Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-271
152 Az országgyűlés képviselőházának 27 igazság okából megemlíteni, (Peyer Károly: Azt majd más állapítja meg!) mert lehetetlen, hogy amikor .történetet akar valaki hamisítani 15 esztendő után, akkor annak megfelelő cáfo latban ne legyen része. (Helyeslés a jobboldalon. — Peyer Károly: Ebben annyi igazság van, mimt a maga ügyvédi díjleveleiben — Farkas István: Katonatisztek meg rendőrtisztek jöttek hozzánk s azt mondták, hogy túl konzervatívek vagyunk! — Peyer Károly: À katonatiszteket még ma sem merték igazoltatni. — Folytontartó zaj és közbekiáltások a szélsőbaloldalon.) Elnök: Farkas István képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Östör József: Ha a képviselő urak közül egyszerre csak egy szólna közbe, akkor még válaszolnék, de így teljes lehetetlenség. Ezzel kapcsolatban méltóztatott foglalkozni a választójoggal és azt méltóztatott kívánni, hogy a választójog tekintetében jöjjön egy népakaratnak abszolúte megfelelő és annak érvényesülését biztosító általános, egyenlő, titkos választójog. Kegyeskedjenek megengendi, hogy ehhez a kérdéshez, mert éppen szóvá is méltóztatott tenni, és azért is, mert ez a kérdés a költségvetési vitában felvetődött, a magam részéről hozzászólhassak. Azt hiszem, kétségtelen, hogy a választójog reformja meg fog történni, nem mindegy azonban hogy ez a reform hpgyan fog megtörténni. Ehhez a kérdéshez teljesen szenvedélymentesen, a pártszempontoktól is eltekintve, tisztán a magam véleményéi hangoztatva vagyok bátor hozzászólni. Hallottuk Propper képviselő úr idevonatkozó felszólalását, amely persze az egész szociáldemokratapárté, amely az általános, egyenlő, titkos választójogot szinte tisztán, mindentől mentesen óhajtja törvénybeiktatni. Foglalkozott ezzel a kérdéssel Eckhardt Tibor képviselő úr költségvetési beszédében, nagyon hosszasan és részletesen; foglalkozott vele egy keveset Berki Gyula képviselőtársam, és foglalkoztak vele még egynéhányan. Kétségtelen, hogy a titkosság a választójoggal kapcsolatban jönni fog. Őszintén megmondom, hogy 12—13 év alatt, amikor a választójogról szó volt és a Házban felszólaltam, a titkosság mellett szólaltam fel. (Peyer Károly: Nehéz lesz Sopron környékén bejönni!) Ha a képviselő úrnak jó volna az emlékezőképessége, tudná, hogy én voltam az, aki 1925ben a választójogi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával tiltakoztam az ellen, hogy Sopron városától a titkos választójogot elvegyék. (Ügy van! jobbfelől.) Azonkívül indítványt tettem, amelyben a titkosságnak fokozatos kiterjesztését kívántam. De igazságot politikai ellenfelektől az ember ne várjon. (Peyer Károly: Biztos volt. hogy azt az indítványt nem fogadják el. — Nyugodtan megtehette. — Niamesny Mihály: Ez igazán nem parlamentáris vitatkozási mód!) A t. képviselő úr sok indítványt tett és az ön társai is tettek olyanokat, amelyekről tudták, hogy nem fogadják el. (Propper Sándor: De nincs többségünk!) A titkosságnak egy olyan ^ előnye van, amely miatt részemről a titkosság mellett álltam és állni fogok, a fokozatos kiterjesztés megvalósításával és megfelelő kautélák tekintetbevételével. (Felkiáltások a, szélsőbaloldalon: Halljuk a kautélákat!) Majd rátérek, de nem én fogom megmondani, mást fogok citálni. Ezen át kell esnünk; utóvégre, ha a gyermek sehogysem akarja elhinni, hogy meg. ülése 193b május 3-án, csütörtökön. égeti a kezét, ha tűzbe teszi, — ha sehogysem akarja elhinni, hogy lebukfencezik, ha egyet ugrik: abban az esetben mégsem marad más hátra, mint ezt a nevelő hatást kihasználni. (Peyer Károly: Jó indok a titkosság mellett!) Kétségtelen, hogy a Ház polgári pártjai közül, — a szociáldemokratapártot kikapcsolva — a teljesen tiszta titkosságot törvénybeiktatni senki sem akarja a nélkül, hogy bizonyos kautélák ne lennének. Idevonatkozólag nem magamra hivatkozom, mert az én szavamat csekélynek tartom, semmiféle tekintély erejével fel nem ruházom és nem is akarom felruházni, hanem hivatkozom arra az ellenzéki vezérférfiúra, aki ezt költségvetési beszédében kifejtette. Ez pedig Eckhardt Tibor képviselő úr. Eckhardt Tibor képviselő úr beszédének idevonatkozó részét vagyok bátor a t. Háznak felolvasni. Ez a következőleg szól (olvassa): »Ne gondolja senki, hogy egy szélsőséges vagy szertelen reform mellett akarok hangulatot csinálni. Nagyon jól tudom, hogy az általános titkos választójognak nagyon súlyos hibái is vannak, amelyek éppen túltengésük következtében — sajnos — számtalan országban vezettek már diktatórikus és parlamentellenes megoldásokra. (Úgy van! a jobboldalon.) De kérdem, miért nem •lehet okulnunk a multak példáin és a mások kárán? (Ügy van! a baloldalon.) Mentstík át a múltból azt, ami jó, és vegyük át a külföldtől azt, ami az új rendszerekben jó és a magyar élethez hozzáilleszthető. (Helyeslés balfelől.) A nélkül, hogy egy szerves reformra vonatkozólag óhajtanék propoziciókat tenni, csupán néhány gondolatot vetek fel azokról a különböző hibákról, amelyeknek a titkos választójog megvalósítása során való ellensúlyozásáról gondoskodnunk kell.« Eckhardt Tibor képviselő úrnak ebből a beszédéből tehát kitűnik az, hogy ő a titkos választójoggal szemben bizonyos kautélákat kíván és hogy azok a kautélák, amelyeket beszédében akkor felsorolt és amelyekre én röviden ki fogok térni, még nem elégségesek, hanem még másokat is kíván. Eckhardt Tibor kénviselő úr a kautélák közül hármat említett. Első a kormányzói törj vénymódosítási jognak szentesítési joggá való átváltoztatása. Kétségtelen, hogy ez is bizonyos védelmet jelentene. Kétségtelen, hogy a szentesítési jog abszolút vétójogot jelentene, míg jelenleg az idevonatkozó 1920: 1. tcikk 13. §-a csak azt a jogot adja meg a Kormányzó úrnak, hogy a törvényjavaslatot, amennyiben neki az nem tetszik, visszaküldheti, de záros határidő múlva, amennyiben a törvényhozás ahhoz ragaszkodik, a törvényjavaslatot feltótlenül meg kell erősítenie. Én megengedem, hogy ez valamit jelent az óvintézkedések között, nem tartom azonban ezt önmagában véve valami nagyon tiílságos, erős kautélának, nem pedig azért, mert nagyon jól tudjuk még a monarehisztikus államformák idejéből, hogy akárhányszor a szentesítési joggal felruházott királyi hatalom is kénytelen volt bizonyos törvényjavaslatok előtt meghajolni, akkor is, ha egyébként ahhoz a törvényjavaslathoz való szimnátiája nem volt meg. (Peyer Károly: A múltban is volt előzetes szentesítés, ma is van!) Eckhardt Tibor képviselő lír második ilyen óvintézkedése az volna, amit ő úgy fejezett ki, hogy a szél által hajtott tömegeknek választó^ jogot nem akar adni. Ez tehát a választójogi törvény nyelvén szólva annyit jelent, hogy a választói jogosultságot bizonyos hosszabb, egy
