Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

510 Az országgyűlés képviselőházának 2 a kávét, a fahéjat, a rizst, a pótkávét, egyszóval mindent megdrágítottak, amit csak lehet, a boletta érdekében. A bolettánál ,tehát nem érvényesül a kereslet és kínálat törvénye, illetőleg érvényesül, de amennyiben ez a búzára hátrányosan érvényesül, a kormány odaugrik a gazdatársadalom segítségére 80 millió pengővel. Ott van a itej. A tej éppen olyan áru, mint a munkaerő, vagy mint a búza. Mégis a tejet védelmezzük, irányított gazdálkodás van a tejnél, és noha a tehenészetek nem kapnak megfelelő árat, — legalább ők azt mondják, hogy nem kapnak megfelelő árat a tejért — a városi lakosság 40 fillért kénytelen fizetni az úgynevezett egalizált tejért. Nagyon helyeselném, ha egyik-másik agrárius képviselőtársam venne magának annyi fáradságot, és venne egyszer kint az Angyalföldön, ahol én lakom, az ottani kereskedőnél úgynevezett egalizált tejet. Mert a budapesti tej vállalatok megteszik azt, hogy egyes területeken jobb tejet árusítanak. Mi ott a proletárnegyedben 40 filléres egalizált tej fejében kapunk olyan tejet, amelyet egyik-másik jobb gazda a disznajának sem adna oda. A búzánál nem érvényesül, a burgonyánál, a rozsnál, a tengerinél, a tejnél mind nem érvényesül a kereslet és kínálat törvénye, mert a kormány beavatkozik annak érdekében, hogy se -a búza, se a rozs, se az árpa, se a többi termény ne kerüljön áron alul a piacra. Ott van állami beavatkozás, de amikor a munkabért kellene megvéd elmenni, a legszentebb valamit, — mert a munkabér nemcsak annak a munkásnak az életét jelenti, hanem jelenti a családjának életét is — akkor az állam keze lelankad és azt mondja: nem tehetek semmit, mert itt a gazdaságtan örök törvényei, a kereslet és kínálat törvényei érvényesülnek. Ha a kereslet és kínálat törvényei érvényesülnek, akkor kötelessége volna a kormánynak gondoskodni arról, hogy ezek tényleg szabadon érvényesülhessenek. Meg kell azonban állapítanom, hogy ezek nem érvényesülnek szabadon, mert a munkáltatókat semmi sem köti a tekintetben, hogy ők szervezkedjenek a munkabérek leszorítására. Én nem akarom és nem is tudom elhinni azt, hogy a mezőgazdaság- még* a mai elesett állapotában is nem tudna nagyobb munkabéreket fizetni, mint amilyeneket ma fizet. Azonban a t. gazdatársadalomhoz tartozók járásonkint összejönnek a kaszinóban és szépen megbeszélik, hogy munkaerő van elég, szorítsuk le hát a munkabéreket, máshol úgy sem lehet takarékoskodni, mint a munkások béreinél. Ha ellenben a munkások akarnák ugyanezt megtenni, ugyancsak járásonkint akarnának összegyűlni és akarnák megvédeni legnagyobb kincsüket, a munkaerejüket, akkor nem a kormány atyai jóindulatával, hanem a csendőrök öklével és szuronyával találnák magukat szemben. (Sárkány Ernő: Ez már neon így van!) Ha már azt állítják, hogy a kereslet és kínálat törvényei állapítják meg a béréket, akkor mi teljes szabadságot kívánunk a munkaerők számára, mert ha a munkaerőnek szabadsága ván, akkor meg tudja magát védelmezni. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy nem elég a nemzetnek a célt megmutatni, rá kell mutatni az utakra is, amelyekkel ez a cél elérhető. Nem olyan politikát hirdet, amelyért való küzdelemben a harcoló kimerülten, rongyosan az árokba dől, hanem olyan politikát, amely minden dolgozó magyar embernek tislz8. ülése 19

SU április 27-en, pénteken. tes megélhetést, rendes ruhát és megelégedett családi életet jelent, olyan politikát, amelynek a keretei között minden becsületes, dolgozó magyar megtalálja a maga rendes, nyugodt polgári exisztenciáját. Milyen szép szavak ezek, mennyire elütnek ezek a szavak azoktól, amelyeket a háború előtti államférfiaktól hallottunk! Azok nem beszéltek a munkásság érdekében, azok nem mondtak ilyen szép tirádákat, de nem is csináltak semmit. A jelen és a múlt között a különbség az, hogy ma nagyszerűen beszélnek munkásvé'delemről, nagyszerűen szónokolnak a társadalmi szolidaritásról, gyönyörű szép tirádákat vágnak ki a miniszter urak arról, hogy szociális tartalomnak be kell töltenie a magyar életet, (Büchler József: Frázis az egész!) de amikor a szociális tartalmat a munkásság realizálni akarja, akkor szemben találja magát az államhatalommal. Tehát csak szavak azok, amelyeket hallunk, cselekedeteket anuál kevésbbé látunk. - . T. Képviselőház! Az egyes tárcák tárgyalásánál leszek bátor majd részletesebben rámutatni azokra a bajokra, amelyek a magyar népet sorvasztják s amelyek között nem utolsó az, amit nap-nap után látunk, hogy tudniillik a frázishalmazattól a való életet nem látják az urak. Éppen azért, mivel erre még alkalmam lesz rámutatni, egyelőre általánosságban csak annyit jelentek ki: bizalmatlan vagyok azzal a kormánnyal szemben, amely a társadalom egyik részének minden jót megad, a társadalom többségét azonban szegénységben, tudatlanságban, nyomorban sínylődni hagyja ós még a védelmi lehetőséget sem adja meg számára. Az ilyen kormány költségvetését még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Csikvándi Ernői Csikvándi Ernő: T. Ház! Az idő előrehaladottságára való tekintettel tisztelettel kérem beszédem elhalasztásának engedélyezését. (Helyeslés,) Elnök: Méltóztatnak a kért halasztást engedélyezni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. Mivel a napirend tárgyalására szánt idő letelt, előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére vonatkozólag. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését május hó 1-én, kedden délután 4 órakor tartsa (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Május l-e munkásünnep/) és annak napirendjére tűzessék ki az 1934/35. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalása. Van valaki feliratkozva? Takách Géza jegyző: Klein Antal! Klein Antal: T. Képviselőház! A költségvetési vita során pártvezérem, Eckhardt Tibor nagyszabású beszédében azt mondotta, hogy itt rendszerváltozásnak kell lennie minden vonalon. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ennek a kijelentésnek, ha nem is minden oldalról, de azt hiszem, erről az oldalról valamennyien tapsoltunk. Hogy a rendszerváltozásnak miben kellene megnyilvánulnia, azt hiszem, ezt vala; mennyien tud ják és értik. Azok a közigazgatási hatóságok azonban, amelyek künn a varmegyékben vezetik a politikai agitációt, ~ hogy úgy mondjam — ezt a rendszerváltozást nem óhajtják tudomásul venni. Az én vár! megyém, Tolna vármegye mindenkor híres volt arról, hogy ott véleményét mindenki szabadon nyilváníthatta s meggyőződését minden befolyástól mentesen hirdethette. (Egy