Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-255

Az országgyűlés képviselőházának 255. ülése 1934 március 22-én, csütörtökön. * 51 es közoktatásügyi miniszter: A szavazásnál itt lesz!) — Igen ia szavazásnál itt lesz, de csak akkor — ugyanakkor azt látjuk, hogy az egész magyar társadalomban mindazok a rétegek, amelyekre ez a .törvényjavaslat vonatkozik, ezt abszolút nyugtalansággal kísérik. Nemcsak arra utalok, hogy előbb a tudományegyetem közgazdaságtudományi karán volt nyugtalanság tapasztalható, mely végül sztrájkban tört ki jHóman Bálint vallás- és közotkatásügyi miniszter: Mesterségesen rendezték!) és ugyanakkor a műegyetemen (Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: Az már természetes, mert válaszolnak!) és az állatorvosi főiskolán, végül valamennyin, de ugyanakkor meg kell állapitanom azt is, hogy az Összes érdekképviseletek, az OMGE, OMKE, a közgazdasági testületek, valamennyien egyhangúlag e javaslattal szemben foglaltak állást. Egy érdekképviseletet, egy érdekeltet sem hallottam még, egyetlen professzort, vagy az ifjúság valamely vezetőjét sem hallottam (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: En annál többet!) a nyilvánossság előtt — Bud képviselő úron kívül, aki az első volt —, a közgazdasági egyetemnek, vagy a műegyetemnek egyetlen professzorát sem hallottom amellett megnyilatkozni (Bud .János: Söpkézl), hogy ez a javslat szükséges. Kivételek csak azok, akik a parlamentnek és a többségi pártnak tagjai. (Mozgás. Farkas István: Nem komoly álláspont, csak pártálláspont! — Sándor Pál: A tanárok máskép beszélnek! — Ellentmondások a középen.) Az összes érdekeltek a javaslat ellen foglalnak állást, a javaslat a közhangulat szerint senkiknek sem kellem égis megvalósítják ugyanakkor, amikor más intézkedések, amelyeket valamennyien sürgetünk, amelyeket sürgettek a jobboldalról és a baloldalról egyaránt, különböző pártokban, Müller Antal és Tabódy Tibor képviselőtársaimtól kezdve, Bródy Ernő és Farkas István képviselőtársaimig, természetszerűleg nem valósulnak meg. Ez az általános közhangulatbeli bizalmatlanság a második oka annak, hogy ezt a javaslatot idegenkedéssel fogadom. Harmadik oka ennek az, aminek elvi álláspontom folytán a magam szerény nézeteként a bizottsági tárgyaláson már kifejezést adtam, ez pedig arra vonatkozik, hogy én az önálló Széchenyi István közkazdaság-tudományegyetem híve vagyok és annak létesítését kívánom. (Bud János: Ennél teljesebb közgazdasági egyetemet^ elképzelni sem lehet! — Sándor Pál: Ez már tévedés! — Bud János: Minden benne van! — Sándor Pál: Az a baj, (hogy potpurri, semmi más! — Bud János: Minden benne van!) A miniszter úr a bizottsági tárgyalás folyamán azt válaszolta erre a kívánságomra, hogy ő maga is azt tartaná^ a legideálisabb, leghelyesebb, legjobb megoldásnak, ha önálló közgazdaságtudományi egyetem létesíttetnék, mezőgazdasági karral, ez azonban ma pénzügyi nehézségbe ütközik és éppen ezért ma jobb megoldást, mint ezt, amelyet a javaslatban elénk terjeszt, nem tud elképzelni. Az elvi eltérés közöttünk abban áll, hogy én nem látom túlzottnak azt a pénzügyi megoldási lehetőséget, amely az önálló közgazdaságtudományi egyetemmel jár, inert hiszen tudvalévő — éppen Sándor Pál képviselőtársam tegnap bizonyította be —, hogy a legkevesebbe kerülő kar az összes egyetemi karok közül úgy a tudományegyetemet, mint a műegyetemet beleértve, éppen tudományegyetemünk közgazdaságtudományi kara. Nekem a miniszter úr kijelentésével kapcsolatban most csak az volna a kérésem, hogy a miniszter úr szíveskedjék leszögezni magát a plénumíban is amellé az álláspont mellé, amelyet a bizottságban elfoglalt és itt is hangsúlyozza azt, hogy igenis, a legideálisabb megoldás és az egyetlen ideális megoldás az volna, ha az önálló Széchenyi István közgazdaságtudományi egyetem megvalósulhatna. Méltóztassék megengedni, hogy errevonatkozólag a következő határozati javaslatot terjesszem elő (olvassa): »Mondja ki a Képviselőház, hogy a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak a közoktatásügyi bizottságban folyó hó 9-én tett kijelentéseit az önálló közgazdasági egyetemről magáévá teszi és a közgazdaságtudományi kar egyesítését csupán a kényszerítő körülmények hatása alatt fogadván el, az önálló közgazdasági egyetem lehetőségét későbbi alkalmas időpontra fenntartani kívánja.« T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy e határozati javaslatom megindokolásául csak néhány mondatot mondjak. 1911. december 6-án a mezőgazdaság, a kereskedelem és az ipar összes érdekképviseletei egyhangúlag az önálló közgazdasági egyetem mellett foglaltak állást. Ennek a mozgalomnak folyománya vot az, hogy 1912. február 1-én az országgyűlés mindkét Háza egyhangúlag utasította a kormányt a közgazdasági egyetem létesítésére irányuló törvényjavaslat előterjesztésére. A háború folytán megakadt e törvényjavaslat előkészítése és csak 1919-ben állították fel a közgazdaságtudományi kart azzal a céllal,, hogy azt később önálló közgazdasági egyetemmé fejlesszék ki. Nem kívánok mindazoknak a szempontoknak részletes taglalásába bocsátkozni, amelyek az önálló közgazdasági egyetem mellett szól; nak, ahol minden egybekapcsolt fakultásra való tekintet nélkül, kizárólag a közgazdasági kérdés szempontjai dominálnak. Gazdasági életünknek majdnem minden tényezője számtalanszor hangsúlyozta az önálló közgazdasági egyetem, szükségességét és csupán a viszonyok kényszerítő hatása alatt jött létre az a törvényjavaslat, amely a kultuszminiszter úr bizottsági beszéde szerint is csupán félmegoldást jelent. Szerény véleményem szerint figyeiLemtbe kell venni azt is, hogy a közgazdaságtudományi kar — amint azt tegnap Sándor Pál képviselőtársam is kifejtette — elsősorhan a Hangya Szövetkezet által 1917-ben létesített egymillió koronás alapítvánnyal jött létre, már pedig az alapítványi szempontok nem hagyhatók figyelmen kívül. A fenti történeti és általános közgazdasági, továbbá az alapítványi szempontok miatt szükségesnek tartanain az országos határozatban annak elvi deklarálását, hogy a magyar közgazdaság az önálló közgazdasági egyetemről nem mond le, csupán a jelen helyzetben fogadja el a javasolt megoldást. Ez az indítványom nem kíván mást, mint a miniszter úrnak a bizottságban elhangzott érvelését országos határozattá emelni. T. Képviselőház! Annál is inkább állást kell foglalni az önálló közgazdasági egyetemnek, ha csak későbbi időpontban való megvalósítása mellett is, mert a jelenlegi életviszonyok és az élet fejlődésének lehetőségei még sokáig azt