Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-267

434 Az országgyűlés képviselőházának 267. ülése 193

h április 26-án, csütörtökön. száz- és százezrek nem jutnak kenyérhez. A Képviselőházban igenis számtalanszor szóvátettük és felhoztuk már azokat a problémákat, amelyekre nézve azt kell mondanom — anélkül, hogy a diplomások elhelyezésének fontosságát kétségbe vonnám, — hogy az állástalan diplomások elhelyezése mellett sokkal fontosabb teendők vannak itt, amelyek egyáltalán nem is jutnak szőnyegre a parlamentben. Hiába kérjük, hiába követeljük, hogy az élet nagy problémái is kerüljenek szóba. Voltak szünnapjaink, voltak mentelmi kérdésekkel foglalkozó üléseink, mikor adott a kormány alkalmat arra, hogy egyetlenegyszer a munkanélküliség nagy problémáit itt megbeszéljük, hogy erről a kérdésről tárgyaljunk? Soha! Ez másodrendű kérdés volt. Az állástalan diplomások közelebb állanak a kormányhoz. A saját osztályuk gyermekei jórészt. Ezek közelebb állanak a kormányhoz, mint azok, akik a vidéken, a falvakban, a városokban mezőgazdasági és ipari munkások, akik ennek a nemzetnek a gerincét alkotják- Nem felül kell kezdeni a javulást, hanem alul, azokban a mélységekben, amelyeket Illés professzor úr megismert egy egészen szűk réteg nyomorúságán keresztül. Mennyivel sokkal mélyebb züllés van ott a faluban, ahol télen, amikor már négy órakor besötétedik, 'nem tudnak, világítani és a városi nyomortanyákon és a munkanélküliek óriási tömegénél. Itt kell megkezdeni a magyar népmentést és itt kell kitenyészteni azt az új magyar típust, amelyről itt beszélnek. A költségvetésben nyoma sincs azoknak a kérdéseknek, amelyek itt felmerülnek. Egyetlen tételben, egyetlen vonatkozásban sincs a költségvetésben szó arról, vagy jele annak, hogy itt új, másik rendszert akarnak. Marad minden a régi elavult módon. A régi síneken» táncolnak tovább anélkül, hogy egyáltalán gondolnának arra, hogy a gazdasági javulás útját rwn a régi módon megtalálni nem lehet. Hiába is keresik, pedig hát a világ sokat változott a legutóbbi r évtizedekben és valóiban az államférfiak — más helyen is mindenhol látni — más módszerekkel kísérleteznek. Később beszélek majd arról, ahogyan a kapitalista világrendszer válságait le akarják küzdeni más eszközökkel, és beszélnem kell azokról a politikai rendszerekről is, ameyekke — azt hiszik — a válságot, a krízist meg lehet oldani. (Büchler József: Mecséri eszközökkel!) Egyelőre csak meg kell állapítanom, hogy a magyar költségvetés még mindig teljesen egyoldalú: egyoldalúan a vagyonos osztályoknak kedvező -és a szegényebb néposztályokkal szemben pedig kizsákmányoló. A forgalmi-, á fogyasztásiadó, a vámok, az illetékek: ezek azok az adók. amelyek súlyosbítják a gazdasági válságot, így nem lelhet megoldani a gazdasági válságot. A problémák dörömbölnek és nálunk — ismétlem — az ifjúság dolgával" nincs megoldva semmi, sem a mezőgazdasági válság, sem az ipari válság. Pedig meg kell oldani a problémákat, de egészen új politikával, valóban egészen új rendszerrel, amelyhez azonban, úgylátszik, a miniszterelnök úrnak nincs ereje. Ha ugyanis új rendszerről beszél, akkor a régi módon, a régi emberekkel nem tudja megoldani a válságot. Amikor annak idején az angol parlamentben a szociálpolitikai kérdések szóba kerültek, Lloyd George 1909-ben azzal nyújtott be egy költségvetést, íhogy: hadi költségvetést nyújtok be, hadi költségvetést, amely arra szolgál, hogy pénzt kell előteremteni fáradhatatlan hadjárattal a nyomorúság és a megalázás ellen; a nép tömegeit kell arra felnevelni, \ hogy fogyasztóképesen, egészségesen az egész^ angol ipart, az egész angol nemzeti életet jobbá tegye, megjavítsa. Az alsóházban pedig kijelentette, hogy a lordok ellenállása nem jelent semmit. 2300 ember — mondotta, mintha a magyar viszonyokról beszélt volna — birtokolja az angol föld kétharmad részét, de ez a 2300 ember nem jelenti az angol nemzetet. Ez a hadiköltségvetés a lordok előjogait csorbítja meg és a lordokra, a gazdagokra, a vagyonosokra hárítja azokat a terheket, amelyek a nép érdekében kellenek. Hevenyészett magyar fordításban szórói-szóra azt mondja (olvassa): »Nem a szószék számára hozok szociális reformot, nem a választásokon akarok győzelmet és többséget aratni, nem a vezércikkek , szociálpolitikáját hozom, hanem hozom a nép érdekében. 9 millió font sterlinget akarunk az öregségi biztosításra, 3 millió font sterlinget« — 72 millió pengőt mai pénzünk szerint, de sokkal többet az akkori viszonyok között — »a •munkanélküliség leküzdésére, 3 millió font sterlinget a munkanélküliek segélyezésére, összesen 18 millió font sterlinget a szociálpolitikára. Miért? — kérdezik önök. Azért, hogy a nyomorúságot, a szenvedést és a munkásosztály elzüllését meggátoljam.« (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Most, amikor a szociálpolitikát olyan károsnak ítélik, amikor arról beszélnek, hogy a szociálpolitika végzetes, amikor jelszó lett az, hogy a nemzet érdekében kevés szociálpolitikát kell hozni, s amikor még egy ellenzéki képviselő, Eckhardt Tibor t. képviselőtársam is arról beszélt, hogy a munkanélküli segélyezés végzetes jelentőségű s káros az országra, (Farkas István: Szegény Magyarország!) akkor idéznem kell a régi Németországot, nem az új hitleri Németországot, hanem a régi Németországot, ahol Kaufmann titkos tanácsos, aki az állami munkásbiztosító hivatalnak volt az elnöke és legfőbb ura a szociálpolitikának, azt mondta, hogy Németországot a szociálpolitika tette naggyá; az ipari fejlődés elősegítője, a német munkás felemelője, a német ipar versenyképességének elsősorban úttörője az, hogy szociálpolitikai téren előretörtek, hogy szociálpolitikai téren utat mutattak az egész világnak. És ma azután, amikor kétszeres jelentősége van a szociálpolitikának, amikor minden államban és Angliában elsősorban az első dolguk az volt, hogy visszaadják a munkanélküliek részére azt a 10%-ot, azt a 7 millió font sterlinget, amelyet a munkanélküliektől levontak, akkor nálunk arról beszélnek, hogy munkaalkalom lesz, — de nem lett,.— munkanélküli segély azonban nincs és ezt helyesnek és jónak találják. Nem tudom megérteni, hogy különösen az ellenzék padjairól hogyan lehet ilyesmit helyeselni. De nézzünk szemébe azoknak a problémáknak, amelyek felmerültek és azoknak a jelszavaknak, amelyek a t. Házban — úgylátszik a túlsó oldalon nagyon tetszetősek. Beszélnek a kapitalizmus válságáról. Elismeri mindenki és arról beszélgetnek a túlsó oldalon is, hogy a kapitalizmus eddigi formájában nem tartható meg, a kapitalizmus.jak meg kell változnia, más rendszerre kall áttérni. A túlsó oldalon is arról beszelnek, hogy nem lehet úgy megtartani, ahogyan eddig volt és nem keresik, nem kutatják, hogy lehetséges-e megváltoztatni, "Ügy áll előttünk a kapitalizmus, az a csúnya és ro#t« kapitalizmus, mintha egyes emberek jós'.ga, * agy rosszasága