Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-272
Az országgyűlés képviselőházának 27 a gazdasági termények értékesítése és így lukratívabb volt a termelés, mint más vidékeken. De további kihatásokat is észlelhetünk itt, amennyiben a kereskedőnek, az orvosnak, általában a szabadfoglalkozásúaknak jobban ment a sora, sokkal kevesebb volt a esőd, a kényszeregyezség és sokkal jobban folytak be az államkasszába is az adók, mint azokon a vidékeken, ahol a mezőgazdaság nem támaszkodhatott, az iparra. Ugyanez a megállapításom áll a városokra nézve is. Azokban a városokban, amelyek a leggazdagabbak közé tartoznak, pl. Debrecenben, amelynek anyagi viszonyai köztudomástílag a legziláltabbak, és azokban a városokban, amelyeknek nagy kiterjedésű mezőgazdasági ingatlanaik vannak és vagyonuk főleg mezőgazdasági ingatlanból áll, azoknak jövedelméből a város háztartása fenn nem tartható. Viszont olyan városok, mint pl. Győr és Salgótarján, amelyek egyébként teljesen szegény városok és mint közületeknek nincsen vagyonuk, ebben a nehéz időben is pótadóemelés nélkül tudtak beruházni és tudták a városi lakosság kultúráját és életstandardját biztosítani. Igen t. Képviselőház! A konjunktúrakutató intézet által megállapított mindezen adatokon felül már csak azért is érdeke a mezőgazdaságnak a belső fogyasztóképességet növelni, (Malasits Géza: Az ellenkezőjét teszi!) mert hiszen a mezőgazdasági termények exportja egyre nehezebbé válik és egyre nehezebben tudunk azokra a természetes piacainkra kijutni, amelyek eddig Magyarországról szerezték be szükségleteiket. Ha tehát mezőgazdasági többtermelésről beszélünk, ha azt akarjuk, hogy mezőgazdasági terményeinknek végre normális piaci ára legyen, akkor elsősorban arra kell törekednünk, hogy ezt a belső fogyasztóképességet erősítsük. Ezt másképpen nem erősíthetjük, minthogy azt az ipari lakosságot, amely a városokban tömörül és a városi lakosság jelentékeny részét alkotja, támogatjuk és lehetővé tesszük a fejlődést, mert akkor épnek a mezőgazdaság is hasznát látja. (Malasits Géza: Az agrártársadalom segít a karteliiparnak a béreket letörni!) Erre is rá fogok térni, igen t. Képviselőház, mert a bérekkel igen részletesen és igen alaposan szándékozom foglalkozni. Kátérhetek már most ezzel kapcsolatosan a második pontra, hogy kereskedelmi mérlegünk egyensúlya szempontjából miért bír jelentőséggel a magyar ipari termelés. Nemcsak azért, mert a belföldi ipari termelés révén pótolhatjuk olyan külföldi iparcikkek behozatalát, amelyekre ma nagyon nehezen adjuk ki azokat a nemes devizákat, amelyekért azok beszerezhetők — tehát könnyítünk ezáltal az ország fizetési mérlegén — nemcsak azért, mert a magyar ipar bármilyen vonatkozásban, úgy is, mint nyersanyagfogyasztó és úgy is, mint nyersanyagfeldolgozó megint csak a mezőgazdaságnál jelentkezik, mint vevő, hanem azért is, mert ha figyelembe veszem külkereskedelmi mérlegünk alakulását a legutóbbi öt évben és ha itt a legutolsó konjunktúra évet, 1929-et veszem elsősorban tekintetbe, — körülbelül ez volt az álkonjunktúra utolsó éve, mert nem tekintem valóságos- 'konjunktúrának azt, ami az elmúlt években Európán keresztülvonult — akkor azt látjuk, hogy körülbelül egy milliárd pengőt tett ki behozatalunk értéke, amely tudvalevőleg ebben az évben volt a legmagasabb. Ebből az egy milliárdból a késziparcikkek be. ülése 1934 május 4-én, pénteken. 163 hozatala 416 milliót tett ki, tehát az egésznek közel 50%-át. Ez azonban nem helyes szám, mert ehhez hozzá kell vennünk azokat az ipari félgyártmányokat is, amelyeket már a külföldön dolgoztak fel félgyártmánnyá. Ezeknek behozatali értéke közel 300 milliót tett {ki, tehát azt látjuk, hogy egy milliárdot kitevő behozatalunk közel 70%-a esett az ipari szükségletre. Nem akarom most a közbeeső évek statisztikai adatainak felsorolásával untatni a t. Házat, csak átugrok a legutóbbi évre és akkor azt látom, hogy noha ennek adatai a volument 40%-ra szállították le, általában mind a bevitelben, mind a kivitelben — mert külkereskedelmi forgalmunk a deviza korlátozó intézkedések óta erősen összezsugorodott — örömmel kell konstatálnunk, hogy ennek a csökkent behozatalnak már csak egyharmadrészét tették ki a késziparcikkek és az ipari félgyártmányok-. Ezalatt a három év alatt is egy olyan fejlődés konstatálható az ipari termelés terén, amely fizetési mérlegünkben is kétségtelenül igen örvendetes jelenség. Számszerűleg nem tudom tehát megállapítani azt, hogy külkereskedelmi mérlegünk alakulásában mit jelent a magyar ipari termelés értéke, mert nem tudom megállapítani, hogy ha^ itt egyáltalában nem lenne ipar, hanem kizárólag külföldről kellene minden ipari szükségletünket fedeznünk, a belföldi fogyasztás miként alakulna. Túlzás nélkül merem állítani, hogy legalább 500 millióra értékelhetném a mai lecsökkent termelés és alacsonyabb árak mellett is f az ipari termelés azon értékét, amennyivel javítja külkereskedelmi mérlegünket. Azt is örömmel konstatálom, hogy az utóbbi időben iparunk exportja bámulatos és örvendetes fejlődést mutat. Olyan piacokra sikerült újból a magyar iparnak kijutnia, amelyeket a régi boldog, háború úelőtti időben talán ismertünk, azóta azonban teljesen elveszítettünk. Konstatálom, hogy amikor a mezőgazdasági válság legsúlyosabb napjait élte, amikor szomszédjaink elzárkózó gazdaságpolitikája következtében két évvel.ezelőtt ^úgyszólván sehová sem tudott mezőgazdaságunk exportálni, akkor az ipari exportnak mégis voltak export-lehetőségei. Az ipari export bámulatos rugalmasságot mutatott a tekintetben, hogy az egyik elvesztett piac helyett mindjárt keresett és talált is magának egy másik levezetőcsatornát, egy másik, eddig még nem ismert új piacot. Ne feledjük, hogy a magyar nemzetnek legnagyobb kincse a munkaereje. Ez, hála Istennek, korlátlanul áll rendelkezésünkre, tehát csak az a gazdaságpolitika lehet helyes, amely arra törekszik, hogy mindent, amit exportálunk, lehetőleg- olyan formában exportáljuk, hogy mentői több munkaerőt is exportáljunk az árucikkel. Az exportáruban mentől több munkaérték legyen, mert hiszen ez az az összeg, -amely száiz százalékig itt marad. E tekintetben pedig az iparcikkek értékében kétségtelenül sokkal nagyobb értéket jelent úgy százalékban, mint abszolút számokban is a munkabér, vagyis az áru értékébe belefektetett munka értéke, mint a mezőgazdasági termények értékében a munkabér. Igen t. Ház! Ezek után rátérek felállított pontjaim harmadikára: és az, ipar jelentőségét szociális szempontból leszek bátor'pár szóval megvilágítani. Ezzel a kérdéssel már igen sokan és igen sokat foglalkoztak, ismétlésekbe bocsátkoznék, ha elmondanék olyan közhelye23*
