Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-259

190 Az országgyűlés képviselőházának 25 niszter úr sem von kétségbe, hogy tudniillik ezeket az elveket úgy a miniszterelnök úr, mint a belügyminiszter úr hangoztatta. Ezzel szemben mi a való, mi a tény? A belügyminiszter úr egy nagy jognak, a gyógyszertárjogosítványoknak az ura és adományozója. Minthogy ez a patika-engedély, ez a jogosítvány nagy érdeket képvisel, kétszeresen kell ügyelnie a belügyminiszter úrnak arra, hogy itt valóban az érdemek, a rátermettség, az igazság és a törvény legyenek azok a tényezők, amelyeknek érvényes ülniök kell, és a miniszter úrnak távol kell tartania magától a mindenféle pártpolitikát és sokszor — állítom — anyagi érdekeket képviselő kijárok és protektorok protezsálását. A belügyminiszter úr, aki ilyen nagy jogokat adományoz, köteles a törvény intencióinak megfelelően cselekedni. A törvény, az 1876:XIV. te. 134. §-a jelöli meg azokat a fórumokat, amelyek hivatottak javaslatot tenni a belügyminiszter úrnak, s ezek a fórumok a törvény szerint: a község és a törvényhatósági bizottság. (Büchler József: A törvényhatósági bizottság nem javasolja, és erre a belügyminiszter úr megadja!) Rá fogok térni erre. A belügyminiszter úr azonban az ebben a törvényben lefektetett fórumok véleményét és javaslatát, úgylátszik, nem fogadja el. (Mikecz István: Nem köteles elfogadni!) Tudom, hogy nem köteles elfogadni, de köteles megindokolni, hogy miért, ugyanakkor azonban elfogadja a pártpolitikát képviselő s olyan kijárok protegálását, akik anyagi érdekeket képviselnek, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Halljuk az eseteket!) Rátérek, igen t. belügyminiszter úr, tényeket fogok mondani. (F. Szabó Géza: Tessék leleplezni!) Igen t. belügyminiszter úr, én nem tudom az ön válaszát, azt csak sejtem, azonban kérem, cáfolja meg azt, amit mondok, hogy e tekintetben sem a patikaadományozások terén — azokban az esetekben, amelyeket előhozok — nem jártak önnél közben pártpolitikusok, főispán, felsőházi tagok, képviselők, olyan képviselők, akik megyei politikai felügyelők és élharcosok, akik annak a patikusnak autóján és fogatán járják a vármegyét politikát csinálni. Az első eset, amelyet leszek bátor itt ismertetni, a tolnai második gyógyszertár engedélyezése. A belügyminiszter úr nagyon jól ismeri a vármegyémet és annak alispánját, Perczel Bélát. (Éljenzés a baloldalon.) Perczel Béla volt az egyedüli ember ebben az országban, aki nem volt hajlandó pártpolitikát szolgálni, szemben a törvénnyel, s otthagyta főispán korában azt a pozíciót, amelyben olyant követeltek tőle, ami nem fért össze az Ő lelkiismeretével. Ismeri a belügyminiszter úr ezt a férfiút, ezt az alispánt, s azt is tudja, hogy minden tekintetben igazságos és korrekt ember. Ennek az alispánnak javaslatára a törvényuatósági bizottság kisgyülése egyhangúlag hozta meg a határozatát, az a kisgyűlés, amelyen maga a főispán elnökölt, és ez egyhangúlag hozott határozatnál ott voltak az élharcosok vagy politikai felügyelők is, akik szintén hozzájárultak a határozathoz. Ez az egyhangúlag hozott határozat a következőképpen szólt (olvassa): »Vármegyénk alispánjának javaslatához képest egyhangú határozattal kimondjuk, hogy Tolna községben a második gyógyszertár felállítását úgy közegészségügyi, mint különösen szociális szempontból helyesnek és szükségesnek tartjuk, s ezért annak engedélyezését a ma. ülése 193U. évi április 11-én, szerdán. gunk részéről kérjük és javasoljuk. Indokok: Tolna községben a meglevő gyógyszertár az 1830év óta áll fenn. A lakosságnak azóta bekövetkezett erős szaporodása, továbbá a közművelődési és egészségügyi viszonyok nagyarányú fejlődése feltétlenül indokolják egy újabb gyógyszertár létesítését. A tolnai gyógyszertár forgalmi körzetébe a következő községek tartoznak: Tolna 8017, Bogyiszló 2807, Mözs 2416, Simonmajor 1461, Szedres 1358, összesen 16.053 lakossal. Mözs község központja Tolnától 4-5 kilométer, Bogyiszlóé 6*5 kilométer, Simonmajoré 7 kilométer és Szedresé 10 kilométer távolságra fekszik és e községeket Tolnával jókarban tartott köves utak kötik össze. Tolna község élénk ipara és kereskedelme folytán nagykiterjedésű vidék gazdasági és kulturális központja, mely fontos közlekedési útvonalak csomópontjában fekszik, s így a környező községek lakosságára nagy vonzerővel bír. Van selyemgyára, szövőgyára, jelentékeny kézműipara, egy-egy osztály gyalogsága és huszársága, polgári fiú- és leányiskolája. A községnek messze földről látog-atott országos vásárai és népes hetipiacai vannak, és így a szomszédos községek lakossága — mely községek Tolna közvetlen közelében terülnek el és vele jó utakkal vannak összekötve — gyógyszerszükségleteit túlnyomórészben Tolnáról szokta beszerezni.« Az indokolás is azt az álláspontot képviseli tehát, hogy feltétlenül helyes és szükséges Tolnán egy második gyógyszertár engedélyezése. Ezzel a határozattal szemben, amely Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának kisgyűlésén egyhangúlag hozatott, megmozdult a pártpolitika. Nem hiszem, hogy a belügyminiszter úr merni fogja kétségbevonni, illetőleg tagadni, hogy azok a jó urak, az élharcosok és a főispán úr mindent megmozgattak, hogy Tolnán a második gyógyszertár fel ne állítassék. (Felkiáltások a baloldalon: Miért?) Azért, mert az ottani gyógyszerésznek, — kinek anyagi viszonyait ebben az esetben szükségesnek találom kutatni, bár nem szoktam mások anyagi viszonyait kutatni — Tolnán van egy személy jogú gyógyszertára, Pakson egy reáljogú gyógyszertár felestulajdonosa, (Zaj a baloldalon.) van földje, autója, fogata. Az autót azért hozom fel, mert ez az az eszköz, amely elsősorban befolyásolta a patikajog-adományozás kérdését. Ez az autó rendelkezésére állott az élharcosoknak, rendelkezésére állott a politikai felügyelőnek. (Hegymegi Kiss Pál: Ki az?) A nevét nem mondom meg, de képviselő itt. (Zaj.) Személyek neveit nem szoktam ilyen esetekben megnevezni. Az illető Tolna vármegyének a politikai felügyelője. A belügyminiszter úr egyszer azt mondotta annak idején, hogy ilyeneket nem ismer, azonban ilyenek mégis vannak. (Meskó Zoltán: Talán nem tudja ő sem! Nem tartozik tudni! — Zaj.) Tolna vármegyének ezen egyhangú határozatával szemben a belügyminszter úr egy hangra hallgatott: a pártpolitikára, (vitéz Keresiztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem, hanem a saját lelkiismeretemre!) Nem tudom, hogy a belügyminiszter úr a saját lelkiismeretét hogyan tudta megnyugtatni, amikor ennek a kisgyűlésnek javaslatával szemben Szekszárdon egy harmadik gyógyszertárat engedélyezett- Szekszárd a vármegye központja ugyan, de olyan nehéz helyzetben van, — kisebb lakossága van, mint Tolnának (Ulain Ferenc: Környékével együtt?) környékével együtt — hogy vissza akar fejlődni nagyközséggé, és a t. belügyminiszter úr Szekszárdon mégis egy har-