Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-271

158 Az országgyűlés képviselőházának 271. ülése 193 U május 3-án, csütörtökön. szebbmenőleg hajlandók vagyunk támogatni az igen t. kormányt ezekben a kérdésekben, hogy minél jobb kereskedelmi szerződéseket kössön. E tekintetben még úgyszólván teljhatalmat is adnánk a kormánynak, de más vonatkozásokban nem» Más vonatkozásokra térve, csak annyit kell szomorúan megállapítanom, 'hogy több kormánynyilatkozat ellenére azt látom, hogy az igen t. kormány igen gyakran kacérkodik a diktatúrával és mintha egyes kormányintézkedéseknek is az volna a főcéljuk vagy a legnagyobb gondjuk, hogy milyen formát találjanak a diktatúra bevezetésére; mintha csak a formaruha volna az, amit keres az igen t. kormány, hogy ebben a kérdésben célját el tudja érni. A kormány intézkedéseiben igen gyakran látjuk, hogy például az ipar és a kereskedelem terén, valamint az autóközlekedés terén is, ahol lüktető, zsongó életet kellene teremteni, temetői csendet teremt, és még ott is, ahol dolgozni kellene, nyugodtan kellene dolgozni, ahol nyugalomra volna szükség, mintha csak tendenciózusan keresné, kutatná, 'hogyan lehetne a harcot megteremteni, mintha keresné erre az okokat, azonban sokszor hiába keresi erre az okokat. Ezt vonatkoztatom a fővárosra. Mi azt tartjuk, hogy a kormány intézkedéseiben eddig is legnagyobbrészt a sic volo, sic jubeo elvét méltóztatott alkalmazni, pedig ez nem mindig helyes és nem mindig szolgál a parlamentarizmus tekintélyének emelésére és a miniszteri tisztség tekintélyét sem emeli. Mondok egy tragikus példát, amely a parlamentarizmusra igazán mondhatom, súlyos csapást jelentett a sie volo, sie jubeo elvével kapcsolatosan. Itt volt a nyugdíjtörvény, amelyben a bírói szakaszt az igen t. kormány a Ház elé hozta tiltakozásunk ellenére és a túloldallal, az egységespárttal irgalom és kegyelem nélkül megszavaztatta. (Farkas Gyula: Ne tessék velünk törődni, mi azt megszavaztuk!) Ha az igen t. képviselőtársam méltóztatik nekünk ilyet adresszálni, akkor mi is fogunk arra felelni, de a képviselő úr méltóztassék majd fellállani és megcáfolni azt, amit mondani fogok vagy pedig helyeselni akár egy közbeszólás formájában is. (Simon András: Tiltja a házszabály!) Itt felállott az igazságügyminiszter úr és nagyszerű elokvenciával és jogi tudásának teljes latbavetésével a bírói szakaszra vonatkozólag azt mondotta, hogy helyes ez a szakasz, amelyet a Ház elé hozott, abból nem enged, azt pártkérdéssé teszi és azzal állanak vagy buknak. Ez volt álláspontjának a lényege, mire a többségi párt egyhangúan megszavazta a szakaszt. Odaát a Felsőházban ugyanez a miniszter úr egyszerűen felállott és az ellenkezőjét indokolta meg, elejtve a szakaszt. Kérdem, szolgál-e ez a parlament tekintélyének emelésére "l Mert annak ami jó itt, ebben a Házban, ott is jónak kell lennie és ami rossz itt, annak ott is rossznak kell lennie. (Farkas Gyula: Bocsánatot kérek, ott mások szavaznak felette és mások szavaznak itt! Ne tessék azzal törődni! Mi szavaztunk azért, mert jónak tartottuk, ők szavazazért, mert nem tartották jónak ! — Büchler József: Még csak az kellene, hogy önök szavazzanak ott is! — Vázsonyi János: Pedig pártkérdés volt! — Zaj.) Emlékszem, hogy békebeli időben nem is ilyen súlyos esetekben, de mondjuk, hasonló esetekben az akkori főrendiházban azt tapasztaltuk nem egyszer, hogy a miniszter levonta a konzekvenciáját az ilyen állásfoglalásnak. Itt mondottam a miniszter úrnak a szemébe egyik beszédemben, miniszter úr, én nem azt kifogásolom, hogy a Felsőház leszavazta a Képviselőháznak ezt az indítványát, hanem azt kifogásolom, hogy a miniszter úr nem vonta le a konzekvenciát. És én még egyet kifogásolok, t. képviselő úr (Farkas Gyula: Tessék!), azt kifogásolom, hogy önök, 't. túloldal, _ ugyanazt a javaslatot, amelyet annak idején egyhangúlag elvetettek, itt egyhangúlag megszavazták. (Simon András: Külön törvény számára lett fenntartva a szabályozás!) Ne mondja, ezt a képviselő úr, mert ön belülről egészen másképen gondolkozik. Én sokkal jobban ismerem és becsülöm, a képviselő urat, semhogy feltételezném róla, hogy ezt komolyan mondotta. Azután itt van egy másik, lényegtelennek látszó kérdés, amelynél a sic volo, sic jubeo elve érvényesül. Erről a kérdésről a túloldali t. barátaimmal nem egy alkalommal volt szerencsém privát társaságban itt a parlament folyosóin és egyebütt beszélgetni. Kérdezem, kik helyeslik önök közül a délutáni üléseket? Kérdezem, helyes-e az, hogy itt megakadályozzák az idősebb urakat abban, hogy a költségvetési vitában résztvehessenek? Nem lehet kívánni az idős, a 60—70 esztendős uraktól, hogy éjjel 11 órakor felálljanak és beszédet mondjanak. A jogot megadják erre, de a módot nem adják meg hozzá. Vannak önök között néhányan, akik. azt mondják, hogy helyes ez a tárgyalási rend. De önök azt is mondják, hogy takarékoskodni kell! Szeretném látni a költségvetésnél azt az összeget, amelybe a villany-, a személyzeti és egyéb más kiadások kerülnek az országnak. (Farkas Gyula: Tetszik látni, már hat percnyi világítást tetszett elpocsékolni! — Derültség.) Ezek után engedje meg t. képviselőtársam, hogy a szíves invitre a teljes időt kibeszéljem, mert ezek után ki fogom beszélni a teljes időt, amelyet a házszabályok adnak. (Farkas Gyula: Engem nem tetszik megijeszteni vele!) Én sem vagyok ijedős ember, képviselő úr. Tessék a vezéréhez fordulni és megmondani neki, hogy a délelőtti üléseket vezesse be, és akkor nem fogjuk éjjel az áramot elpocsékolni. (Farkas Gyula: Önök mondják ezt meg neki! — Farkasfalvi Farkas Géza: Mi már proponáltuk!) Elnök: Ne méltóztassanak párbeszédet folytatni! Homonnay Tivadar: Ha tehát a takarékosságot sürgeti az igen t. túloldal, akkor a takarékosságot alkalmaznia is kellene az igen t. túloldalnak minden vonatkozásban, s elsősorban az ülések idejének délelőttre való áttételével lehetne egy jelentékeny összeget megtakarítani. Azt hiszem, hogy ebben 'a lerongyolódott, nyomorult országban még sok olyan dolog van, amelyre a jól felfogott takarékossággal jelentős összegeket lehetne fordítani, így a nyomorenyhítő akcióra és egyéb szociálpolitikai célokra. En a sic volo, sic jubeo-t azért hoztam fel, mert egyrészt nagy kérdésekben, amelyek elvi jelentőségűek, amelyek a parlamentarizmus tekintélyét rombolják, másrészt pedig egy egészen kis jelentőségű kérdésben is a kormány parancsszava szerint megy minden, amit sajnálattal kell megállapítani. Ezzel nem azt mondom, hogy a t. egységespárt kiváló képviselő tagjai, akik ott ülnek, a kormány ellen szavazzanak, de nem tudom elképzelni azt, hogy ha egyes kérdésekben az egységespárt díszes társasága azt mondja a kormánynak, hogy rossz úton halad és nem helyes, nem