Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

Az országgyűlés képviselőházának 268. ülése 193 h április 27-én, pénteken. 509 készpénz értéktelenné váltak, a biztosításokra befizetett összegek is. A folytonos árdrágulással és a pénz vásárlóerejének csökkenésével a fizetések és a bérek nem tartottak lépést, tnert Magyarországon nem volt indextörvény, mint Ausztriában és Németországban. Magyarországban szabad préda volt a munkabér és a kereset és így nem lehetett a munkabéreket olyan arányban emelni, mint amilyen arányban a pénz vásárlóértéke csökkent. Az infláció nyerészkedői elsősorban a mezőgazdaság és a ház birtok voltak, mert hiszen arany értékben csinált adósságaikat papír koronával fizették ki és megszabadultak adósságuktól. A mezőgazdasági termények árai is hihetetlen mértékben emelkedtek, úgy, hogy míg a társadalomnak ez az egyébként is jobban szituált része az infláción nyert, addig a társadalomnak rosszabbul szituált, de sokkal nagyobb értéket képviselő része, a városi lakosság, a iïxfizetéses alkalmazottak, az értelmiségi alkalmazottak és a munkások az infláció alatt vesztettek. Ezután jött a pengőérték bevezetése. A pengőérték bevezetése rövidesen a bevezetés után körülbelül 25%-os drágulást eredményezett, amit nem lehetett fizetésemeléssel kiegyensúlyozni. Ennyivel romlott a munkások élettartása. Ha ma a mezőgazdasági érdekeltség amiatt panaszkodik, hogy rosszak az értékesítési viszonyok, hogy nem bírják terményeiket értékesíteni, akkor ebben igen nagy része van annak a politikának, amelyet a t. agrárius urak az úgynevezett második honalapítás óta csináltak. A szándék mindig az, hogy a munkabére ket minél inkább leszállítsák és lepréseljék. Ha a munkabéreknél tartunk, nézzük csak meg, hogyan állunk ezen a téren. A Népszövetség statisztikája kimutatja, hogy a mezőgazdasági munkabérek az egyes államokban 20—25 százalékkal csökkentek. Magyarországon négy esztendő alatt a munkabérek több, mint 40%-kai csökkentek. Ma ott tartunk, hogy a Tiszántúlon nem ritkaság a 60—70 filléres férfi napszám, az 50—60 filléres női napszám és a 30—40 filléres fiú napszám. (Büchler József: Szégyene az országnak!) Kerék Mihály dr. nemrégiben egy statisztikát bocsátott közre, amely azt bizonyítja, hogy a mezőgazdasági munkások családtagjainak napi 14 fillérből kell megélniök. Rámutat ez a statisztika arra, hogy a magyar mezőgazdasági munkásság tragédiája abban van, hogy mindig kevesebb a munkaalkalom, mint amennyi munkaalkalmat Ő szeretne és mindig nagyobb a munkáskínálat, mint ahogy az egészséges és jó lenne. Ennek azután az a következménye, hogy a bérek hihetetlen módon leszálltak. Tévedés tehát azt mondani, hogy a pénz vásárlóértékének állandósága, ennek a terhe kizárólag a mezőgazdaságra hárult, mert ebből egy óriási részt visel a városi lakosság, különösen a munkásság, amelynek bére közel 50%-kai csökkent, vagyis a mezőgazdasági munkásság, még a legszegényebb cseléd is megszenvedi azt, hogy pénzünk értékállandóságát sikerült mégtartani. A kormánynak ezzel semmi dicsekednivalója nincs. Megtartotta a pénz értékállandóságát, az igaz, de ezzel szemben igaz az is, hogy a városi lakosság, általában a fizetéséből és munkája béréből élő lakosság életszintjét oly mélyen szorította le, amilyen mélyen még sohasem volt. T. Képviselőház! Az eredmény azután meg is látszik a fogyasztás csökkenésén. Budapest székesfőváros közélelmezési ügyosztálya a köKÉPVISELŐHAZI NAPLÓ XXI. zelmultban egy jelentést bocsátott ki, amely szerint az olcsóbb élelmiszerárak mellett is 10.000 métermázsával csökkent egy esztendőben a polgárság húsfogyasztása; körülbelül 24 deka napi húsfogyasztás az átlag Budapesten. (Büchler József: Még a lóhúsfogyasztás is csökkent.) Ha megnézzük az európai nagyvárosok ide vonatkozó statisztikáját, meg kell ijednünk, mert ilyen alacsony húsfejkvótát, ilyen alacsony cukorfejkvótát, ilyen alacsony lisztfejkvótát sehol a világon nem találunk, nem mondom, Kínában talán igen, de itt Európában nincs még egy állam, ahol olyan alacsony lenne a hús, a tej és egyéb élelmicikkek fogyasztása, mint nálunk. Azt, hogy meg tudtuk tartani a pénz értékállandóságát, nagyon nagy árral kellett megfizetnie a munkásságnak és a városi polgárságnak. Hogy a bérnél vagyok, rá kell mutatnom arra, amit Létay t. képviselőtársam maga is kénytelen volt elismerni, hogy tudniillik a mezőgazdasági munkások bérei olyan alacsonyak, hogy azok már társadalmi veszélyt jelentenek s ha bemegy az ember egy faluba, ahol a földbirtokmegoszlás egészségtelen, ahol tehát sok a földnélküli munkás, ott tényleg olyan nyomott hangulatot találunk, amely hovatovább kirobbanásokra vezethet. És mégis annak ellenére, hogy a túlsó oldalon is nagyon jól látják azt a katasztrofális helyzetet, amelybe főleg a mezőgazdasági munkásság, de a városok proletariátusa is került, még sem tudnak rá orvosságot. Létay képviselő úr azt mondja, hogy »a mezőgazdasági munkások bérei a kereslet és kínálat törvényei szerint alakulnak és minthogy sok a munkás és kevés irántuk a kereslet, a bérek alacsony szinten mozognak.« Ezzel vége. Ez áll azután az ipari munkásságra is, ez áll a magántisztviselőkre is. Ez az örök törvénye a nemzetgazdaságnak. De miért nem érvényesíti a kormány ugyanezt az elvet a terményeknél is? A mai kapitalista társadalomban a munkaerő éppen olyan áru, mint a búza, a rozs, a tengeri, a burgonya vagy a tej. A kapitalista gazdálkodási rendszernek az a legfőbb jellemvonása, hogy áruvá süly esztette le a munkát. Igaz, hogy ez a legnemesebb áru, mert mindig új értéket termel, valójában azonban mégis áru és ezt, hogy áru, Létay képviselő úr is elismerte, amikor azt mondotta, hogy a kereslet és kinálat^ törvényei szabják meg az árát. Hát ha ez az árukra általában vonatkozik, akkor miért nem méltóztatik ezt a többi terményre is alkalmazni, a búzára például, amelyet bolettával^ védelmeznek meg? Ezért a bolettáért a városi lakosság rengeteg áldozatot kénytelen hozni. Tessék csak elképzelni egy kiló kenyérnél 7 fillér adót fizet .az a nyomorult szegény ember is, aki kénytelen kenyeret fogyasztani. Egy kiló lisztnél 10 fillér adót fizet! Tessék elképzelni, hogy például azért, hogy a bolettát fönn lehessen tartani, felemelte a kormány a kávévámokat. Ma nyomott kávéárak mellett 1—1*20 pengőért igen jó kávét lehet Triesztben kapni. Természetesen nyers kávét. Most nézzük csak meg ennek az útját. Ennek a kávénak vámja kilogrammonként 3 pengő 48 fillér. Ehhez hozzájárul még egy csomó forgalmiadó, 20% valuta felár, hozzájárul 11% külön valutafelár, úgyhogy az a kereskedő, aki a kávét Triesztben megveszi 1 pengőért, az Budapesten, ha itt csak 20% hasznot, tehát a vásárolt áru értékének 20%-át elakarja érni, akkor 10 pengőért kénytelen a kávét eladni. Megdrágították tehát 73