Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-255

Az országgyűlés képviselőházának 255. i fogyasztás és a vasérc fogyasztás egyötödével, ia pamutfogyasztás felével csökkent a háboírúelótti állapothoz képest? Nem hullafoltját jelenti-e a világgazdaság életének az, hogy csak az utolsó egy-két évben az egyes államok külkereskedelmi értékvolumenbe felére, sőt harmadára zsugorodott össze; hogy a munkanélküliek száma Angliában 1927. óta megkétszereződött, Németországban megháromszorozódott, Olaszországban megnégyszereződött, Franciaországban megötszöröződött, Csehszolvákiában tizenháromszorosára emelkedett, az Észak-Amerikai Unióban pedig három esztendő alatt hárommillióról több, mint tízmillióra nőtt? Amikor ezek az adatok előttünk állanak, amikor a gazdasági válság szeges korbácsa mindnyájunk bőrén végighasít, akkor jónak látja Seaton Watson úr előállni, védelmébe venni és fenntartani kívánni a mai képtelen állapotot olyan állításokkal, amelyek ellenkeznek a tényekkel, ellenkeznek a logikával, sőt helyenként valósággal gyermekesek. (Ügy van! Ügy van!) Mert nem gyermekes-e az az állítás, hogy mi magyarok, hálásak lehetünk a trianoni béke szerzői iránt, mert megakadályozták, hogy a trianoni határokon túlmenőleg is megcsonkítsák hazánkat? (Felkiáltások jobbfelöl: Ostobaság!) Ez annyit jelent, hogy legyünk hálásak azok iránt, akik elnézték, sőt a maguk hatalmi súlyával lehetővé tették, hogy kezünket és lábunkat levágják, éppen csak azt nem tűrték el, hogy a tőrt egyenesen a szívünkbe mártsák. (Ügy van! Ugy van!) Komolyabb érvelésére, azt hiszem, előbbi fejtegetéseimben már megadtam a választ, mert hiszen olyan tényeket hoztam a Ház elé, amelyek mindennél világosabban bizonyítják a békediktátumok következményeként jelentkező válságot. Ha Seaton Watson úr maga is elismeri ezeket a tényeket, de azt állítja, hogy ezek nem a békeszerződéseknek, hanem a háború pusztításainak a következményei, akkor én annyiban igazat adok neki, hogy a háborúk szülték a békeszerződéseket, tehát közvetve a békeszerződésekből előálló válságot is. A háborút azonban — sajnos — nem lehet meg nem történtté tenni, de a háború következményeképpen jelentkező békeszerződéseket jóvátenni igenis, lehet, sőt kell is. (Ügy van! Ügy van!) Es hogy ez a jóvátétel nemcsak a magyarság, hanem az egész világ érdeke is, ezt Seaton Watson úrral szemben a legilletékesebb és leghivatottabb tanúval, magával Seaton Watson úrral fogom bizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) • Seaton Watson úr ugyanis néhány évvel a háború előtt, 1907-ben írt egy könyvet »The Future of Austria-Hungary«, Ausztria-Magyarország jövője címmel. "Ogylátszik, elfelejtette, hogy ezt a könyvet írta, vagy azt hiszi, hogy az emberek nem olvasnak, vagy elfelejtik, amit olvastak. Mert mi van ebben a könyvben? Méltóztassanak megengedni, hogy a hitelesség okáért

r először angolul olvassam fel az egyébként egészen rövid, idevágó szöveget (olvassa): »France and Great Britain have an obvious interest in the maintenance of Austria-Hungary as Great Power

... It is dictated by considerations of the Balance of Power in Europe, which would he fatally disturbed by a partition of Austria-Hungary... France and Great Britain must make every effort to preserve the Dual Monarchy as a political and economic unity in the modern world.« KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXL êse 19 SU március 22-én, csütörtökön. 73 Ez ugyebár magyarul azt jelenti, hogy Franciaországnak és Angliának nyilvánvaló érdeke, hogy Ausztria—Magyarország, mint nagyhatalom fennmaradjon, (Ügy van! Ügy van!) Ausztria—Magyarország feldarabolása végzetes megzavarása volna a hatalmak egyensúlyának, Franciaországnak és Angliának tehát mindent meg kell tenniök, hogy ez a kettős monarchia, mint politikai és gazdasági egység fennmaradjon. Azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy Seaton Watson úr 1907-ben igazat írt. (Úgy van! Ügy van!) Legfeljebb azt tehetjük hozzá, hogy ami igaz volt 1907-ben, sőt 1907 előtt is yagy ezer esztendőn át, az igaz ma is, és hogy ha Seaton Watson úr azt az igazságot, amelyet 1907-ben vallott, jónak látja megtagadni éppen ma, amikor a békediktátumok borzalmas következéseinek egész sora bizonyítja és igazolja az ő akkori felfogásának helyességét, akkor joggal kérdezhetjük meg tőle, mi az oka annak, hogy meggyőződését megváltoztatta. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezt annál nagyobb joggal kérdezhetjük, mert annak, aki kézenfekvő tények letagadásával másokat felületességgel, sőt megvesztegethetőséggel vádol, fokozottabb mértékben kell ügyelnie a következetességre, mert különben, ha tárgyi okokkal nem tudja megmagyarázni következetlenségét, akkor azt olyan okokra vezethetik vissza, amelyek az ő egyéniségét kedvezőtlen színben tüntethetik fel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azonban bármi legyen is az oka annak, hogy Seaton Watson úr korábbi meggyőződését megtagadta, nekünk kötelességünk, hogy azt a felháborító, lelketlenségig menő cinizmust, amellyel ő egy, nemcsak a magyarság millióit, hanem az egész világ egyetemét is sorsdöntőén érdeklő kérdést tárgyal, az igazság, az igazi béke és a tisztesség nevében a legnagyobb felháborodással visszautasítsuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez volt felszólalásom célja. Különben az elnök úr napirendi javaslatát elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Hódossy Gedeon. Hódossy Gedeon: T. Képviselőház! Mai felszólalásom tárgya tulajdonképpen csak egy kérelem, amellyel az igen t. belügyminiszter úrhoz, mint a közegészségügy legfőbb őréhez kívánok fordulni. Már több ízben megtörtént velem, hogy amikor szegény földmunkás-, vagy napszámoscsaládnál megfordultam, beteg kisgyermekeket találtam ott orvosi segítség nélkül, betegen szenvedve. Ha ezért kérdőrevonom a szülőket, azt válaszolják rá, hogy, sajnos,^ nincs pénzünk orvosi segítségre. Amikor aztán rámutatok arra, hogy hiszen az Országos Társadalombiztosító Intézet tagja, s mivel/munkában vannak, díjtalanul vehetnék igénybe az orvosi segítséget, akkor azt felelik rá, hogy az is 50 fillérbe kerül, ezt pedig ők napi 1—1*50 pengő körül imozgó (keresetükből képtelenek fedezni. Ennek az a rendelkezés a magyarázata, mely az Országos Társadalombiztosító Intézeti tagokat, maguk, vagy családtagjaik megbetegedése esetén 20 filléres munkaadói igazolvány váltására és 30 fillér gyógyszerköltség megtérítésére kötelezi. En tudom, hogy ez a rendelet milyen célból készült, tudom, hogy tényleg vannak rendszeres álbetegek, 11