Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. Elnök: Méltóztatnak a kért engedélyt megadni'? (Igén!) A Ház az engedélyt megadja. . Minthogy a napirend tárgyal ÍÍ Seil' a szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javasolom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután négy órakor tartsa s annak napirendjére tűzessék ki az 1934/35. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalása. Van valaki feliratkozva? Frey Vilmos jegyző: Nincs senki felírva. Elnök: Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni*? (Igen!) Ha igen, ekként mondom ki a határozatot. Következik a pénzügyminiszter úrnak a kereskedelemügyi miniszter úr nevében is adott írásbeli válasza Eckhardt Tibor képviselő úrnak a gyufakartell tárgyában multéví június hó 21-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék á miniszteri válasz szövegét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): »Válasz Eckhardt Tibor országgyűlési képviselő úrnak a gyufamonopólium jogosulatlan hasznának megszüntetése érdekében alkalmazandó ellenőrzés és ármegállapítás tárgyában 1933. évi június 21-én a pénzügy-, kereskedelemügy és belügyminiszterhez intézett interpellációjára. Az interpellációra annak idején saját részéről a belügyminiszter úr válaszolt. A magam és a kereskedelemügyi miniszter úr részéről válaszképpen van szerencsém utalni arra, amit Sándor Pál országgyűlési képviselő úrnak ugyanebben a tárgyban a kereskedelemügyi miniszter úrhoz és hozzám intézett interpellációjára a kereskedelemügyi miniszter úr nevében is a Képviselőház 1934. évi március hó 7-én tartott ülésén előadtam. Ebben a válaszomban a gyufamonopóliummal kapcsolatos vitás kérdéseket megvilágítottam és előadtam, hogy a kormány az ellenőrzés jogát teljes mértékben gyakorolja és iparkodik maradéktalanul, érvényesíteni mindazokat a jogokat, amelyeket a szerződés biztosít. Tisztelettel kérem, hogy ezt a válaszomat méltóztassék tudomásul venni. Budapest. 1934. évi április hó 27-én. Dr. Imrédy Béla s. k., m. kir. pénzügyminiszter.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úrnak a. kereskedelemügyi miniszter úr nevében is adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Most pedig áttérünk az interpellációk meghallgatására. Sorrend szerint következik Tauffer Gábor képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz és az összkormányhoz az 1931. évi 5%-os devízakölcsőn. visszafizetése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció «7Övegét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): »Az 1931. évi 4950. M. E. rendelet értelmében az ország polgárai kötelezve^ voltak arra, hogy a birtokukban levő valutákat, valamint a rendelkezésük alatt álló devizákat bejelentsék, s tartoztak az így dispenzációjuk alatt álló összegeket vagy pengőértékre átváltani, vagy azok felét három évre kölcsönképp a m. kir. kincstár részére eredeti pénznemben beszolgáltatni. Miután a rendeletben meghatározott hároméves időpont ez év novemberétől kezdődőleg lejár, méltóztassék nyilatkozni, szándékában van-e a m. kir. kormánynak az így vállalt kötelezettség folyKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ XXII. illése 19

SU. évi máfus hó 2-án, szerdán. 103 tán a kölcsönadott összegeket eredeti pénznemben visszafizetni, vagy pedig a fennálló devizanehézségekre való tekintettel, ha a visszafizetés az eredeti devizáknak megfelelő pénznemben nem is történhetik meg, az esedékessé váló összegeket legalább is pengőértékre átszámítva visszafizetni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tauffer Gábor: T. Képviselőház! Fel akarom hívni a közvélemény figyelmét a következőkre. Egy új hadikölcsönügy keletkeznék abból, ha az államkincstár az 1931.- évi 5%-os devízakölcsönt, amelynek lejárata közeledik, be nem váltaná. 1931 júliusában bekövetkezett az úgynevezett bankzárlat

; amelynek előzményei, az ország 1931. évi pénzügyi sorsának különböző eseményei még nincsenek egészen világosan feltárva. Tény azonban, hogy a bankzárlatot megelőzőleg az ország deviza- és valutakészletének nagy része igen rövid idő tartama alatt az országból, hogy úgy mondjam, kisíboltatott. Ennek következménye volt azután egy minisztertanács, amely váratlanul elrendelte a bankzárlatot s e bankzárlat után kiadatott egy rendelet, amelynek célja az volt, hogy a még az országban lévő deviza és valuta a királyi kincstár rendelkezésére bocsáttassák. Ebben az időben kibocsáttatott az 1931. évi 4950. M. E. számú rendelet, amely kimondja 1. §-ában, hogy: az állandóan Magyarországon lakó természetes személyek, a Magyarországon székhellyel bíró jogi személyek kötelesek 1931 szeptember 30-áig bezárólag bejelenteni a tuj lajdonukban lévő külföldi pénztértékre szóló követeléseiket és ezeket a Nemzeti Bank felhívására a bank által megállapított^ módon és időben a pengőre átszámított ellenérték fejében a bank rendelkezésére kellett bocsátani. 5. §-ában pedig előírja a rendelet, hogy: ha a fél a bejelentési kötelezettség alá eső külföldi ' fizetési eszközök felét a magyar királyi államkincstárnak eredeti pénznemben évi 5%-os kamat mellett három évre kölcsönképpen átengedi, a rendelkezésre bocsátás kötelezettsége alól a másik felerésze mentesül és arról a felerészről szabadon rendelkezhetik. T. Képviselőház! Interpellációmra okot az szolgáltatott, hogy átvizsgálva a költségvetést, megállapítottam, hogy erre a három évvel ezelőtt felvett kincstári kölesönre, ennek tőketörlesztésére semmiféle előirányzat nincs. Ez arra mutat, mintha az igen t. kormánynak az lenne az álláspontja, hogy nem fizeti vissza a lejáratkor ezt a kölcsönt, hanem a prolongáeió jogával kívánna élni. Én ez ellen kettős okból szólalok fel: először morális, másodszor pénzügyi szempontból. Morális szempontból azért, mert annak ellenére, t. Ház, hogy igen nehéz gazdasági helyzetben vagyunk és elismerem azt, hogy ugyanezt a kölcsönt valutában visszafizetni nehéz volna s az állam nincs abban a helyzetben, hogy ennek a kötelezettségnek eleget tegyen, mégis arra való tekintettel, hogy, amint látjuk, Ausztriában is az első megmozdulás pénzügyi téren az, hogy belső kölcsönt akar felvenni az állam, nyilvánvaló, — hiszen erről folyton hallunk beszélni —, hogy Magyarországon is ez lesz az első módja a kölcsön megszerzésének, hogy a belső piacot kívánja majd a kormány igénybe venni, ennélfogva azt a bizalmat, amely meglehetősen elmúlt és veszélyeztetve van úgy a külföld részéről, 15