Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. elsősorban talpraálllni, amely ezt az interven­eionizmust megszünteti és egy merész lépéssel ismét a szabadforgalom elveit fogja elfogadni. Mert nézzük csak a tejet, hogy egyszerű pél­dával éljek. Békeidőben a termelői ár és a bu­dapesti fogyasztási ár közt a Spannung átlag 25 százalék volt, ma 300 százalék. (Fábián Béla: Vájjon mi lehet ennek az oka!) Minél több rendelettel, minél több intervencióval dol­gozunk, annál inkább drágul a fogyasztó élete, de ugyanakkor a termelő sem találja meg a maga számítását. Mert lehetetlen, hogy egyes agrárcikkek előnyben részesüljenek, ame­lyek nem az egész agrár-, földmívelő társadal­mat segítik fel. (Sándor Pál: Nagyon igaza van!) Előfordul az az eset, hogy egy kontin­genssel Ibiró tejgazdaság ugyanabban a köz­ségben lényegesén többet kap, mint az a kis­gazda, aki ugyanannak a községnek a tejszö­vetkezetébe szállítja a tejet. Ez merő igazság­talanság. Saját tapasztalatomból mondhatom, mert az én falumban is így van, hogy én vala­hogyan többet kapok, mint az én kisgazdatár­sam ugyanabban a községben, mert a kontin­gensem még megvan. Én ezt helytelennek tar­tom annak ellenére, hogy nekem ebből elő­nyöm van. Lehetetlen, hogy a Duna—Tisza­köze és a búzatermő vidék előnyben részesül­jön a Dunántúllal szemben, mert nekünk, du­nántúliaknak a bolettából semmi hasznunk nincs. Lehetetlen, hogy a 80.000 hold cukorrépa termelői előnyben részesüljenek azokkal szem­ben, akik nem kaptak kontingenst és akiknél cukorrépa nem teremhet. Lehetetlen, hogy a néhány ezer hold dohány miatt a kincstár rá­ifizessen évente nem tudom hány milliót anél­kül, hogy az egész gazdatársadalmat felsegí­tené. Ezek olyan anomáliák, amelyekkel csak azt akarom illusztrálni, hogy bár itt mindig agrárérdekekről beszélünk, ez a mai gazdasági rendszer nem jár helyes utakon. Itt valami új utat kell találni. Végeredményben nekünk itt az ellenzéken nem az a kötelességünk, hogy tervekkel jöj­jünk elő, hanem hogy figyelmeztessük a kor­mányt arra, hogy nem hisszük, hogy jó uta­kon jár, amikor ezt a drága, mindig újabb hivatalokkal járó állami beavatkozási rend­szert tovább folytatja. Azt hiszem, az a régi gondolat, amely a földadó elengedése iránt már annyi helyről megnyilvánult, sokkal in­kább segítene^ a gazdatársadalmon, egyönte­tűen és igazságosan. Annak ellenére, hogy itt ígéretek tétettek a búzaár felemelésére is, azt hiszem, először, mint említettem, maga a búzaár felemelése nem elegendő, másodszor pedig ennek rekompenzációs terhei is lesznek, amelyeket egy rossz termés esetén nagyon ne­hezen fogunk tudni megfizetni. De hiszem azt is, hogy végeredményben meg fog maradni az éveken át mindenki által rossznak elismert bolettarendszer. Rátérve a kormány politikájára, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon) méltóztassanak megen­gedni, hogy röviden beszéljek a t. miniszter­elnök úr látható politikai módszereiről. Mód­szerek alatt értem azt, hogy hogyan kívánja az országban pártját növelni és a hatalmat az esetleges választások után is megtartani, mi­képpen készíti elő különböző eszközökkel a vá­lasztásokat. Es itt elsősorban beszélni kívá­nok a kormány sajtópolitikájáról. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) T. Ház! Tavaly március 21-én beszéltem ebben a kérdésben és kérdést intéztem a t. kor- - ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 193 If május h-én } pénteken. 169 mányhoz, amelyre sajnos, mint igen sok kér­désre, választ nem kaptam. Azóta a kormány sajtópolitikája még túlnőtt és megerősödött abban a modorban, amellyel megkezdődött ak­kor, amikor már felhívtam az igen t. kormány figyelmét azokra az anomáliákra, melyekre ez a sajtópolitika fog vezetni. De ha a költségve­tést nézem, akkor látom, hogy a kormány a rendelkezési alapot tekintélyes összeggel fel­emelte. Sajtóalapjának dotálása megmaradt a tavalyi értékben, viszont a rendelkezési alapot 412.000 pengőről felemelte 470.000 pengőre. A sajtóalap maradt csupán 200.000 pengő. Ha nézem az 1913/14., sőt az 1917/18. évi költségvetést, amikor a magyar korona már nem volt olyan jó, mint 1913/14-ben, akkor lá­tom, hogy Nagy-Magyarországon a sajtó alap változatlanul 250.000 korona volt és 400-000 ko­rona volt a rendelkezési alap. Nekem bizonyos gyakorlatom van ebben a kérdésben, mert hiszen néhány hónapot töltöt­tem el a miniszterelnökségen és rendelkeztem ezekkel az alapokkal — lévén nekem átadva a reszort — és tudom, hogy nem fordulhatott volna elő az az eset, hogy akár egy fillérrel is túlléptük volna a rendelkezési alapot. Lehe­tetlen lett volna az, hogy Wekerle miniszter­elnök úr átírjon Wekerle pénzügyminiszter úr­hoz és kérje őt, hogy utaljon át a miniszter­elnökség sajtó-, vagy rendelkezési alapjából akár egy fillért is, mert tagadó választ ka­pott volna. Látjuk, hogy az idén iksmét erősen túllépték ezeket az ^ alapokat, illetőleg többet költöttek el ezen a címen, mint amennyit ez az igen engedelmes parlament megszavazott a mi­niszterelnök úrnak. Ertem, hogy ezért nem kaptam már tavaly direkt kérdésemre választ a pénzügyminiszter úrtól, akitől azt kérdeztem, vájjon képes-e garantálni azt, hogy ezeket az alapokat nem lépik túl és hogy nem fognak többet költeni, mint amennyit a parla­ment megszavaz. Teljesen érthető, hogy ezzel a sajtópoliti­kával a kormány kénytelen olyan eszközökhöz nyúlni, amelyek nem felelnek meg a parla­menti gyakorlatnak, mert hiszen olyan ^sajtót tart fenn, amelyre naponta súlyosan rá kell fizetnie. Tegnap jelent meg egy kommüniké a miniszterelnökség részéről, amelyen valóban bizonyos fokig mosolyognom kell. Ugylátszik, a kommünikék fogalmazásában kevesebb sze­rencse kíséri az igen t. kormányt, mint talán más kérdésekben. Mert azt állítani, hogy azért nem válaszol a miniszterelnök úr a közvéle­ményben és a parlamentben is megnyilvánult komoly és súlyos aggodalmakra a szabad ma­gyar sajtó veszélyeztetése kérdésében, mert itt politikum és üzlet rejlik, azt hiszem, kissé naiv beállítás, hiszen a miniszterelnök úr maga is volt lapnál érdekelve. Nagyon jól emlék­szem arra, amikor azt hiszem, talán a Szózat bizonyos fokig az övé volt, sőt köztudomás szerint a Stádium nyomdában is érdekelve volt. Ö tudja, hogy miből áll egy lap szerkesz­tése és irányítása. Világos, hogy politikum is, üzlet is van benne. Ellenben a kormánynak nem lehet üzlet a sajtó, neki legfeljebb politi­kum lehet. Ha pedig politikum, akkor igenis, a miniszterelnök úrnak erre a kérdésre vála­szolnia kell annál inkább, mert tavaly egy be­szédemben, amikor kérdést intéztem a pénz­ügyminiszterhez, felolvastam egy levelet, ame­lyet a miniszterelnöki sajtóiroda vezetésével megbízott, szerződtetett hivatalnok írt a kü­24

Next

/
Oldalképek
Tartalom