Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

100 Az országgyűlés képviselőházának 270 kalmazottainak függetlensége is minimális. (Fábián Béla: Nem minimális, nulla!) Azt mondhatom, hogy igazán nagyon sokszor szegyeim kellett magam, amikor külföldi embereknek megmagyaráztam, hogy milyen választójogi rendszer van Magyarországon. (Örgr. Pallavicini György: Nem akarják elhinni! — Weltner Jakab: Nem is lehet megmagyarázni!) Az igazságnak tartozom annak megállapításával, hogy ez a hihetetlen rendszer 40—50—100 évvel ezelőtt Angliában is megvolt. (Gr. Sigray Antal: De száz évvel ezelőtt!) Azonban az a baj, hogy az emberek nem nagyon intenzíven tanulják a történelmet és rendesen nem tudják azt, hogy mi volt száz évvel ezelőtt, hanem csak azt tudják és tapasztalják, ami most van. És ha összehasonlítják a külföldiek azt a tisztességesen kezelt választójogi rendszert, amelyet hazájukban látnak és amely védi az egyéniséget, azzal, amiről hallják vagy olvassák, hogy itt nálunk van, akkor méltóztassék elhinni, nagyon sokszor nehéz a szimpátiákat olyan mértékben növelni, mint amilyen mértékben lehetséges volna, ha mi oda állhatnánk és azt mondhatnánk, hogy mi mint politikai tradíciók alapján élő nemzet, mint nagy politikai iskolán keresztül ment ország gondoskodtunk egy olyan választójogról, amely emberi lehetőség szerint (Zaj jobb felől. — Halljuk! Halljuk!) lehetővé teszi a népakarat tisztességes nyilvánítását. Azt hiszem, már elérkezett az ideje annak, hogy azok a kormánynyilatkozatok, amelyek az utóbbi két évben elhangzottak, realizálódjanak, realizálódjanak annyiban, hogy legalább az az anyag, (Zaj. — Elnök csenget.) amelynek alapján azután a törvényhozás dönthet,, valamiféle javaslat formájában a Ház elé kerüljön. Nem hiszem, hogy bölcs dolog lett volna nálunk a múltban a választójogot röviden, gyorsan, rendelettel elintézni. (Gr. Sigray Antal: Ügy van!) Azt hiszem, hogy egy rendes választójogi törvény megalkotása hosszú időt vesz igénybe, mert yannak még olyan részletek, amelyek tekintetében talán még a kormányzópárt sincs egy véleményen, vagy talán az ezen az oldalon ülő pártok tagjai sincsenek egy véleményen. Mert hiszen az általánosság és a titkosság — az általánosságot relatíve véve — kritériumain felül ínég nagyon sok dolog van, amit egy választójogi törvényben szabályozni kell. (Weltner Jakab: A közszabadságok védelmét.) Arra is rá fogok még térni. Egy választójogi törvénynél r az eredmény tekintetében lényeges különbség állhat elő akkor, ha országos lista van, ha megyei lista van, ha kerületi választójogi rendszer van, vagy esetleg nagy kerületek választanak két-három képviselőt, mert hiszen erre is van precedens. Ezeket a kérdéseket jól meg kell fontolni, mert hogy magában véve az általános és titkos választójog nem biztosítja egy állam parlamentjének működését, erre az egész vonalon sok példa van. Hogy az országos listának vagy a nagy listának mi volt az eredménye, azt láthattuk Németországban, ahol munkaképes^ parlament nem ült össze. Hogy Franciaországban melyek voltak az eredmények, azt is tudják azok, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Tudjuk tehát, hogy a listás választásnak is megvannak a maga hátrányai. Viszont a kerületi választásnak iskolázatlan népnél és nehéz politikai viszonyok között szintén megvan az a hátránya, hogy a leglelkiismeretlenebb, a legmegbizhatatlanabb és a nagy demagógiával élő jelölt pártkülönbség nélkül előnyben van az olyan reális és komoly jelöltülése 193A. évi május hó 2-án, szerdán. tel szemben, aki éppen ezért, mert nem politikai desperado, az ígéretekben nem tudja túllicitálni ellenfelét. Hogy a demagógiának is vannak hátrányos kinövései és súlyos hibái, azt tapasztalhattuk ebben az országban. En helytelenítem azt a merevséget, amellyel a múltban gróf Bethlen István a választójogi reformmal szembeszállt, azonban kénytelen vagyok elismerni azt is, hogy ha valakinek az első nemzetgyűlésen kellett dolgoznia és látta, hogy a Friedrich-féle választójogi reform mit produkált, akkor az illetőnek bizonyos aggályai voltak a jövőre nézve és ezt meg is tudom érteni. • De én azt hiszem, helytelen volt ez az álláspont annyiban, mert nem számolt azzal, hogy az idő javított a helyzeten, mert ami 1920-ban megtörtént, az egy későbbi időpontban talán kevésbbé lett volna olyan káros, vagyis a titkos választójog mellett is lehetséges lett volna akcióképes parlamentet összehozni, különösen akkor, ha a kormányzat is törekedett volna arra, hogy a helyes kormányzatnak mindenkor kijáró elismerés meghozza a maga gyümölcsét. De így megteremteni azt a miliiőt, amelyben csak egyedül működhetik rendesen, — még akkor is, ha az egyéb feltételek megvannak — az általános választójogon felépült parlamentáris rendszer . .. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Farkas Tibor: ... ehhez szükséges lett volna az is, hogy a szabadságjogok tekintetében is érvényesüljön egy kicsit az az elv, amelyet ugyan ma minduntalan csepülnek és leszólnak: a liberalizmus. Mert én azt állítom, hogy a helyes értékelés, vagy mondjuk talán a helyesebb értékelés tekintetében a liberalizmusnak vannak és a múltban is voltak érdemei. Mert feltűnő az egyénnek az a lebecsülése, amelyet más rendszerekben látunk; az átlagos egyénekről beszélek itt és nem azokat értem ez alatt, akik kis egyének révén vezető pozíciókba kerültek. Kendkívül jellemző tünet az, hogy a szervilizmus sokkal erősebb az új alakulatokban, az új alapokon, (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon kiterjedt!) ismétlem, sokkal erősebb a szervilizmus, a bizantinizmus, mint a rendes régi alapon, a természetes fejlődés útján felépült alakzatoknál, mert hiszen, akinek megvan a súlya, megvan a kellő tekintélye, annak nincs szüksége arra, hogy ilyen eszközökhöz folyamodjék. (Farkasl'alvi Farkas Géza: Tökéletesen így van! — Helyeslés és taps a baloldalon.) Méltóztassanak csak figyelembevenni, hogy a történelemben is nagyon sokszor találunk erre példát. A régi görög és római történelemben és egyéb keleti népek történetében is látjuk, hogy elsősorban olyan uralkodók, vagy vezetőszerepre jutott egyének agyában szülemlett meg az a gondolat, hogy ők közvetlenül az Istenségtől származnak, olyanok csináltak magukból istent, akiknek múltja nem igen vezetett vissza a régi időkbe. Hogy egészen fix példát lássunk, tudjuk a történelemből, — minket legalább is úgy tanítottak —hogy valakinek eszébe jutott, hogy ő isten, és megtette magát istennek. (Fábián Béla: Es meg is szavazták! — Weltner Jakab: Hitlerek is megszavazták!) Igaz, hogy ennek az egész dolognak a pandant ját is látjuk. (Fábián Béla: Az istentiszteletet azonban csak addig tartották, amíg isten volt!) Azt is látjuk a történelemben, hogy a félistenként tisztelt államférfiú fogta magát és a lovát nevezte ki konzulnak. (Fábián Béla: Ez már csak az ő