Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-270
Az országgyűlés képviselőházának 270. tazasa és megvizsgálása céljából rendeltem el, semmiféle politikai szempontot nem tarthat szem előtt. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon) Vigyázok, rá, hogy ez a vizsgálat a legtárgyilagosabb legyen és remélem, hogy a vizsgálat eredményeképpen be fog következni Debrecen társadalmaiban a megnyugvás, amelyet, sajnálom, hogy ez az ügy igazán kellő ok nélkül felkavart. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Elénk helyeslés és* taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviseleő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Nyomon követve az igen t. belügyminiszter úr válaszát, méltóztassanak megengedni, hogy egypár rektifikációt fűzzek ahhoz. Meg kell állapítanom, hogy a fellebbezést ebben az ügyben egy strohmannal Íratták. (Kun Béla: Bizonyítva van!) Itt egy konkrét bérleti ügyről van szó, ahol a bérlő és a város érdeke egymással ellentétes. Egy konkrét bérleti ügynek összekapcsolását r egy sikkasztási üggyel, amelyhez ennek a bérlő családnak abszolúte semmi köze^ sincs és ennek ilyenmódon történt előadását, a belügyminisizter úr. ha vele történnék ilyen eset, a maga részéről sértésnek tekintené. Azt mondta a belügyminiszter úr, hogy én is .tettem kifogást. Amikor a sikkasztásról tudomást vettem és megtudtam, hogy Debrecen városának egyik hivatalában sikkasztottak, mint törvényhatósági bizottsági tag kötelességszerűen nyomban interpellációt jegyeztem be, hogy ki a felelős, tegyenek erről azonnal jelentést A felvilágosítást tehát megkértem, ez kötelasségem volt. Ez csak azt bizonyítja, hogy t éber figyelemmel kísérjük Debrecen város ügyeinek intézését, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nagyon helyes is!) T. belügyminiszter úr, én a^ főispán álláspontjával szemben leszegezek négy levelet. Leszögezem Baltazár Dezső nyilatkozatát, leszögezem az egész törvényhatósági közgyűlés lefolyását, amelynek alkalmából a főispán úr ezekről a kérdésekről nyilatkozott. E között a nyilatkozat között és a közöít a mentség között, amelyet a belügyminiszter úr előad, lényeges ellentét van. (Kun Béla: Tátongó űr van! — Berki Gyula: Más baj van itt, uraim!) Azután nem arról volt szó, t. belügyminiszter úr, — mert én figyelemmel kísértem négy hónap óta az ügyeket, sőt megmondom a belügyminiszter úrnak, ismertem a főispán úr felterjesztésének a tartalmát is — hogy a főispán járjon el és támogassa, hanem az akta lent volt nála az ő fiókjában és arról volt szó, hogy ez az akta felkerüljön már egyszer a belügyminisztériumba. Ezért fordultak annyian ebben a kérdésben a főispán úrhoz, nem is tudva azt, hogy ennek akadályai vannak, mert hiszen a főispán úr elnöklete alatt egyhangúlag fogadták el ezt a határozatot és a főispán úr, akinek szintén megvannak vagyonfelügyeleti szempontból a kötelességei, nem is élt ez ellen fel'terjesztéssel. Mélyen t. belügyminiszter úr! Ezeknek a dokumentumoknak alapján itt a belügyminiszter úr van szintén megvádolva. De nekünk is fontos az, hogy ilyenek ne történjenek, mert báró Vay László úr személyéhez nem igen mentek volna el, ha ő nem a véleményadásra hivatott és magának az aktát le' kérő főispán. Ami nyilatkozatot tett, azt hivatalos személyként is tette. Ez a nyilatkozat pedig nem fedi a belügyminiszter úr állás1934,. évi május hó 2-án, szerdán. 109 pontját. (Berki Gyula: De van itt egy kellemetlen levél! Itt a baj! — Kun Béla: De itt négy levél van, Gyula! — Berki Gyula: Ez a komolyabb! Az mese az írógépről! — Kun Béla: A főispán magatartása az oka, hogy nem intézik el kedvezőleg az ügyet! Ez van a levelekben! Itt van az akadájy! — Zaj a jobboldalon.) Arra kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék ezt az ügyet megvizsgálni, ez ennek a helyes módja. (Helyeslés a baloldalon.) Sokkal jobb ezt a köz szempontjából is tisztázni, mert ha a belügyminiszter úr megvizsgálja az ügyet és meghallgatja azokat is, akik most azt állítják, hogy ez így van, ha saját bizonyítékait is megszerzi és mindezeket összehasonlítja, akkor tisztázni lehet ezt a kérdést, mert én ezt így, — egyáltalán nem akarok személyeket sérteni — a belügyminiszter úr előadása után a főispán úr oldaláról ma már a második értelemben hallom. Először a törvényhatósági közgyűlésen hallottam más értelemben, most pedig itt hallom más értelemben. (Eckhardt Tibor: Ne méltóztassék pálcát törni, hanem méltóztassék megvizsgálni. — Egy hang a jobboldalon: Már megtörtént.) Nem kívánunk mást a belügyminiszter úrtól, mint azt, hogy amint a főispán úr előterjesztésében foglalt adatok miatt is vizsgálatot rendelt el e bérleti ügyben, méltóztassék ezeket az adatokat is megvizsgálni és tisztázni, mert elvégre azt hiszem, hogy a kormány szempontjából nem lehet mellékes, hogy minden lélek meg legyen nyugtatva az én városomban is abból a szempontból, hogy ebbe a kérdésbe politikum nem vegyíttetett bele. (Helyeslés a baloldalon.) Ez a kérésem. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! A képviselő úr felszólalása kapcsán még egy pár megjegyzést óhajtok tenni. A képviselő úr, úgylátszik, gyanús körülménynek tartja azt, hogy ezt a fellebbezést állítólag egy strohmannal íratták alá. Én ezt nem tudom, de ez nem is érdekel. Közérdekű ügyről lévén szó, mindenkinek van fellebbezési joga. A polgármester felterjesztette a fellebbezést, természetes tehát, hogy én azt megvizsgálom. Nagyon sokszor előfordul, hogy közületek, törvényhatóságok határozatait más név alatt fellebbezik meg az emberek, mert bizonyos érdekekből nem akarják magukat exponálni. Erre már több eset volt, de ezt természetesen a hatóság sohasem vizsgálja. A képviselő úr azt is felhozta, hogy az ügy aktái túlsokáig feküdtek a főispán úrnál. Erre vonatkozólag én most nem tudok felvilágosítást adni, mert a kérdésnek ezt a részét nem ismerem, de készséggel megnézem, (Hegymegi Kiss Pál: Méltóztassék ezt megnézni: ez ezzel kapcsolatos!) és ha ez — mondjuk — a főispán úr terhére esnék, a dolgot természetesen más megvilágításban látnám. Ami a leveleket és ezeket az állításokat illeti, miután azok a levélbeli állítások mindahhoz a magánbeszélgetéshez kapcsolódnak, amelyet a főispán úr folytatott, és amely — kijelentem — előttem a főispán úr által^ állított tartalmával teljesen tisztázottnak látszik, a dolognak ez a része nem igen igényel további megvizsgálást. (Hegymegi Kiss Pál: Én sem olvastam fel egészen a leveleket, belügyminiszter úr!) Azok a levelek hat hónap előtti bizalmas beszélgetéseknek tartalmát
