Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-271

Az országgyűlés képviselőházának 271. határt állítanának be. Elismerem, hogy a mai nehéz viszonyok között meg keil lenni a központi hatalomnak, amely a költségvetést az önkormányzatoknál, főképpen a városi törvényhatóságoknál ellenőrizné, de meg lehetne állapítani egy keretet, amelyen belül esetenként és általában a községi elöljáróság intézkedhetik és minden akta mellőztetik. Tudnám folytatni ezeket a végletekig. Ezek krasz esetek, amelyek iskolapéldái annak, hogy hogyan nem szabad a közigazgatásnak működni. Az amerikai dossziékkel, ceruzafeljegyzésekkel dolgozik és mégis minden jól el van intézve. T. Ház! Eddig a takarékosságra voltam bá tor rámutatni. Most méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy szerény felfogásom szerint hol lehetne a bevételeket, a jövedelmeket fokozni. Az egész parlamenti vita tónusa az volt, hogy a földbirtok túl van terhelve, ellenben az ipar, de főleg a nagyjövedelmű nagyipar nincsen kellően megterhelve, illetőleg megadóztatva. Ez ellen egyedül Fenyő Miksa t. képviselőtársam próbált ellenkező ál láspontot képviselni. Elismerem, neki ez állásánál fogva iíötelessége volt, s azt is elismerem, hogy igen ügyesen és szellemesen oldotta meg feladatát. Először megcukrozta a pénzügyminiszter urat, egy kis kesernyés szarkazmussal kipácolta és feltálalta a független kisgazdapártnak. Annak ez ízlett. Akkor megcukrozta Eckhardt Tibort és kesernyés szatírával megspékelte, a humor levével felöntette és feltálalta nekünk. Nekünk is ízlett. Közben elővette az agrárollót. Beszédének ez a része azonban már nem sikerült. Fenyő Miksa igen t. képviselőtársam az agrárollóval kapcsolatos bajnál azt hozta elő, hogy az Ő ollószáruk — tudniillik az ipari — nem is áll olyan függőlegesen mint inkább vízszintesen. Mi nem is az ellen panaszkodtunk, hogy az ő ollószáruk milyen magas, mi azt sérelmeztük, hogy milyen messze van egymástól a két ollószár. És így is, meg úgy is egyformán messze van. ö az ollónak csak az egyik felét mutogatta nekünk, a másik felét ügyesen oldalra tette. T. Ház! Nekem az a meggyőződésem, hogy amint a kommunizmusnak egyik legnagyobb hibája és közgazdasági csapása az volt, hogy a tőkét iparkodott megsemmisíteni, éppúgy irtózom, ha bármely gazdasági rendben a tőke megsemmisítéséről van szó. Különösen Magyarországon, ebben a tőkeszegény országban szükségesnek tartom egy erős tőke kiépítését és fenntartását. Eppenúgy perhorreszkálok minden olyan álláspontot, amely az ipart akarja letörni. Ha semmi egyéb tapasztalatom nem volna erre, elég az, amit látok a felvidéken: Losonc, Kózsahegy, Liptó, Korompa, Fülek, ahány ipari telep volt a Felvidéken, azt a cseh uralom mind tönkretette és az ipar tönkretételévei az ipari munkásság nyomorba és kanyérnélküliségbe való taszítása együttjár. Én tehát azt tartom, hogy egy egészséges közgazdaság szabályszerű működéséhez az iparra és a tőkére szükség van. Nincs szükség azonban arra a tőkére, amely kivonja magát a nemzeti, állami, közgazdasági feladatok alól, (Úgy van! jobbfelől.) sőt annak ellenére akar érvényesülni és nincs szükség arra az iparra, amely ön; magában is elég erősen a társadalom többi foglalkozási ágaiból szívja ki a maga életerejét. Sokkal szívesebben vettem volna, ha Fenyő Miksa t. képviselőtársam ahelyett, hogy azt mutatta volna ki, hogy mennyivel növekedett az ipar közterhe, arra mutatott volna rá, mennyivel több munkabért fizetett ki, amint KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 19$U május S-án, csütörtökön. 143 ezt a szociáldemokratapárt részéről nagyon helyesen megjegyezték. (Kertész Miklós: Az elhallgatott számok a döntőek!) Igen. Az egészen biztos, hogy nálunk kartellek vannak, egészen biztos, hogy azok nagy jövedelmeket produkálnak. Patacsi Dénes t. képviselőtársam a mészkartell bizonyos eseteire mutatott rá. Én is tudnék hasonló virágszálakat hozni. A szénkartell üzemeket szüntet be és ezért megtérítést ad — szép összegeket — az üzemet szüneteltető bányavállalatoknak. Ezzel megkárosítja a földtulajdonost, tehát az őstermelő lakosságot, ós kenyértelenné tesz egy csomó munkást, akit a közgazdasági rend szerint annak a vállalatnak kellene kenyérrel ellátnia. (Homonnay Tivadar: Ügy van!) Ahol ilyen üzletekre van pénz, ott kell lennie arra is, hogy az állam kiadásaihoz fokozott mértékben járuljanak hozzá. (Helyeslés.) Éppen azért nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, hogy amilyen szigorúsággal ellenőrzik az apró embereknek esetleges borfogyasztásiadó- vagy forgalmiadódolgait, méltóztassék ebben a nagy dzsungelben is ilyen erélyes razziát tartani és azt a pénzt, amelyet az államtól — nem tudom, megtörtént-e — illegálisan vontak el, tessék egészen elvenni, ha pedig nem vonták el ezt illegálisan, de nagyobb jövedelemre tettek szert, tessék megadóztatni ezt fokozatosan. (Ügy van! jobbfelőlj Ez az én becslésem szerint a bevételeknek hatalmas forrása és felemelő je lesz. Falusi ember lévén, a gazdamoratóriummal szeretnék még röviden foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Lehet, hogy a pénzügyminiszter úr elgondolásai és tervei nem fognak valóra válni — én kívánom, hogy valóra váljanak — és lehet, hogy őt működésében nem fogja elismerés koszorúzni. Arra kérem a pénzügyminiszter urat, ne felejtse ei azt, — mert ez elégtételül fog neki minden működéséért szolgálni — hogy ezer és ezer magyar gazdának gondokba ráncolt homlokát simította el, amikor ezt a rendeletet kibocsátotta. Sajnos, azóta azok a ráncok ismét besűrűsödtek — mint többen kifejtették — a magyar gazda jövedelmének nem aránylagos eloszlása, hanem az évszakok egyik részére koncentrálódása és a fizetési képesség csökkenése miatt. A dolgon szerény nézetem szerint könnyű segíteni. Mert mi történik ma, ha a védettség törlése iránti kérvényt beadják? Kitűznek egy tárgyalást, aztán hoznak végzést. Hála Istennek, a magyar bíróság humánus felfogása mellett ezeket az ügyeket meglehetősen lassan intézik el és kézbesítik, a végzést mégegyszer fel lehet folyamodni, a törvényszéken sem nagyon sietnek, s csak azután lehet az árverést megkérni

% Akkor az árverést kitűzik, és erre elég hosszú határidő van. Kétségtelen tehát, hogy hitelező, — és ebben a pesti bankok járnak elől — aki megkérte a védettség törlését, semmiesetre sem fog a pénzéből egy fillérhez sem hozzájutni, tehát akkor, amikor ezt a lenest teszik, kétségtelenül nem azért teszik, hogy pénzükhöz hozzájussanak, hanem tisztán hatalmi pozíciójuk biztosítására. Méltóztassék ebben a tekintetben egy rendelettel rendet teremteni, méltóztassék az őszig felfüggeszteni a védettség törlését, méltóztassék ennek eltörlését a bíróság bölcsességére bízni. Lehet, hogy iesz rá eset, amikor el fogja rendelni, én azonban rá merném bízni a magyar bíróságra ennek a kérdésnek eldöntését. A másik dolog a következő. Egy nem is lényeges, de sok kontroverziára okot adó hiány 20