Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-271

Az országgyűlés képviselőházának 1271. Halljuk! half elől.) Mindig sírva danolt a ma­gyar. Méltóztassék megengedni, hogy talán foly­tassam eszmemenetemet, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Magyar Pál: Mecsérről beszél tél!) Most nem Mecsérről beszélek, de az ő gon­dolatmenetével kapcsolatban, bátor vagyok ki­jelenteni, hogy bizonyos mértékű irányított gazdálkodásnak és értékesítésnek nem vagyok elvi ellensége. (Mozgás a középen.) Az első feltétel azonban az, hogy az irányítás függet­len gazdaalakulatok kezében legyen és legfel­jebb a szankciót adja meg hozzá a végrehajtó­hatalom. Mert nekünk gazdáknak nagyon ke­serves tapasztalataink vannak eddig a kor­mány monopolisztikus erőszakos beavatkozá­saival kapcsolatban. Vegyük talán sorra. Itt van a fa, amely­nek ügyét Esterházy gróf t. képviselőtársam tegnap részletesen és nagyszerűen kifejtette. Itt van a tejkérdés, amelyről előbb már meg­emlékeztem, (Zaj és mozgás.) itt van a bur­gonya, az élőállatkivitel. Ez mind a kormány beavatkozása folytán történt. (Zaj és mozgás.) Mindenütt így van, ahol a kormány beavatko­zott. S erőszakos beavatkozásának mi lett a következménye? (Zaj a jobboldalon és a közé­p en , — Vitéz Kenyeres János: Mit szólnak a szabolcsi gazdák?) Hogy a szabolcsi gazdák előnyben részesülnek? Én szabolcsi gazda is vagyok, de nem kívánom, hogy előnyben ré­szesüljek, mert azt tartom, hogy nem szabad annak történnie, ami a monopóliumoknál tör­ténik, hogy egyes kiváltságosak kapnak előnyt a köz érdeke ellen. (Ügy van! Ügy van a bal­oldalon. — Zaj a jobboldalon és a középen. — Mikecz István: Nem is kértünk ilyet sohasem!) De menjünk tovább, vegyük a lenkérdést. A múlt esztendőben a gazda a lenért 26 pengőt ka­pott métermázsánként. Most pedig a kormány beavatkozása folytán kaptunk egy szerződést, amely «ele van akasztófával a gazda számara és azonkívül egyesek becslése szerint, — mert biztosan senki som tudja, hogy mit kapánk majd — 10—12 pengőt, mások becslése szerint 18—20 pengőt fogunk kapni annakidején. Itt van a borsókérdés. A borsóért kaptunk a múlt esz­tendőben — legalább én kaptam — métermá­zsánkint 22 pengőt ab termelőállomás. A kor­mány ebbe a kérdésbe is beleavatkozott s most kapunk 18 pengőt, de a termeltető állomásán, tehát kapunk 15 pengőt a 22 pengővel szemben. (Kálmán István: Nagy tévedés!) Nem tévedek! Méltóztassék megcáfolni! Állok elébe! Tessék adatokkal jönni. Itt van a gyapjú kérdése. Nekem — azért mondom, hogy nekem, mert abból tudom a leg­biztosabban, hogy így van, ami velem történt, (Igaz! Úgy van!) — a múlt ősszel ígértek 190 fil­lért kilogrammonként és kifizették volna a tel­jes vételárt előre. Most ebbe is beleavatkozott a kormány, mire a kereskedők mostanig nem mer­teki venni, most pedig ígérnek kilónként 165— 170 fillért, a gazda tehát elesett attól a haszontól is, hogy egy félévig azt a pénzt kamat nélkül használhatta volna. Hogy ez mit jelent a mai hi­telviszonyok között, azt hiszem, nem kell hang­súlyoznom. (Úgy van! balfelöl.) Szóval a jó Isten mentsen meg bennünket az ilyen atyai jóindulattól. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Friedrich István: Ez az inter­ven cionizmus!) Még egyre kérem mély tisztelettel a távol­ievő földmívelésügyi miniszter urat, mégpedig arra, hogy ne adjon a gazdáknak nyilvánosan hivatalos vagy félhivatalos tanácsokat a termés KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIL ülése 193U május 3-án, csütörtökön. 127 értékesítésének időpontjára nézve. (Helyeslés balfelől.) Például a múlt aratáskor azt ajánlotta a földmívelésügyi miniszter úr, hogy ne adja el senki a búzát, aki csak tarthatja, tartsa és erre leszaladt a búza ára. Most év kezdetén me­gint kezdett szépen emelkedni s akkor a minisz­ter úr megfenyegette a gazdát: add el a búzát, mert elrekviráltatom, ha itt találja az új gaz­dasági év, és nem tudom még, mit fogok veled csinálni! Erre leesett a búza ára. Kinek van haszna ebből? A nagymalmoknak és a külföldi kereskedőknek. (Ügy van! Ügy van! a balolda­lon.) Én tehát vagyok bátor kérni, hogy a t. kor­mány tekintsen el ettől és ne adjon ilyen atyai jótanácsokat. (Popper Sándor: Az ellenkezőjét kell megfogadni a tanácsnak és akkor jól jár­nak. — Derültség.) Az lehet! A kormány nemzeti munkatervének M vagy 95 pontjában — nem tudom, hány pontja van (Friedrich István: 98! Én jól tudom ezt! — De­rültség.) ~ kérem, koncedálom azt is, hogy 98 pontja van — bennfoglaltatik az is, hogy a köz­terheket arányosítani fogják, a földterheket le­szállítják. Hát mi történt? Egy lépés sem tör­tént, mert kérdezem a t. gazdatársaimat, ugyan valaki fizet-e kevesebb adót ma a földje után, mint eddig, hiszen még mindig a 30 pengős búza­ár után fizetjük az adót, hiszen még mindig olyan pótlékok vannak, hogy sokszor az egye­nesado háromszorosa a pótlékok összege. (Üay van! balfelől.) Itt hivatkozom az én igen t. barátomra, Janossy Gáborra, a Háiz közkedvelt költőjére. (Friedrich István: Na! Na! — Kun Béla: Reci­tator! — Jánossy Gábor: Csak költők olva­sója!) Én költőnek tartom. Eddig abban a hit­ben voltam, hogy 27-féie adónem van, de ő azt mondotta — ha jól olvastam a lapokban — hogy 51 van és ezeket 70 törvény és 150 ren­delet szabályozza. (Friedrich István: Talán van ©gy kis költői fantázia benne!) Én nem kételkedem ebben. (Jánossy Gábor: Egy pénz­ügyi könyvben olvastam ezt! — Friedrieh Ist­ván: Melyik évben volt ez?) Én nem kételke­dem, benne, csak konstatálom, amit ő mondott. (Friedrieh István: A törökök idejéből valók ezeik? — Jánossy Gábor: 1931-ből! — Friedrich István: Azt hittem, hogy a török defterdárok idejéből! — Derültség. — Jánossy Gábor: Ta­valy is elmondottam, tavaly előtt is!) En a pénzügyminiszter úr jó szívére appellálok szo­ciális érdekből ebben a kérdésben. (Helyeslés jobbfelöl.) Tudom, a szegényekért remélem ő erre is hajlandó. Kérem, méltóztassék azt az antiszociális rendelkezést visszavonni, hogy tűzkár esetén attól a nyomorult szegény em­bertől, aki háza leégése után a biztosítási ösz­szegnek talán csak harmadrészét kapja meg, ne fogjanak 1© adótartozás címén semmit. (He­lyeslés a jobb- és baloldalon.) Most volt egy esetem: egy szegény házaspárnak, akiknek semmi maisuk sincs, mint egy nyomorult vis­kójuk, 600 pengőre volt ez a házikójuk bizto­sítva és miután leégett, mindössze 100 pengőt likvidáltak nekik. En elmentem a biztosító­társasághoz és azt mondtam, emeljék fel vala­mivel ezt az összeget. 50 pengővel tényleg fel­emelték. Most tehát ez a házaspár kap 150 pengőt, de kitűnik, hogy 57 pengő adóhátralé­kot levonnak tőlük. Ez annyira antiszociális, hogy én nem is képzelem, hogy a miniszter úr ezen nem fog segíteni. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Az adómorál kérdésére is vagyok bátor felhívni a t. Ház és a pénzügyminiszter úr íí­18

Next

/
Oldalképek
Tartalom