnek elő, betiltják a legnevetségesebb indokolásokkal. A hatóság felcsap ezekben az indokolásokban jövendőmondónak, előzetes cenzúrát alkalmaz az előadó beszéde fölött, megállapítja látatlanban, hogy mi fog történni a gyűlésen, mit fog mondani az előadó. Valósággal látja az ember, amint Pythiának háromlábú székén ülnek s megálmodják, hogy másnap a gyűlésen mi fog történni. Más gyülésbeitiltásoknál a gazdasági szakértőknek játszák ki magukat és megállapítják a »köztudomást.« Megint másutt fölöslegesnek tartja a rendőrkapitány úr, hogy a szocialisták gyűlésezzenek. Ezt valósággal elsőrangú indoknak tartom, kár, hogy a közélet minden ágában nem lehet ilyen őszintén kimondani, hogy a szocialisták munkáját fölöslegesnek tartják az urak. Másutt viszont botcsinálta egységre törekszenek, mint^ a hódmezővásárhelyi gyűlésünk betiltásánál, amelynél a főispán utasítására elrendelte a rendőrkapitány úr, hogy megtarthatunk egy ünnepet, abban az esetben,.ha hajlandók vagyunk azt a polgársággal együtt megrendezni, mivel azonban ez nem megy, bosszúból nekünk nem engedett semmit, A gyűlésbetiltások egymásután jóslásoknak, viccelődéseknek, magyartalanságoknak, — és nyugodtan mondhatom — tarvénytudatlanságnak vagy törvénysemmibevevésnek hivatalos hatósági dokumentumai. Betetőzi ezt az eljárást, a csöndreintésnek, a csöndreparancsolásnak ezt a hadjáratát a közigazgatási büntetések sorozata. Ezzel még jobban megerősítik .azt;a hitet, hogy a törvény csak a parasztnak szól, az úrnak nem. Ha három ember összejön valahol, akkor azt már tiltott gyűlésnek minősítik és a három embert szigorúan megbüntetik, a köz-