Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

502 Az országgyűlés képviselőházának 268. ülése 193 U április 27-én, pénteken. mai közterhek elbírhatatlanok, hiszen senkinek az adózása nincs arányban az ő jövedelmével. Ha csökkent is valamit az adó, de felére esett le a nemzeti jövedelem. Statisztikai adatok igazolják, hogy az évi 5 milliárdos nemzeti jövedelem 2'5 milliárdra csökkent. A Nemzeti Újság a napokban egy nagyon ügyes és nagyon jó grafikont közölt, amelyből a leglaikusabb ember is rögtön látta, ha rátekintett, hogy miként tolódott el a nemzeti jövedelem és az adózás összege 5 vagy 6 esztendő alatt Magyarországon. Fel van rajzolva a 4600 milliós nemzeti jövedelemhez egy kocka s fel vannak rajzolva ugyanakkor a kivetett közterhek is. A nemzeti jövedelem kockája évrőlévre rohamosan csökken, kisebb lesz, az adózás kockája pedig alig-alig lesz valamivel kisebb, így tolódott el a nemzeti jövedelem és a közteher egymástól, vagyis az aránytalanság mindig nagyobb és nagyobb. T. Ház! Ezelőtt tíz esztendővel Lipták Pál kereskedelemügyi államtitkár, akiről Igazán el lehet mondani, hogy a közgazdasági életet ismerte, mert Magyarországon az egyik legnagyobb gyár tulajdonosa ő volt, azt mondotta, hogy az akkori közterheket lehetetlenség viselni, azokat a termelés nem bírja el s ha a közterheket sokáig fenntartja a kormány, tönkremennek az adóalanyok, elsorvad az egész közgazdasági életünk s egy szép napon odajutunk, hogy nem lesz adóalany s az állam nem tudja a költségvetést sem rendbehozni. Az azóta rég sírjában nyugvó szegény Lipták Pál felfogását az idő igazolta, mert tényleg lehetetlenség továbbra is fenntartani azokat a közterheket, amelyeket most az ország viselni kénytelen. Magyarországon 8 millió lélek van, ebből önálló keresettel bírónak 3 millió embert lehet számítani, a többi családtag és munkanélküli. Lehetetlenség, hogy ez a 3 millió ember a mai kereseti viszonyok mellett megbirkózzék a nagy közterhekkel. A költségvetésbe is be van állítva a házadócsökkenós 6 millióval, a jövedelemadócsökkenése 4-5 millióval, az alkalmazottak adójának csökkenése 3*7 millióval, a társulati adó csökkenése 2 millióval. Ezek a számok azonban nagyon szomorú számok, mert maga a költségvetés is előre elismeri, hogy az alkalmazottak kereseti adójából nem lesz akkora bevétel, mint a múlt esztendőben volt, ami megint szomorú kép a jövőre nézve. T. Ház! Rátérek a nyugdíjteher kérdésre, amellyel majdnem mindegyik előttem szólott képviselőtársam foglalkozott. A költségvetés szerint 239 millió pengőt tesz ki CsonkaMagyarország összes nyugdíjterhe. A köztisztviselő fizetése, az üzemieké és a közigazgatásiaké együttvéve, 361 millió. A nyugdíjasok létszáma 124.000, a ténylegeseké 119,000. Csak az Allamvasutakra 52-5 ezer esik, míg a közigazgatási nyugdíjasok száma 61.000. Az Államvasutak nyugdíjterhe 68 millió, a közigazgatásiaké 150 millió. Érdekes összehasonlítani a mai nyugdíjterheket a háborúelőttivel. Boldog Nagy-Magyarországon, amikor az élet virult, amikor az embereknek megvolt a keresete és a jövedelme és amikor nem 13, hanem 63 vármegyéből állott az ország, a nyugdíjasok száma 1913-ban 63.000 volt, míg Csonka-Magyarország nyugdíjasainak száma, amint említettem, 124.000. Lehetetlenség, hogy a mai generáció ilyen tehertételt évről-évre viseljen, mert nem bírhatja el a csonka-ország ezeket a nyugdíjterheket. Itt kapcsolódom bele Létay Ernő t. képviselőtársam beszédébe, amelyben azt mondotta, hogy mindenki elismeri, hogy nagyok a nyugdíjterhek, de mit csináljunk, függesszük fel a nyugdíjasok ellátmányának kifizetését? N'J függesszük fel, hanem egyszerűen keressünk módot arra, hogy ezeket a mai hatalmas nagy nyugdíjterheket, amelyek a trianoni béklyók, a Trianonban ránk erőszakolt igazságtalan követelmények hatásaként nehezednek ránk, oszszuk el a későbbi nemzedékekre is. Azt mondották, ez lehetetlenség. Tudomásom van arról, hogy egy esztendeje vagy másfél éve komoly angol biztosító társaságok megbízottai jártak itt és a pénzügyminiszter úrnál javaslatokat tettek, hogy igenis hajlandók 50 esztendőre elosztva egy fordított biztosítást csinálni. Míg a biztosításnál általábanvéve az a szokás, hogy először befizetik a biztosított tőkét és azután élvezik, a fordított biztosításnál most fizetnék a nyugdíjterheket és a kormány, illetve az állam garantálná, hogy egy későbbi időben — évenként elosztva — megfizetné ennek ellenértékét. Ennek a nyugdijtehernek a jövőben évről-évre csökkennie kell, hiszen kihalnak a Trianon által ránk kényszerített nyugdíjasok. Azokból, akik átjöttek ide, már 10—15 év múlva nagyon kevés fog élni, tehát arra az időre is, amikor ezek nem lesznek, amikor ez a trianoni nyugdíjteher lekerült a vállunkról, annak a későbbi nemzedéknek is kell valamit átadnunk, mert igazságtalanság, hogy most, amikor legsiílyosabbak a gazdasági viszonyok, legyen a legsúlyosabb nyugdíjkötelezettségünk. '•_ • T. Ház! Általában a költségvetés lefaragása szerintem nem mond sokat. Ebben az évben 22-6 millióval kevesebb a költségvetés vegöszszege, mint a múlt évben volt és az most az 1930/31. évi 1628 millióról 1157 millióra csökkent. Ehhez azonban hozzá kell adni ugyanez alatt az idő alatt mintegy 30 millió pengő államadósságot, továbbá az ebben a költségvetési évben esedékessé váló gazdavédelmi rendelkezések terheit, amelyek csak fokozni fogják ezeket az adósságokat. így azt látjuk, hogy bár számtanilag kisebb az évi költségvetésünk, ezeknek az adósságoknak hozzáadásával lényegileg nem sokkal tudtuk csökkenteni költségvetésünket. Ezért kellene szerintem a kormánynak magáévá tennie mindazokat a javaslatokat, amelyeket pártom vezére, Ernszt Sándor költségvetési beszédében előadott. A kereszténypárt a maga részéről készséggel támogat minden olyan elgondolást, amely a nemzet egyetemességének érdekét szolgálja. Példa erre az, hogy ellenzéki mivolta ellenére, ha a kormány olyan javaslatokkal jön, amelyek programmjával összeegyeztethetők, azokat támogatja és készséggel megszavazza. Ezzel beigazolja azt, hogy az igazi nemzeti egységet minden hátsó gondolat nélkül támogatja. De a nemzeti egységet, szerintem, nem lehet pártegység leple alatt képviselni. Mi a nemzeti egység? Szerintem, ha a nemzet egyetemes érdekét külső vagy belső ellenség veszélyezteti, kötelessége minden magyar embernek összefogni, nemzeti egységgé alakulni. Másodszor, a szellemi, kulturális és anyagi javak minél nagyobb termelésére segédkezet kell minden magyar embernek nyújtani. Harmadszor, a szociális és gazdasági bajok csökkentésére és a,z erkölcsi erők növelésére minden magyarnak egy táborba kell sorakoznia. De nem lehet pártegységet követelni, mert ez már diktatúra, mely elkobozza a polgár véleményét, politikai függetlenségét. Nem lehet a pártjelvényt ráparancsolni a köztisztviselőkre és közalkalmazot-