Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

172 Az országgyűlés képviselőházának i szólott t. képviselőtársam fejtegetéseivel nem kívánok foglalkozni, ellenben Örömmel hallottam, hogy szíves volt ő is megállapítani, hogy a miniszterelnök úrnak vannak kiváló tulajdonságai, amelyek előtt ő is meghajlik. Azt mondotta azonban a képviselő úr, hogy mintha a miniszterelnök úr nem ismerné a magyar népet, pedig állítom, Jiogy a magyar néppel anynyit talán egyetlen képviselő sem foglalkozott, mint amennyit éppen a miniszterelnök úr még képviselősége korában, miniszterelnöksége előtt és most miniszterelnöksége alatt is. Mi, akik ismerjük a magyar népet és járjuk a csonka ország minden részét, látjuk és tudjuk, hogy a magyar nép rendíthetetlenül bízik benne, jóllehet, igen sok mindent elkövetnek minden oldalról abból a óéiból, hogy elidegenítsék tőle a magyar népet és sok esetben talán még attól sem riadnak vissza, hogy nagyértékű személyét lekicsinyeljék. Ami a restauráció kérdését illeti, ezzel egyáltalában nem kívánok foglalkozni. E kérdésiben vallom vezéremnek az álláspontját, azt, hogy ez a kérdés sem bel-, sem külpolitikai szempontiból nem időszerű és nem is kívánatos a nemzet érdeke szempontjából sem ezzel a kérdéssel most foglalkozni. En is, mint már igen sok előttem szóló képviselőtársam a túloldalról is elismerem az idei költségvetésnek magas színvonalát a nagyvonalú kérdésekben, az országos főkérdésekben, amelyek az országot gazdasági és politikai szempontból érdeklik és ebben, mondhatnám, pártkülönbség nélkül egyetértenek a Ház különböző tagjai a kormányzópárttal. r Gömbös Gyula miniszterelnök úrnak kormányrajutása óta igen sok esetben volt része támadásokban, lekicsinylésekben, állandóan azt hangoztatják, hogy az ismeretes 95 pont hangoztatása óta másfél éven keresztül semmit nem tett; a pontok ugyan megállapíttattak ,

r de azokból nem valósult meg semmi, ami tehát annyi, mintha semmi sem történt volna. Ezzel szemben igenis rá kell mutatnom arra, hogy az első naptól, kormányrajutásától kezdve visszaadta a nemzetnek az önbizalmát, visszaadta a reményt, a bizalmat és már ez is óriási eredménye a miniszterelnök úrnak és kormányának. Programmjának első pontjául a magyarságra nézve a legégetőbb problémának rendezését, a revizió kérdésének rendezését tűzte ki, amely kérdéssel az előbbi kormányok ilyen nyiltan sohasem foglalkoztak. Állandóan járja a külföldet, az országot is ennek a kérdésnek minél előbbi rendezése céljából. Hogy nem járt eddig sem hiába, ezt igazolja az is, hogy az olasz nemzetnek önzetlen bizalmát bírja és a nagy, hatalmas olasz nemzetnél ez a kérdés nagy lépésekkel halad előre. De nemcsak az olasz nemzetnél, amely ezt a kérdést már régen átértette és támogatja a magyar nemzetnek ezt a nagy horderejű igaz ügyét, de így van ez másutt is. Angliában is nagyobb mozgalom indult meg a magyar igazság pártolásának és a történt igazságtalanságok helyesbítésének érdekében, sőt már más államokban, az elszigetelt állásponton lévő Franciaországban is kezdenek ráeszmélni, hogy olyan igazságtalanságok történtek, amelyek nemcsak Magyarország betegségét foglalják magukban, hanem európai betegséget jelentenek, amelyeket tehát eliminálni, helyesbíteni kell. T. Ház! A magyar nemzetnek régi vágva volt, ennek a pártnak is követelése — és külö2. ülése 1934 május 4-én, pénteken. nősen a túloldal részéről állandóan felszínen tartották — a titkos választójog kérdését. Végre a miniszterelnök úr nyilt, becsületes, egyenes álláspontjával nyilatkozatban leszögezte, hogy mit kíván tenni ebben a kérdésben és kormányprogrammul tűzte ki ennek megoldását. (Rassay Károly: Tíz évig azt hallottuk onnan, hogy a nemzetet tönkreteszi! Ugyanarról a helyről hallottuk, ahonnan beszél.) Tőlem nem. (Rassay Károly: Az igaz, mert nem volt itt!) Itt voltam állandóan, tíz éven túl is. Mindig ezt hirdettem és a titkos választójoggal épúgy bejöttem, mint a nem titkossal. (Zaj.) Ez tehát ma már kormányprogramra. Mi ezt már régebben kértük, de akkor nem tűzték ki programúiul. Ma ez igenis megtörtént és a magyar miniszterelnök adott szavának mindig beigazolt beváltása biztosíték arra, hogy ebben a kérdésben is valóra fogja váltani. Régi becsületbeli adósságot rótt le a miniszterelnök úr közvetlenül kormányralépése után a hadirokkant-törvény megvalósításával(Esztergályos János: Ahogy az meg van való; sítva!) A hadirokkant-törvényről szólva, ő maga kijelentette, hogy nem tudja olyan százalékig megvalósítani a szándékát, mint maga is óhajtaná, de a kérdést mindenesetre törvényesen rendezte, pedig olyan rossz anyagi viszonyok között voltunk, hogy ezzel a kérdéssel talán cisak azért lehetett, ennyire foglalkozni, mert az ő személyes bátorsága és igaz, őszinte magyar lelke a hadviseltekkel izemben meg kívánt nyilatkozni. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Elnök csenget. — Esztergályos János: Bátorság kellett hozzá, ilyen javaslatot elfogadtatni!) ,••«'.'",« , ' 1 A* Elnök: Kérem, képviselő urak, szíveskedjenek csendben maradni. Simon János: T. Ház! Régi, szinten partkülönbség nélkül követelt gondolatnak kívánt megfelelni törvényhozásilag vagyis rendeletileg a miniszterelnök úr a borfogyasztási ado leszállításával, (Helyeslés jobbfelől.) pedig a községi háztartásoknak majdnem pótolhatatlan veszteséget jelentett a borfogyasztási ado 50%-os leszállítása. Ez nagyhorderejű kérdés s a falunak régi sebe volt. A miniszterelnök ur azonban minden alkalommal igyekezett ezeken a régi sebeinken gyógyítóan segíteni, a magas terhek és a bizonyos mértékben igazságtalan adónemek körül. (Mozgás a baloldalon.) Reformálta a legkisebb gazdáknál a közmunkaváltságot is. Sajnos, ezen a téren még sok kívánnivalót hagyott hátra, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) de az egy- és kétfogatosoknál mégis csak sikerült ebben a kérdésben 50%-os leszállítást elérni. Ez még mindig, így is fájó sebe a falunak s ezen a téren tovább kell menni, (Helyeslés jobbfelől.) azt azonban nem lehet mondani, hogy nem történt semmi, a kezdő lépés ennek a rendezésére is megtörtént. A Ház meghozta a nyugdíjtörvényt. Ez szintén a falu régi kívánsága volt és éppen a túloldalról hirdették leginkább, (Meskó Zoltán közbeszól.) hogy a falu nem bírja a nyűgdíjterhet elviselni. (Meskó Zoltán: A miniszter úrnak meg kellett ezt csinálni, ne dicsekedjék hát vele!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr. Ne méltóztassék parallel beszédeket tartani. Simon János: Meghozta a nyugdíjtörvényt is az adófizető polgárok terheinek könnyítésére s ezenkívül a nyugdíjtörvény keretén belül a diplomás ifjak elhelyezkedésének lehetőségét is megteremtette, úgyhogy a nyugdíj-