Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-258

140 Az országgyűlés képviselőházának 258. ülése Î&H. évi április ÎO-én, kedden. kerülhetnek be a középiskola I. osztályába, egy esztendőt vesztenek tanulmányaikból és életükből is, úgy, hogy ez teljesen igazságtalan, jogtalan, s a szülőknek igen sok gondot okozó kellemetlen intézkedés volna. Erre vonatkozólag kérek intézkedést. (Kornis Gyula: Meg kell javítani!) T. Képviselőház! En azt látom, hogy ez a javaslat az iskolát nem javítja meg, s a szellemet nem reformálja. A javaslat lényege a 38. és 39. % amely, amint mondottam, egy új numerus clauzus megteremtése, de logikátlanul és helytelenül, anélkül, hogy megvizsgálná, anélkül, hogy tényleg tudhatná, kiben mi lakik, mert az a középiskolában még senkiből sem ütközött ki. Sokkal később bontakozik ki mindenkinek az egyénisége. Igen kevesen vannak azok a nagy zsenik, akik már a középiskolában a legelső sorban vannak, viszont tudunk olyan zsenikről, akik a középiskolában igen rossz tanulmányi előmenetelt mutattak, később pedig a legfényesebb és legnagyobb ívelésű pályát futották meg. Középiskolás éveimre én mindig szeretettel gondolok vissza azért is, mert akkor — pedig az nem volt olyan régen — még nem volt politika a középiskolában. Most ennek a javaslatnak kapcsán bekerül a politika is a középiskolába. Nem a tudás, hanem a megbízhatóság lesz a fontos. Ezért kell, hogy a javaslattal szemben állást foglaljak, mert a nemzeti, szellemet én a régi középiskolában igenis megtaláltam. A nemzeti szellemet a régi középiskola gyönyörűen dolgozta ki minden egyes órán, nemcsak a történelem, nemcsak a magyar irodalom tanításakor, de minden egyes órán és ezért csak hála illeti meg az igen kitűnő munkát kifejtő és aránylag csekély fizetésért nagyon magasztos szolgálatot teljesítő magyar tanári kart. T. Képviselőház! Azt látom, hogy a tanterven kellene változtatni, mert a tanárokat megváltoztatni nem tudjuk egyedül. A tanárok a szellemen keresztül változnak meg. A szellemnek kell megváltoznia, a szellemnek kell az élethez igazodnia, a szellemnek kell emberinek, magyarnak, nemzetinek lenni, de ugyanakkor nem az iskola címében, hanem az iskola lelkében kell, hogy mindenkor a humanizmus legyen uralkodó. Az iskola humanizmusra nevelje az ifjúságot, ne kultúrbestiává — mint egykor mondották és, amit magamévá teszek — humanistává, magyarrá és emberré. Ezeknek a gondolatoknak megvalósítását ebben a javaslatban nem látom és azért azt a magam részéről általánosságban sem fogadhatom el. m Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Fitz Artúr! Fitz Artúr: T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat annyiban különbözik több előtte tárgyalt törvényjavaslattól, hogy a magyar értelmiség, amely a mai nehéz viszonyok között a kultúr ja vakon kívül mást aligha tud hagyni és adni gyermekeinek, érthető érdeklődéssel és érthető reménykedéssel várja ezt a javaslatot. A természetes fejlődés, kultúrpolitikánk haladása, ezeknek az átérzése hozta ide ezt a javaslatot, mert a régi 1883-as törvény az idők folyamán természetszerűleg megfelelő reformálásra szorult. Ennek kijelentése azonban távolról sem akar a régi törvény megalkotójával szemben bármiféle kritikát jelenteni, sőt egy pillanatra szeretnék megállni a régi 1883-as törvény megalkotóinak kultúrpolitikai érdemei előtt. Valamiképpen az elismerésnek és a hálának az átérzésével szeretném emlékük előtt az örökmécses olaját felfrissíteni, mert 1883ban a középiskolai törvénnyel olyan törvényt alkottak meg, amely a nemzet életében 50 évig vezette a magyar kultúrát. 1883-ban, abban az időben, amelyről tudjuk, hogy az osztrák kormánnyal milyen viszonyban állottunk, a Thun-féle iskolai rendszernek meghonosítása és különféle iskolai rendszerek összefoglalása nagy kultúrpolitikai tény volt. A javaslat minisztere Trefort Ágoston, előadója Szathmáry György és valamennyi felszólaló, aki a vitáiban akár ellene, akár mellette felszólalt, szíve egész melegével, hazafias és nemzeti érzésének nemes lelkületével védte vagy támadta a javaslatot, de mindegyik szeme előtt a nemzet nagy kultúrpolitikai igényei * és szempontjai lebegtek. Ha azt nézzük, hogy ez a mai férfikor e törvény alapján nevelődött, ha azt nézzük, hogy mindannyian, akik itt vagyunk, az e törvény alapján teremtődött középiskolának vagyunk a tanítványai, ha azt nézzük, hogy országos, sőt külföldi relációban is mekkora nagy értékeket, tudósokat nevelt és termelt ki magából ez a törvény, kétségtelenül hálával és elismeréssel kell ehhez a törvényhez hozzányúlnunk, amikor azt megreformálni, a mai élet szükségleteihez képest elasztikussá tenni törekszünk. Örömmel látom, hogy ez a törvényjavaslat átvett az 1883-as törvényből minden olyan intézkedést, amelyet e törvény kodifikált és amelyet az élet igazolt. Nem a mindenképpen reformer kedés vágya vált úrrá a miniszter úron, amikor ezt a javaslatot megalkotta és idehozta, hanem pontos és gondos átérzése annak, miként lehetne valamiképpen az élet támasztotta szükségleteket a középiskolai oktatás lehetőségeivel összeegyeztetni. Szerintem i nemhogy nem hibája ennek a javaslatnak a nem mindenképpen reformereskedés vágya, hanem éppen érdeme. ötven év még más, csendesebb időkben is nagy idő az idők kaleidoszkópján. Különösen nagy idő azonban a mai fergeteges, viharos világban, amikor a kultúrpolitikai és politikai események majdnem napról-napra váltják egymást, amikor az emberiség egén mint üstökösök tűnnek fel új és új eszmekörök s a népek milliói reménykedéssel vetik magukat egyik vagy másik irány szolgálatába, remélve, hogy egyik vagy másik ilyen, akár politikai, akár szociológiai, akár más eszmekör boldogságot fog hozni számukra, megjavítja a mindennap földi kínjait és azután csalódottan hullanak sokszor a porba. A mai világban, amikor a kultúra, a technika legyőzte^ a lehetetlenséget a gyorsasággal, a mai világban, amikor a technika hihetetlen fejlődése és a szociális érzék emberfeletti élet-halál küzdelmet vív, nagy szükség van arra, hogy egy olyan nemzeti és etikai alapokon álló törvénnyel szolgáljuk ennek a nemzetnek jövő kultúrügyét, amely nem hideg fénnyel, hanem meleg át- \ érzéssel és szeretettel szolgálja a nemzeti géniuszt. T. Ház! Körülbelül ilyen érzéseknek és ilyen gondolatoknak átérzésével szeretnék hozzászólni a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz. Elsősorban vagyok bátor azt ke- „ resni, hogy mi az, amiben szerény nézetem . szerint eltérünk az 1883-as törvénytől. Ugyanis az 1924-es törvénnyel szemben való eltérések-